(ejtsd: bornmauth), tengeri fürdő Hampshire angol grófságban, a Poole-bay mellett, (1891) 37 650 lak., enyhe klimával, szép fürdőintézettel és szanatóriummal.
(ásv.), ólom-, réz-, antimon-szulfid (2PbS+Cu2S+Sb2S3). Rombos rendszerbeli táblás v. oszlopos acélszürke v. feketés, erősen fényes kristályokban meglehetősen gyakori galenit, szfalerit, fakóérc, kalkopirit s antimonit társaságába, de sohasem nagyobb tömegekben; nálunk különösen Felsőbányán, Kapnikon, Nagyágon lelik. A hazaiak egyik nevezetessége, hogy gyakrantáblás többszörös (rendesen négyes) ikerkristályokat képeznek, melyeket bányászaink az óra kerékhez való hasonlósága miatt kerékérc-nek (Rädelerz) neveztek el és ily néven szerepelnek az irodalomban is. Vaskosan is találni szemcsés halmazokban, valamint hintve és bevonatként. Nem jól hasad, egyenetlen törésü, k. 2,5-3, kissé rideg, fs. 5,7-5,9. F. e. golyóvá o lvad, salétromsav oldja, az oldata kék. Sipőcz L. elemzése szerint (Néhány magyarhoni ritkább ásványfaj vegyi összetétele. Akad. Közl. 1885) a nagyági B. százalékos összetétele: ólom 43,85, réz 12,87, vas 0,51, mangán 0,26, cink, 0,20, antimon 18,42, arzén 3,18, kén 20,22. A B. név (Brooke ajánlatára) Bournon gróf, francia krisztallográfus nevét örökíti meg, aki ezt az ásványt 1804. ismertette Cornwallból a Huel Boys bányából Endellion mellett, amiért is régebben endellionit-nak is mondták; ólomfakóérc nevén is szerepel. Társásványaival együtt ólmot és ércet olvasztanak ki belőle.
(ejtsd: bournonvill) Agost, francia származásu dán táncmüvész és balletszerző, Franciaországból bevándorolt táncmesternek a fia, szül. Kopenhágában 1805., megh. u. o. 1879 november 30. 1823. további kiképzése céljából Párisba ment, 1830. kir. balletmester lett s e minőségében a kopenhágai szinháznál rövid idő alatt világhirü balletszemélyzetet szervezett. Nehány évig Stockholmban, s egy évig Bécsben is működött hasonló állásban (1855). B. a tánc művészetének fejlesztésében nagy érdemeket szerzett. A tiszta technikai ügyesség alacsony szinvonaláról ő emelte először a ballet-ot a mimika kiképzése és a táncba öntött érzelem által igazán művészi szinvonalra. Körülbelül 48 balletot szerzett és tanított be maga; közülök különösen a különféle népéletet feltüntetők hiresedtek el, igy a Brüggei bucsú, a Nardangeri leánynéz, Az albanoi ünnepély stb. Érdekes és tanulságos továbbá Szinházi életem c. négy kötetes nagy munkája (Kopenhága 1848-1847).
(v. bourée franc., ol. borea), a gavottehoz hasonló ó-francia tánc, melynek minőségéről és használatáról csak annyit tudnak, hogy vig jellegü volt; még eredete sincsen kikutatva; némelyek Auvergnet, mások pedig Biscayát nevezik hazájának. A B. zenéjének eredeti alakjáról csak kifejlettebb formái alapján következtethetünk; annyit biztosan mondhatni, hogy üteme mindig páros volt és pedig legtöbbször 4/4. Az ily ütemben irt B.-okban leginkább 2 ütemü körök fordulnak elő, p.
Csak Rameau-nál találjuk néha a következő 4 ütemes kört:
vagyis ugyanazt, mely a modern polkában sokszorta előfordul. Bach S. B.-i mind e két ritmust tüntetik fel mérsékelt alakban olyképen, hogy az első ritmus a főrészben, a második pedig a trioban fordul elő. Eredetileg a B. egyes részei csak 4 v. 8 ütemből álltak, de később, midőn e táncfajt a suite-be vették fel, a köröket tetszés szerint kibővítették; egy azonban főszabálynak mindig megmaradt; minden körnek egy felütéssel kellett kezdődnie. A dallam minőségéről csak azt tudjuk, hogy abban ugrásokat s minden rendkivüli menetet kerültek, és hogy a körök alkotásánál a folyékonyság, kerekdedség, a dallam vezetésénél meg szintén a folyékony dallamosság szolgáltak főelvekül.
(franc.) a. m. nyers selyem.
(ejtsd: burszó) Edme, francia költő, szül. Mussy-l'Evequeben 1638., megh. Montluçonban 1701 szept. 15. Egészen autodidakta volt s hiressé vált Moliéreral és Boileauval folytatott vitáiról. Egy verses humorisztikus ujságot adott ki s annál annyira megnyerte XIV. Lajos kegyét, hogy ez 2000 frank nyugdijat rendelt neki s megbizta, hogy a dauphin nevelésére egy könyvet irjon De la véritable étude des souverains (1671). Később az uralkodó kegyével együtt nyugdiját is elvesztette és adó-szedő volt Montluçonban. Munkái: Ésope á la ville, Ésope á la cour, Le Mercure galant szinművek, Artémise et Polianthe, Ne pas croire ce qu'on voit regények, Lesttres nouvelles accompagnées de fables, de contes, d'épigrammes, de remarques et de bons mots stb.
(fr., ejtsd: burz) a. m. pénztárca, börze.
(ejtsd: busszengól) K. János, francia kémikus, született Párisban 1802., meghalt u. o. 1887 május 12. Etienneben bányászatot tanult s egy angol bánya-társulat szolgálatába szerződvén, az Kolumbiába küldte, mely alkalommal Dél-Amerika jó részét bejárta és tudományos kutatásokat tett. Franciaországba visszatérve, előbb Lyonba, azután 1839. Párisban a kémia tanára lett, utóbb Bechelbronnba, Weissenburg mellett fekvő jószágára vonult vissza, hol tudományos kutatásokkal, nevezetesen gazdaságikémiával foglalkozott s e téren nagy nevet szerzett és kiváló érdemekre tett szert. Mikor 1876. az Institut agronomique-t alapították, B.-t bizták meg a kémiai laboratoriumok fővezetésével. Legfőbb munkája: Économie rurale, 2 köt., Páris 1844, mely angol és német nyelvre is le van fordítva.
Humb. Bonpl. et Kunth (növ., ejtsd: busszengócia), l. Griffborostyán.
(franc. busszól), l. Iránytű.