község É.-Brabant németalföldi tartományban, 11 km.-re Hertogenboschtól, a Dommel mellett, (1891) 6082 lak., vászonszövéssel és fehérítőkkel.
(ejtsd: bojaca), Kolumbia köztársaság departementója Venezuela, San Martin, Cundinamarca és Santander közt, 86 300 km2 területtel. Ny-i részét az átlag 2000 m. magas Cordillerák takarják; K-i része a Casanare, amelyet az Orinoko mellékvizei öntöznek. Amott európai gabonát termesztenek, emitt az állattenyésztés a főfoglalkozás. Lakói nagyobbára korcsok; számuk körülbelül 720 000. Fővárosa Tunja (l. o.). B. nevét a Teatino mellett épült ugyanily nevü helységtől (4000 lak.) kapta, amelynél Bolivar 1819. a spanyol hadakon döntő győzelmet nyert.
angol kapitány, aki Erne grófnak irországi birtokait kezelte. Rendkivül szigorusága miatt saját bérlői és munkásnépe annyira gyülölték, hogy a nép ugy szólván átok alá helyezte; senki sem vállalt tőle munkát v. szolgálatot; nem adtak el neki semmit és nem is vettek tőle semmit. Hogy a nép 1880-iki termését el ne pusztítsa, erős katonai fedezet alatt szállította azt haza s ő maga is csak fedezet alatt nézhetett dolga után. Azóta «boycotting»-nak nevezik Irországban az angol földbirtokosok és bérlőik ellen folytatott elkeseredett ellenséges magatartást.
Gáspár János, dán költő, szül. Norvégia Kongsberg nevü városában 1791., megh. Kopenhágában 1853. Teologiát tanult, jó ideig Kopenhágában szemináriumi tanár volt, majd lelkész Söllerödben és Helsingörben, végre 1847. kinevezték a dán fővárosba tábori lelkésznek. Irói pályáját mint szinműiró névtelenül kezdte (Juta, Svead Grathe stb.). Öhlenschläger modorában érzelgős darabokat irt. Valódi népszerüségre dalaival és balladáival tett szert. Irt még vallásos dalokat és prédikációkat. Válogatott költői munkái (Udvalyte preliske Skrifter) 4 kötetben 1850-51.
Ida, német regényirónő, szül. Bergedorfban 1852. Lübeckben él. Művei közül nevezendők: Ein Tropfen (1882); Männer der Zeit (1884); Nicht im Geleise (1890); Aus Tantalus Geschlecht (1891); Malergeschichten (1892); Lea u. Rahel (1892); Empor (1892).
Lipót Hermann Lajos, porosz tábornok és katonai iró, szül. Kreuzburgban (K.-Poroszország) 1771 jun. 18., megh. 1848 febr. 15. Mint Günther tábornok hadsegéde részt vett a lengyelországi (1794-96) és 1806-iki francia hadjáratban. A tilsiti békekötés után Scharnhorstnak a hadsereg ujjászervezésében kezért járt. Az első párisi béke után hadügyminiszter lett s mint ilyen fejezte be a népfelkelés ujjászervezését. Nem tartozott a bekövetkezett reakció támaszához, hanem nyiltan ellene szegült, 1819. pedig leköszönt. Azóta 21 éven át visszavonultságban élt és történelmi tudományokkal foglalkozott. IV. Frigyes Vilmos trónra léptével hadügyminiszterré lett (1841), de az akkori viszonyok között nem tudván nagyobb befolyásra szert tenni, 1847. megint visszalépett s a berlini rokkantak házának kormányzója lett. Művei közt megemlítendők: Beiträge zur Kenntnis des Generals v. Scharnhorst (Berlin 1833); Erinnerungen aus dem Leben des Generallieutenants v. Günther (1834). B. szerzője a Der Preussen Losung c. dalnak (1838). Halála után megjelent: Erinnerungen aus dem Leben des Generalfeldmarschalls Herrn v. B. (1-3. köt., kiadta Nippold, Lipcse 1889-90), igen érdekes emlékiratok a kor történetéhez. Az ötödik keleti porosz gyalogezred (41. sz.) az ő nevét kapta (1889). Fia B. Hermann, porosz tábornok és a király szárnysegéde, megh. 1886 febr. 19.
János Péter, Haďti köztársaság elnöke, szül. Port au Princeben, San Domingo francia gyarmaton 1776 febr. 28., megh. Párisban 1850 jul. 9. Franciaországban végezte iskoláit, a forradalom idején pedig szülőföldjét az angolok ellen védelmezte. Utóbb szerencsétlenül harcolt a fellázadt szerecsenek ellen s kénytelen volt Franciaországba menekülni. 1802. a Leclerc-féle expedicióval visszatért Haďtibe. Eleinte ugyan megint a négerek ellen harcolt, de csakhamar egyezségre lépett a négerek- és mulattokkal s a gyarmat teljes fölszabadítását tüzte ki célul. Péthion barátjával és Christoph néger-tábornokkal szvöetkezve megbuktatta a vérengző Dessalinet (1806). A diadal után Christoph ÉNy-on szerecsen-, Pthion pedig DNy-on mulatt-köztársaságot alapított, mig B. Port au Prince fővárosában térparancsnok lett. Később B. győzelmesen harcolt az egyeduralomra törő Christoph ellen s 1818 márc. 29. a haldokló Péthion ajánlatára egyhangulat a DNy-i köztársaság elnökévé választatott. Christoph halála után (1820) egyesítette a két köztársaságot s a kis spanyol gyarmatot is elfoglalta (1821). A francia kormány 1825. a köztársaságot függetlennek ismerte el. B. igen derekasan megfelelt feladatának, rendezte a pénzügyet, javította a közigazgatást s támogatta a tudományokat és művészeteket. Mindazonáltal néhány elégületlen 1843. váratlanul megbuktatta, ugy hogy kénytelen volt március 13. angol hadi hajón Jamaika szigetére menekülni. Miután e szigeten hosszabb ideig élt volt, Párisba költözött, de politikai téren szerepelni azontul megszünt.
zoologiai neveknél Boyer de Foscolombe Etienne Laur. Jos. Hippol. entomologus nevének rövidítése (szül. Aixban 1772., megh. 1853.); az ártalmas rovarokról irt.
Hjalman Hjörth, norvég filol., szül. Frederiksvárában, Norvégiában 1848. Christianiában főleg modern nyelveket tanulmányozott s aztán mint ifju kivándorolt É.-Amerikába, hol az időtől fogva él és jelenleg a new-yorki Columbia-Collegeben tanári állást tölt be. Novellákat ir angol és norvég nyelven. Főbb munkái: A Norteman's pilgrimage; Tales from two hemisphere's (1879); Queen Titania (1880); A slaughter of the Philistines (társadalmi regény 1883); Falconberg stb. Lantos költeményeit 1881. összegyüjtve is kiadta: Idyls of Norvay and other poems cimen. Norvég anyanyelvén ujabban csak egy önálló munkát irt: Göthe og Schiller. Goethe Faustjáról irt tanulmányait Heinrich Gusztáv magyarra fordította (Budapest 1888). 1892. jelent meg tőle: Essays on German Literature (London).
l. Boycott.