(Botzen, ol.: Bolzano), város Tirolban. B. kerületi kapitányság székhelye a Talfer és Eisack összefolyásánál, a Schlern, Rosengarten dolomit-csúcsoktól és a Mendel-hegységtől környékezett festi völgykatlanban, (1890) 11 754 lak., pamut-iparral, szőllőkkel, gyümölcstermesztéssel és igen jelentékeny bőr- és gyümölcskereskedéssel; B. Dél-Tirol kereskedelmi középpontja és az Olaszország felé közlekedő tranzito forgalomnak főhelye. A város régibb része olasz építészetre vall, szűk utcákkal és arkádokkal. DNy-i részében azonban sok szép, modern épület áll. Az Obstplatzon kivül, amelyen szép kút áll, a legszebb tere a Johannisplatz; itt látható Walther v. der Vogelweidenek 1889. leleplezett szobra Nattertől, továbbá a XIV. és XV. sz.-ból való gót plébánia-templom, Ny-i kapujában 2 oroszlánnal vörös márványból, Lutz tervezete szerint 1519. befejezett négy toronnyal és Lazzarinitől való oltárképpel. Egyéb jelentékeny épületei: a ferenciek zárdája, a muzeum egy Defregger-képpel, Rajner főherceg palotája; temetőjét freskók és szép faragványok díszítik. A Talfer áradásai ellen emelt kőgát sétahelyül szolgál; Wassermauernek hívják. Környékén sok szép és érdekes hely van, ilyenek: Runkelstein, az osztr. császár és magy. király tulajdona, aki restauráltatta, érdekes középkori freskókkal, Ried, Rafenstein, Wangen várkastélyok, a Mackeni hegyüst, szikladarabok vad káosza, a romantikus Eggen völgy vízeséssel, Sigmundskron várkastély és Gries apátság, amelyet mellbetegek szoktak felkeresni nagyobb számmal. Tőszomszédságában is sok a nyaraló. B. alapját állítólag a rómaiak vetették meg. A longobardok idejében Bauzanum volt, majd a bajor határgrófoknak székhelye. II. Konrád 1027. a trienti püspöknek adta, amiért a püspökség és a tiroli grófok sokáig küzdöttek birtokáért. 1531. végleg osztrák birtokká lett. 1805. Bajorországhoz, 1810. az olasz királysághoz és 1814. ismét Ausztriához került. V. ö.: Noe, B.-er Führer.
kisközség Hunyad vmegye algyógyi-j.-ban, 677 oláh (4 magyar) lak. Az algyóvidéki hármasfővölgy csomópontja. 1404. a vidék főbirtokosa a Tureki vagy Töröki-család bírta a mai Gyógy tartozéka gyanánt, Homoród, Cseb, Balsa, Almás, Nyirmező (Nyresmezeu), Tekerő (Thekerew) maig létező helységekkel együtt. Később is ezekből állott a gyógyi uradalom. B.-től ágazik el a bózes-balsa-nagyalmási járási út Zalatnára, mely egyúttal az Érchegység legfőbb közlekedési vonala s melyet államsegéllyel épít (1893) Hunyad vármegye. A negyvenes években Bakonya-Csel felé vezetett másik útvonal alig járható. Amellett Boz Bakonya fele útján a környék lakossága előtt csodatevő erő hírével biró savanyuvízforrás van. Az erről szóló népmondát értékesítette Gabányi is Kapi vár c. színművében.
(növ.), a bodzafa régi neve. Nógrád vármegyében bocfa alakjában ma is gyakran hallani. L. Bodzafa.
Mérds-Torda vármegye marosi alsó járásában, Vadasddal szemben nyiló völgy, melyben sok vastag cserepet, kőfejszét, kézi malmot találnak. A hagyomány szerint ott avarok laktak; a völgyben salétromforrás fakad, melyet fürdésre használnak.
(Bzovik), kisközség Hont vmegye korponai j.-ban, (1891) 554 tót és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. A Szt. Istvánról címzett prépostságot Lampert gróf és neje Zsófia (Szt. László király nővére) alapították 1130 körül Szt. István tiszteletére és a premontrei rend részére Hont vmegyében s gazdag földbirtokokkal látták el. II. Béla megerősített, IV. Béla pedig uj adományokkal és kiváltságokkal gyarapította. 1520 körül Balassa Zsigmond borsodi főispán a monostort megtámadta és feldúlta, a szerzeteseket elűze és a birtokot elfoglalta, mely tettéhez tíz évvel utóbb a királyi megerősítést is kieszközölte. Ferdinánd 1540. őt a monostor védnökévé tette, azon egyedüli kötelezettséggel, hogy az isteni tisztelet a régi szokás szerint végeztessék. 1559. B. Zsigmond halála után özvegyére, Franchy Borbálára szállott, ki azt testvérének, Györgynek hagyományozta. Az 1567-iki pozsonyi országgyülés a prépostság visszaállítását határozta el, de Lépes Bálint scopiai püspök, ki elnyerte, nem volt képes azt tényleg birtokosának kezéből kiváltani. Utóbb Balassa Szidónia, Fanchy Pál özvegye, a birtok felét a Jézus-társaság nagyszombati kollégiumának engedte át; másik fele a családé maradt, míg azt Szelepcsényi György primás magához nem váltotta s I. Lipót megegyezésével a nagyszombati papnevelő fentartására fordítani nem rendelte. A Jézus-társaság eltörlése után a B. prépostság egyik felét Mária Terézia 1780. a budai, most pesti egyetemnek adta, becserélvén azt a szegszárdi apátságért és a sági prépostságért. A másik fele a nagyszombati, most esztergomi papnevelő birtokában maradt.
(bozóki) Alajos, jogtudós, szül. Budán 1842 dec. 30. Iskoláit szülővárosában és Pesten végezte, s tanulmányai befejeztével Heidelbergába ment jogot hallgatni s 1867-68. járt Angliában, Franciaországban, Belgiumban s Olaszországban. 1868. a nagyváradi kir. jogakadémián a római s egyházjog helyettes, 1871. rendes tanára, 1879. az akadémia igazgatója, 1889. kir. tanácsos lett. A budapesti tud. egyetem képesített magántanára, s a Szt.-István társulat irodalmi osztályának tagja. Számos jogi és közművelődési cikket irt különböző folyóiratokba, így a Jogtudományi Közlönybe, a Századokba, a Jogi Szemlébe, a berlini Deutsche Juristische Zeitungba. Vidéki jogtanáraink egyik legtevékenyebb tagja. Önálló munkái: Praetori jog. A pesti eggyetem által koszoruzott pályamű (Pest 1886); A börtönügy legujabb haladásai. Pályakoszorus mű (u. o. 1867); A római jog institutióinak tankönyve (u. o. 1870); 4. kiad. 1885); Az egyházi jog tankönyve (u. o. 1871); A római jog pandektáinak tankönyve (Budapest 1874); A köteles részről (Nagyvárad 1874); Római perjog (u. o. 1878; 2. kiad. 1885); A nagyváradi kir. akadémia százados múltja 1788-1888 (Budapest 1889); Az ausztriai magánjog rendszere (u. o. 1891). Átdolgozta Friedländer L. művelődéstörténeti munkáját: Római világ címén (u. o. 1883-84; 2. kiad. 1892) és lefordította: Gaius római jogi institutióinak négy könyvét (u. o. 1886, Akadémia, latin szöveggel) meg Cicero Sulla mellett (u. o. 1887) mondott beszédet. I., II., XIV. filippikáját (Nagyvárad 1887) és válogatott leveleit (u. o. 1888). Nagyváradon gyakorta tart népszerü felolvasásokat a római művelődés történetéből.
ceratophyllum L. (növ.), l. Borzhínár.
(növ.), általában cserjék alkotta berek v. sűrüség; mocsaras vidéken (Dunán tul) ingoványos, lápos helyen felverődött nád, káka és fűzbokrokból álló sűröségnek is B. a neve.
nagyközség, Krassó-Szörény vmegye bozovicsi j.-ban, (1891) 3708 oláh lak.; szolgabirói székhely, járásbirósággal, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral; van fürész-malma, élénk marhavásárai, vasércbányája és 4 kisebb barnaszénbányája; az aranymosás, mely a XVIII. században lendületet vett s melyet ügyes cigányok gyakoroltak, most teljesen megszünt, habár a patakokban haszonnal volna űzhető. B.-ot már Mátyás király idejében említik; 1774. az Almás völgyének 13 falujával a határőrvidék zsupaneki zászlóaljhoz csatolták; a katonai végvidéki rendszer eltörlése idején B. az oláh bánsági ezredhez tartozott s egy századnak állomásozó helye volt. 1873. a határőrvidék polgári alkotmányt nyervén, B. szolgabirói kerület székhelye lett. Régebben magyarok laktak ott, miként egyes helynevek (Ménespatak, Bánya, Postás) bizonyítják. A Nera innenső partján 2 várrom van, egyik Dragomoi Jano, a lapusniki határban; a hagyomány szerint magyar várak. A törökök 1784. az egész Almásvölgyét ismét elfoglalták s B.-ot is 11/4 évig tartották megszállva. 1817. Ferenc király és Karolina Auguszta királyné itt több napon tartózkodtak.
1. Nagyközség Baranya vmegye pécsvárai j.-ban, (1891) 1695 német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. B. (Poschendorf), kisközség Vas megye kőszegi j.-ban, egyike a megye legtisztább, legvagyonosabb és legegészségesebb községeinek, (1891) 692 horvát származásu, most németajku, de magyar érzelmü lakossal, kik mind a 3 nyelvet beszélik. Határában ős- és ókori emlékek találtatnak; a rómaiak idejéből vizvezeték, épületnyomok, érmek s egy arany övcsat kerültek napfényre. B. a XII. században Szt. Vid várához tartozott; Mátyás királynak itt állítólag vadászkastélya volt s tőle kapta a Sibrik-család, mely most is a régi kastély birtokában van. Egy másik kastélya romokban hever, úgyszintén régi kolostora.