(növ., cuticula), l. Bőr.
v. a bőr hajszálképletei (növ.), l. Hajszálképletek
(tyloma, tylosis, callositas) alatt a bőrfelhámnak körülirt helyén való megvastagodását értjük. A B. többnyire mesterséges uton keletkezik, bizonyos egyének foglalkozása folytán, de vannak oly B.-k is, melyek önként külső inger nélkül keletkeznek. A mesterséges úton keletkezett B.-k, p. a lábon a lábbelinek nyomása következtében, főképen a lábtalpon v. a kézen észlelhetők. Egyes egyének B.-éből többnyire mesterségük is felismerhető. Igy p. a hüvelyk és mutatóujj közt levő ránc kérgesedése asztalosoknál a gyalulás következtében keletkezik. Az ujjízületek hajlásainak, a tenyérnek és a jobb combnak kérgesedése cipészeknél mutatkozik, a hüvelykujj a kérgesedése kalaposra vall, a jobb tenyérnek és bal mutatóujjnak kérgesedése, mely utóbbin tűszúrások nyomai látszanak, elárulja a szabómesterséget stb. Az önként keletkező bőrkérgesedések legtöbbnyire a kéz tenyerén és a lábtalpon szoktak előfordulni. Gyógykezelésük csak annyiban szükséges, amennyiben azon bőrrészek tapintóérzéke tompult. A kérgesedés lugoldatokkal vagy klórcinkoldattal felpuhítandó és utóbb késsel leválasztandó. Jó eredményt érhetünk el egyes puhító tapaszokkal is.
l. Cserzővargaság és Timárság.
(Alcyonidae), a nyolc tapogatókaru korallok (Alcyonaria) egyik családja helyhez kötött telepekkel, majd keményebb, majd puhább kéreggel, tengelyváz nélkül. Mintegy 20 neme és 100 faja ismeretes, melyek két csoportba sorozók: Alcyonina csoportosan álló polipocskákkal és Cornulatina nyujtványokkal összekapcsolt polipocskákkal. Legközönségesebb faj az Alcyonium palmatum Pall., melynek telepe gyökerén nyélszerüen v. ujjforma ágakkal való; gyökere sárgás, telepe piros. A Középtengerben él és mintegy 10 cm. magasra nő.
Néhány állatfajnak, különösen kétéltüeknek bőrmirigyeiben méreganyagok vannak, melyek különösen az amfibiáknak nyujtanak egyéb állatok ellen védelmet, melyek fel tünő szinük, lassu és gyámoltalan mozgásaik miatt egyéb védelemnek híján szűkölködnek (triton, szalamándra stb.). A hajdankorban az eféle mérges bőrü állatok felől igen regényes fogalmak keringtek; így Plinius állítja, hogy a szalamándra a kutak vizének megfertőzése által egész nemzeteket képes kiölni. Későbbi búvárok (Brehm, Lenz stb.) az ellenkező túlzásba estek s egészen megtagadták ez állatok mérges voltát: míg az ujabb vizsgálatok mindinkább erősítik, hogy a B. közt erőteljesen ható mérgek vannak. E mérgek ugyanazon állatfajra nem mérgező hatásuak, sőt gyakran ugyanazon rend egyes tagjaira sem (bár ez alól kivételek is vannak. Igy a vízi szalamándrát,a maga mérge is megöli, ha ezt a hasüregébe visszük). Természetes, hogy a B. iránt bizonyos állatfajok többé-kevésbbé immunisok lehetnek, épp úgy, amint azt bizonyos más mérgekre nézve is tapasztaljuk. A varasbékáknál (Bufo viridis és cinereus) a fülek mögött, a nyakon és a háton bőrmirigyek vannak, melyekben nyúlós, tapadó, sárgás folyadék található, s ez beszárítva egy évig v. tán még sokkal tovább is megtartja mérgező képességét. E méregnek hathatós része phrynin v. bufidin. (talán alkaloida), mely a digitalinhoz hasonlóan hat az akaratos izmokra; azonkivül metilkarbilamin is van benne. Ha a varasbéka mérgét kutyák sebére visszük, azok egy óra mulva hányás, tántorgó járás és görcsök között elpusztulnak. A vízi varasbéka (pelobates fuscus) bőrében is van ilyen méreg, melynek kellemetlen fokhagyma szaga is van. A békák azonban a maguk akaratából nem képesek e váladékot kiüríteni: csak ha megfogatnak, szökell ki belőlük a B. gyakran erős sugárban. A foltos szalamándra (salamandra maculata) mérge a fej hátsó részének és a hátnak, bőrmirigyekben foglaltatik tejfelszerü folyadék alakjában, melynek mosuszszaga és lugos reakciója van; hathatós része a szalamandrán, C86 H60 N2 O10 nevü alkaloida, mely epilepsziás görcsök,majd légzési és általános hüdés közt 3-29 perc alatt megölhet más állatokat. A triton cristatus (tarajos gőte) mérge különösen a nyaknak s a farki résznek fürtös mirigyeiben található; ez tejszerü, savanyu, átható szagu, egy alkaloidot és egy nitrogéntartalmu részt, a tulajdonképi mérget magában foglaló folyadék. Kutyák 3--18 óra mulva vérkeringési és légzési zavarok közben, de görcsök nélkül pusztulnak el: a méreg azonkivül a vörös vérsejteket is feloldja. V. ö. Caparelli, Archiv. ital. de biologie, 1883. 72. lap.
l. Bőrkárpit.
(növ., Schizymenia Ag.), vastagabb és testesebb tengeri moszat a virágmoszatok Cryptonemiaceoe családjában (12 faj, Európában 4.) A Sch. edulis Ag. (Fucus e. Stackh.) husos, ékalaku, sötét vérszinü, épszélü v. sallangos moszat. Az Atlanti-oceán szikláihoz erősíti magát. Ir- és Skótország népe főzelékül és salátául eszi. Bőrmoszatoknak különben a Fucceák moszatcsaládját is nevezik.
Lajos (előbb Baruch Löb), német iró, szül. Majna-Frankfurtban 1786 máj. 6. (hol atyja váltó-üzér volt), megh. Párisban 1837 febr. 12. Otthon szigoru ortodox-zsidó szellemben nevelkedett; utóbb Berlinben s Halléban orvosi, majd Heidelbergában s Giessenben államtudományokat tanult 1808-ig mire 1811. szülővárosában rendőrtisztviselő lett, de már 1814-ben, midőn Frankfurt mint ,szabad város' visszanyerte régi alkotmányát, mivel zsidó volt, nyugdijba küldetett. Igy, kényszerüségből, a publicisztikára adta magát s egyuttal 1817. az evang. hitre tért át. Egy időben kiadott folyóiratai (Die Wage, Die Zeitung der Stadt Frankfurt, Zeitschwingen) éles és élces stilükkel nagy tetszést arattak, de rövid életüek voltak. 1822 óta mint Cotta különböző vállalatainak levelezője Párisban, utóbb különböző német városokban tartózkodott, mignem atyja halála (1827) őt vagyonilag függetlenné tette, mire a juliusi forradalom (1830) őt ismét s állandóan Párisba vonta, ahol meghalt. Szélesebb körökben összegyüjtött dolgozatai (1829-34, 8 köt.) tették nevét ismertté; de nagy jelentőségü és befolyásu iróvá csak a juliusi forradalom óta lett. Kisebb tréfái és élces dolgozatai (Monographie der deutschen Postschnecke, Der Narr im weissen Schwan, Der Esskünstler, Denkrede auf Jean Paul stb.) szellemes felfogás, éles ész és szép stil által kitünőek. Leghatásosabb műve, párisi levelei (Briefe aus Páris, 1832-34). kitünően irvák, de tulzók és kiméletlenek minden az övétől eltérő vélemény iránt. A német viszonyoknak elkeseredett és igazságtalan megitélése tiszteletreméltó meggyőződésből származik, de mélyen sértette a német hazafiakat. Még hevesebb utolsó műve: Menzel der Franzosenfresser (1836), melyben utoljára kifejti kedvelt eszméjét: a német és francia nép szövetségét a szabadság védelmére. Jellemes, őszinte ember volt, aki tévedhetett, de mindig meggyőződése szerint irt és cselekedett. Művei ma már csak történeti érdeküek; célzásai sokszor máris érthetetlenek. Munkái 1862-ben jelentek meg 12 kötetben (Hamburg) és 1877-ben 3 kötetben (Reclam). Válogatott rajzait s elbeszéléseit magyarra ford. Luby Sándor (1880). Heine könyve Börnéről (1840) tele van aljas rágalmakkal és gyanusításokkal. B. legjobb életrajzát Holzmann Mihály irta (1888).
szerelés, a katonai s a ló felszereléséhez szükséges szíjazatok, tölténytáskák, háttarisznyák, általvetők, nyergek, hámok stb., mind a bőrből készített felszerelési cikkek.