l. Campęche-fa.
(növ.), az Amarantusnak Csorba J. feljegyezte neve; l. Bársonyvirág és Paréj (v. vörös).
kisk. Hontmegye szobi j.-ban, (1891) 1762 német és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. A XV. században az esztergomi érsekeknek itt jelentékeny bányáik voltak.
(Diósjenői hegység), a Magyar Középhegység dunáninneni részének legnyugatibb tagja Nógrád és Hont vármegyében a Dunától az Ipolyig terjed, mely utóbbi azt É. és Ny. felől határolja; K. felé csak apróbb völgyek különítik el a Cserháthoz tartozó Nagyszáltól, mely Vác fölött emelkedik. A B. főgerince É-D-i irányban húzódik közel K-i széléhez, miért is csak Ny. felé ereszt hosszabb ágakat. Legmagasabb csucsai a Csóványos (939 m.) s a szép kilátást nyujtó nagy-Hideghegy (865 m.), tov. a Magosfa (906 m.) és Nagy-Inóc (813 m.) valamennyi Diósjenő és Börzsöny közt; É. felé a Kámor (662 m.) és a drégelyi várhegy (444 m.), D-en a Nagy-Maros felett levő, elragadó kilátást nyujtó Hegyestető (482 m.) említendő. A B. tulnyomóan zöldkőből és trachitból áll, melyben több helyen (Sághegy Mária-Nosztra mellett) nagy kőbányák vannak. Tájképi szempontból a Csóványos és Hideghegy vidéke, valamint a Duna menti részlet igen szép és gyakran látogatott. Hajdan a B.-ben, különösen Börzsöny Perecsény és Szokolya határában gazdag arany- és ezüstbányák voltak, melyekben többek közt a ritka tellur is előfordult; ma a bányák elhagyatvák; több helyen (Drégely, Szokolyahuta) gránátokat találni. A hegységet leginkább lombos erdők borítják, fenyő csak kivételesen lép fel (Hohe Tax).
(Böős), nagyközség Pozsony vm. alsó-csallóközi j.-ban (1891) 2643 magyar lak.; van táviróval egyesített postahivatala, p.-takarékpénztára.
(Beő-Sárkány), kisk. Sopron vm. csornai j.-ban, (1891) 1323 magyar lak., van vasuti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára.
(lat. cornu copiae), gyümölccsel virággal stb. megtöltött, többnyire hajtott szarú v. ennek képe, mint a bőség szimboluma és a gazdagság jelvénye (műveken a kis Plutós, Fortunának v. Héraklésnek képében); a mitosz szerint Amaltheiának vagy a bikává átváltozott Achelóosnak szarva.
Ignác, osztrák zongora-készitő, szül. Bécsben 1796 jul. 28., megh. u o. 1859 ápr. 14. Zongoragyárát 1828. alapította s az maig is a legelső Ausztriában. Halála után a gyárat fia Lajos vette át, aki 1871. hangverseny-termet is nyitott, amelyben azóta minden nevezetesebb zongora-virtuóz fellépett. B. Lajos igazgatósági tagja a bécsi zene-konzervatóriumnak is.
(Böősháza, Biuisa), kisk. Szilágy vm. szilágy-csehi j.-ban, (1891) 616 oláh és magyar lak., savanyuvizforrással.
(növ., vizi kapor, vizi kömény, tókömény Phellandrium L.), ernyős vizi fű vagy az Oenanthe L. (l. Nadálygumó algéunsza, melytől termete, orsóalaku és nem nyalábos gyökere, pároséltü, nem sugárzó és nem poligám virágai különböztetik meg. A Ph. aquaticum L., Oenanthe aquatica L. v. Oe. Phellandrium Lam., magas és nagyon ágas, terjedelmes mérges kóró, többször szárnyalt levelekkel, árkokban vizek mellet gyakori. A ló állítólag szeretné, mások szerint meg méreg lenne neki (Rossfenchel, Pferde- v. Rosskümmel). A juh meg a szarvasmarha a füvét megeszi; de később a gyümölcs szaga elriasztja őket, mert a B. a vizek szélében egész nyáron bántatlanul zöldel még ott is, ahol a jószágot gyakran szokják itatni. Gyümölcse erős szagu, rossz izü és csipős (semina phellandrii aquatici). Tartalma elpárolgó és kövér olaj, az emésztőszervet, valamint a nyálkahártyát is hamarosan izgatja. Tüdőbetegség ellen, mint diuretikum, legyakrabban mint
állatorvosság használatos; szétzuzott füve sebekre házi orvosság.