1. Ágost, német régész és filologus, szül. Karlsruheban 1785 nov. 24., meghalt Berlinben 1867 aug. 3. Teologiára készült Halleban, de Wolf hatása alatt a nyevészet tanulmányozására adta magát. 1807. Heidelbergában professzorrá nevezték ki; 1811. pedig Berlinbe hivták meg az egyetemre az ékesszólás és az ókori irodalom tanárának. Ötször volt a berlini egyetem rektora. Azzal a felfogásával, hogy a filologia lényegében az ókor szellemi reprodukciója, sokat tett az ókori tanulmányok mélyebb tanulmányozására. Kiadta Pindaros műveit (2 köt., Lipcse 1811-22). Még e mű befejezése előtt megjelent tőle: Die Staatshaushaltung der Athener (2 kötet Berlin 1817., melyhez 3-ik kötetként járult: Urkunden über das Seewesen des attischen Staats, u. o. 1840), mellyel utat tört az ókor nemzetgazdasági és politikai viszonyainak méltatásához. Ebben az irányban készült az ókor mértékeiről Berlinben (1883) kiadott műve is. E munkásság mellett nagy szorgalmat fejtett ki a Corpus inscriptionum graecorum összeállításában, melyet halála után Curtius és Kirchhoff folytattak. Igen figyelemreméltók még e művei: Commentatio in Platonis qui vulgo fertur Minoem (Halle 1806); Simonis Socratici dialogi quatuor (Heidelberga 1810); értekezései: Über die Versmasse des Pindaros (Berlin 1809); Entwickelung der Lehren des Pythagoreers Philalaos (u. o. 1819) stb. Sok dolgozata jelent meg a berlini akadémia kiadványaiban, melyek később: Kleinere Schriften cimen Lipcsében (1858-72) jelentek meg. Előadásait: Encycklopädie und Methodologie der philol. Wissenschaften cimen Bratuschek adta ki (Lipcse 1877). B. 1814 óta tagja volt a berlini akadémiának, s elnöke a Nagy Frigyes munkáit sajtó alá rendező akadémiai bizottságnak.
2. B. Rikárd, német statisztikus, szül. Berlinben 1824 márc. 28. Ugyanott és Heidelbergában tanult. 1854. lépett porosz államhivatalba, 1852. a berlini statisztikai hivatalhoz nevezték ki, hol kevés megszakítással állandóan működött. 1875. Berlin statisztikai hivatalának igazgatója lett, s ez állásában tere nyilt elméletének gyakorlati érvényesítésére. 1881. a statisztika rendkivüli tanárává, 1886. az államtudományi statisztikai szeminárium társigazgatójává nevezték ki. Művei: Ortschaftsstatistik des Regierungsbezirks Potsdam (Berlin 1861); Die geschichtl. Entwickelung der amtlichen Statistik des preussischen Staates (1853); Die statistische Bedeutung d. Volkssprache als Kennzeichen der Nationalität (1866); Der Deutschen Volkszahl und Sprachgebiet in den europ. Staaten (1869); Sterblichkeitstafel für den Preuss. Staat für 1865 (Jena 1875); Statist. Jahrbuch der Stadt Berlin v. 1875 (1878); Die Bewegunb der Bevölkerung der Stadt Berlin 1869-1878 (1884); Kieperttel együtt dolgozta ki Elzász-Lotharingia történelmi térképét, Berlin 1871.
Ede, német jogtudós, szül. Trarbachban, 1802 máj. 20., megh. Bonnban 1870 máj. 3. Jogtanár volt Bonnban. Leginkább a jogi klasszikusok kiadásával szerzett érdemeket. Ilyenek: Corpus legum sive Brachylogus; Institutiones (Gajus és Justinianus); Notitita dignitatum; Pandekten des römischen Privatrechtes (ez befejezetlenül maradt).
Arnold, svájci festő, szül. Baselben 1827 okt. 16. Tanulmányait Düsseldorfban kezdte, hol Schirmer J. vezetése mellett tájképfestéssel foglalkozott. Brüsszelben a régi mestereket tanulmányozta, 1848. Párisba, 1850. Olaszországba ment. Fantasztikus iránya már Hannoverben festett első képében nyilatkozik meg, még jobban azonban a Nagy Pán címü festményén, melyet Münchenben állított ki, ahova 1856. költözött és ahol Schack gróf pártfogása alatt állott. Már ekkor, Schack gróf számára festett képein tisztán feltünik B. azon törekvése, hogy az antik mitoszt a romantikus fantasztika és a modern szinezés fényében ujra fölélessze. 1858. Weimarban tanár lett és többek közt itt festette a Páni félelem, Diána vadászata, és a Kastély a tenger mellett c. képeit. 3 év mulva ott hagyta állását és Olaszországba ment; 1866-71. Baselben tartózkodott, hol a muzeum lépcsőházának mitologiai freskóit, Schack gróf számára pedig A furiáktól üldözött gyilkos, A sárkány barlangja és A halál lovaglása c. képeket festette. 1871. Münchenbe ment és itt festette A nagy tengeri kigyót, groteszk, humoros, fantasztikus tengeri idilljeinek elsejét, a tenger mitikus lakóival, tritónokkal, vizi kentaurokkal. 1876 óta Firenzében él. B. festményeinek nagy részénél nélkülözhetni gondolja a formális szépséget. Bibliai ábrázolásai, Magdolna siralma Krisztus holtteste felett (Basel) és Pietája, teljesen realisztikusak és főleg szinezési szempontból érdekesek. Bámulatos erőről tanuskodik a Kentaurok harca. B. legkiválóbb a tájképben és azért azok a képek a legszebbek, melyekben a tájképi rész uralkodik, így Prométheus (1882) és a Halottak szigete (1883) címüek. Legujabb képe: Isten megmutatja Ádámnak az édenkertet (1893).
(Belső-), kisközség Borsod vmegye miskolci j.-ban, (1891) 1222 magyar lak.
A hajtó halászathoz székelyek által használt háló; a farkas-hálótól abban különbözik, hogy kávákra kanálszerüleg van kifeszítve.
(Böőd, Beudu, Bogyu), kisközség Szolnok-Doboka vmegye kékesi j.-ban, (1891) 701 oláh lak., gőzmalommal.
(Bud) püspök 1046. szt. Gellérttel együtt szenvedett vértanuságot. L. Beneta.
faedény, különböző háztartási cikkek, nevezetesen turó, zsír tartására. - B. v. tonna a bányászatban az a faedény, melyben a kiszállítandó anyagot az aknában v. göngörítőben felhúzzák.
a neve a Balaton mentén egy fatörzsből álló, tűzzel kivájt csolnoknak.
percekig, sőt egy óráig is tartó szélroham, rendesen erős légköri lecsapódások u. m. záporeső, hó, dara v. égi háboru kiséretében. Néha csak sűrűn elvonuló felhőkkel lép fel. Délután gyakoriabb. Iránya különböző és közönségesen csak kisebb területre terjed.