(növ.), l. Bőranya.
a bőrnek takonykórja, mely abban áll hogy akár közvetlen fertőzés, akár heveny v. ritkábban idült takonykórnál áttétel folytán a bőrben v. bőr alatti kötőszövetben borsónyi-tyuktojásnyi daganatok fejlődnek, melyek közepökben ellágyulnak és kifelé törvén, alávájt szélü, gyógyulásra nem hajló, nyulós vagy híg genyet elválasztó, sokszor vérző fekélyeket képeznek; szomszédságukban a nyirokedények szintén zsinór- vagy gyöngyfüzérszerüen beszüremkedhetnek nemkülönben a nyirokmirigyek is, a minek malleus farciminosus a neve. Ritka az ily csomóknak felszivódása s eltünése, gyakoribb ellenben a szomszédos kötőszövetnek nagyobbmérvü lobos tultengése, miáltal az u. n. takonykóros elefántkór származik, mely p. a fejnek vizi lóéhoz hasonló külsőt adhat. A B. kedvenc helyei a végtagok, váll, mell és has; a hajlatok mirigyeinek nagyfoku duzzadása nem ritkán időszakos bénaságot okozhat. L. Takonykór.
(Procrustes coriaceus L.), a fedelesszárnyuak (Coleoptera) rendjének s az öttagu futóbogaraknak (Carabidae) családjába tartozó bogárfaj, mely hazánkban a család legnagyobb képviselője. 4.6 cm. hosszu. Szine piszkosfekete, feje és nyakpajzsa finoman recézett. Szárnyai hosszas tojásdadalakuak és mint a bőr, finoman pontozottak és ráncoltak. Erdőkben, különösen a kissé nedves helyeken szeret tartózkodni s kártékony rovaroknak pusztítása miatt igen hasznos. Álcája leginkább csigákkal táplálkozik. L. még Futóbogarak.
v. bőrhaj (periderma), növényszövettanszó; l. Kéregpara.
l. Bőr.
l. Bőr.
l. Bőr.
János, svéd szobrász, szül. Hollandban 1835. Volt tengerész, vésnök és operaénekes, csak azután adta magát a szobrászatra. 1877 óta a stockholmi akadémia tagja, 1886 óta pedig ugyanottani tanár. Művei: A kuglizó; Sellők; Caprii halász-fiu; Egy fiu és a teknősbéka; Holberg költő kolosszális szobra Bergenben; Geijer történetiró emlékszobra Upsalában; Oxenstierna kancellár szobra Stockholmban.
János, svéd költő, szül. Bohus-Länben 1790., megh. Upsalában 1866 máj. 6. 1808. Upsalába ment teologiát tanulni, 1821-ben királyi udvari prédikátor lett; élte alkonyát Upsalában töltötte. Drámáival tünt fel. Első műve, Erik XIV, mely 1846-ban került színre, tetszést keltett. Ezt követték: Solen sjunker, Gustaf I. sista dagar. (A nap leáldozik; I. G. utolsó napjai); Ur Carl XII. ungdom (XII. K. ifju korából) 1855; Brödraskulden (testvéri bűn) 1861, stb. Mint lirikus is kiváló. Blommor och tĺrrar pĺ en dotters graf (virágok és könnyek egy leány sirjára), 1854, bármely más nemzet irodalmának is büszkeségére válhatnának. B. leánya Ágnes (szül. 1827.) kit 1872. a stockholmi művészeti akadémia tagjának választott.
Az arannyal, ezüsttel és egyéb színnel festett, nemkülönben a préselt domboru, többnyire virágos mustráju bőr a XVI. és XVII. században általános elterjedésü volt és falak és butorok kárpitozására használták. Spanyol-, Francia-, Olasz- és Angolországban, Portugáliában és Németalföldön egyaránt készítettek díszes bőrkárpitokat. De minthogy maga a bőr is drága volt, s annak kikészítése, de még inkább az aranyos és szines, valamint a domboru mustrák előállítása fáradságos volt és nagy gondot igényelt, azért az ilyetén kimunkáltságu bőrt csak a fejedelmek és a vagyonos előkelők használták falak kárpitozására, a kevésbé gazdagok csupán egyes butorokat, rendesen székeket, kisebb-nagyobb ládákat kárpitoztak többé v. kevésbbé díszes bőrrel.
A bőr ilyetén művészi kimunkálásának eredete bizonytalan. Az irodalom, mely vele foglalkozik, szintén nem nagy terjedelmü és kevés tájékozást nyujt. Davillier Charles ily cimü munkája Notes sur les cuirs de Cordone tárgyalja aránylag legrészletesebben a bőrkárpit történetét. Kétségtelen, hogy a bőrkárpit készítését az arabok honosították meg Spanyolországban, ahol a bőrkárpit neve guadamacil volt, s Barcelonában már 1316. évtől fogva fönnállott a guadamacileros céh Aguadamacil név Északafrika Ghadâmes városára, a római Cydamasra utal, ahol már a Kr. utáni VII. században készültek bőrkárpitok. Tovább visszafelé menve az ó-korba, eljutunk a tébai sirokhoz, melyeknek falain festett és préselt mustráju bőrrel kárpitozott; butorok vannak ábrázolva. Tudjuk továbbá, hogy a zsidók frigyszekrénye fölé vörösre festett kecskebőr volt feszítve. E szerint tehát az arabokat nem illeti meg a föltalálás dicsősége; de érdemük, hogy a művészi ipar e régi ágát a nyugaton meghonosították.
Spanyolországban a XVI. században a cordovai bőrkárpit volt a leghiresebb és azért a finomabb kimunkáltságu bőrkárpitot általán úgy nevezték: cordovanes. A barcelonai guadamacileros céhnek 1539. kelt alapszabályai arról tanuskodnak, hogy a céh mily féltékenyen őrizte készítményeinek jó hirnevét és szigoru intézkedésekkel akadályozta, nehogy a tudatlanság és a nyerészkedés benne kárt tegyenek. E szabalyokból megértjük azt is, hogy a IV. Henrik francia királytól Párisban alapított két műhely mért nem birt megküzdeni spanyol versenytársával. Németalföldön Mechelnben készültek a legjobb bőrkárpitok. Olaszországban a XVI. században készítettek aranyos mustráju bőrkárpitokat. A spanyolországi műhelyek azonban mindvégig megtartották elsőségüket, kárpitjaik finom rajzát, nemes és gazdag diszítését más országok műhelyei nem voltak képesek megközelíteni. A XVII. században az addig divó préselt, domboru és többnyire virágos mustrát a festett és aranyozott alakos ábrázolás váltotta fel. A XVIII. században Spanyolországban és a többi országokban is hanyatlásnak indult és a század végén egészen megszünt az ipar ez ága, háttérbe szorította a szövet és a papirkárpit.
A régi bőrkárpitok, egykori nagy elterjedtségük dacára, ma igen ritkák. E nemben a legszebb gyüjteménnyel a londoni Kensington- és a párisi Cluny-muzeum dicsekszenek. Ujabb időben szép sikerrel kisérlették meg a préselt bőr készítését felujítani és vele kapcsolatban általánosabban elterjedt a bőrmetszés. A kimunkálás e módja az előbbitől abban különbözik, hogy a domborumustrát nem préseléssel állítják elő, hanem úgy, hogy a bőr fölszinéből egyes részeket kimetszéssel távolítanak el. Az utóbbi eljárás kevésbbé tökéletes ugyan, és művészileg a préselt bőrrel nem mérkőzhetik, de egyszerübb és azért kevésbbé költséges. (L. Könyvkötészet.)