(Hajdu-), rendezett tanácsu város Hajdu vmegyében, azelőtt a Hajdu-kerület székhelye, a munkács-dorogi gör. kat. és a tiszántul alsó szabolcs-hajdukerületi ev. ref. esperesség székhelye; van járásbirósága telekkönyvi hatáskörrel, közjegyzősége, adóhivatala, takarékpénztára, református 6 osztályu gimnáziuma, kisdedóvója, alsófoku ipariskolája, kórháza, számos iparos és jótékony egyesülete és társulata, vasuti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Házainak száma, (1891) 4295, lakóié 21238, mind magyar s legnagyobbrészt (18329) református (csak 537 róm. kat., 1720 gör. kat., 588 izr.). Termékeny hátára (32647, ha.) sok buzát, kukoricát, dinnyét s gyümölcsöt terem; jelentékeny a szarvasmarha-, disznó- és juhtenyésztése is. Vásárai élénkek. B.-t 1682. Tököly Imre elfoglalta.
Az Árpádok korában nálunk nagy számmal megtelepedett izmaeliták (szaracenok) népies magyar neve, mely a «muzulmán» szónak felel meg s eredetileg a volgamelléki bolgároknál keletkezett, a kik s utánuk az oroszok s más keleteurópai népek «buzurmánoknak» «bezermineknek» nevezték a mohammedánokat. (Réthy L. Magyar pénzverő izmaeleták és Besszarábia.). itt tartok
1. László, hires ellenzéki szónok és hirlapiró, szül. Kopács-Apátin, Szabolcs vmegyében 1824 nov. 19., megh. Budapesten 1869 febr. 24. Sárospatakon tanult, ügyvédi oklevelet szerzett és Nagy-Kállón telepedett le. 1848. beállott honvédnek, végig küzdötte a harcot és mint kapitány kapitulált Komáromban. 1861. Szabolcs vármegye megválasztotta főjegyzőjének, 1865. pedig a nagy -kállói kerület képviselőjének. Az országgyülésen a szélsőbalhoz tartozott és küzdött a kiegyezés ellen. E pártnak ő alapított ujságot: a Magyar Ujság-ot (1867. ápr. 1.), melynek szerkesztője volt. Ez időben igen nagy népszerüségnek örvendett, még a népdal is Tisza és Ghyczy mellett emlegette, mint az alkotmány védőjét. Kossuth levelének közlése miatt perbe fogták, az esküdtszék őt elitélte és a különben is beteg férfiu fogságban halt meg. Haláláért pártja keserüen, de igazságtalanul megtámadta Horvát Boldizsár igazságügy minisztert.
2. B. (Vonza) Pál országgyülési követ született Székelyhidon 1757 nov. 1., megh. 1825 febr. 2. Debrecen város szolgálatában működött 1787-től mint jegyző, 1800-06-ig mint tanácsos s 1822-től mint főbiró. Az 1796. és 1802. országgyüléseken ő képviselte Debrecent. Az irodalom terén is működött, egy pár népies irányu német munka magyar átdolgozásával. Megemlítendők: A köznép számára készült kézikönyv (Schlez után. Debrecen 1824); A falusi oskola (Schlez után. U. o. 1824. csak az I. rész jelent meg). V. ö. Vasárnapi Ujság 1872, 22. sz.
v. vexirzár alatt azokat a zárakat értjük, melyek még a saját kulcsukkal sem nyithatók, ha előbb bizonyos szerkezeti alkotó részeket kellőképen be nem állítottunk L. Zár.
Keresztély, német festő, szül. Ingenbroichban Aachen mellett 1818 dec. 9., megh. Düsseldorfban 1889 jun. 15. Stuttgartban és Düsseldorfban tanult, hol Hildebrand és Schadow vezetése alatt kiváló genrefestővé képezte ki magát. Legsikerültebbek a rajnamelléki életből vett képei, számos apró gyermekképében pedig valódi humor tükröződik vissza. Összes munkáin a jellemzetesség és formaszépség egyesülése látható.
1. Adolf, német költő és fordító, szül. Lipcsében 1815 máj. 21., megh u. o. 1870 nov. 16. Irodalmi működését angol költők kitünő fordításaival kezdte: e fordítások közt legkiválóbbak Byron összes művei (Lipcse 1840). Eredeti munkáin is meglátszik az angolok hatása. Byronra emlékeztetnek következő művei: Habana, Düstere Sterne. stb. Megemlítendők még: Gedichte (1846), Das Buch der Sachsen (szatirikus éposz 1850), Das Galgenmedchen (1870), Összes művei (Gesammelte Werke) 6 kötetben jelentek meg Lipcsében 1865-66.
2. B. (Böttinger, Böttcher) János Frigyes, a meisseni porcellán feltalálója, szül. Schleizban 1682 febr 4., megh. Drezdában 1719 márc. 13. Berlinben gyógyszerész lett, azonban 1699. innen alkémista dicsekvései miatt menekülnie kellett. 1700. visszatérvén, 1701. ujból menekülni volt kénytelen, de Wittenbergában ráismertek s elfogták; Drezdába vitetvén, itt megigérte, hogy titkát elárulja: 3 évig itt tartózkodván, különböző hazugságok után 1709. megszökött, azonban Emsben Austriában utolérték, elfogták s Tschirnhausen gróf bórax- és porcellánkészítésre használta. Az előbbi csakugyan sikerült is 1705., de B. t folyton katonai őrizet alatt tartották, minthogy nem akarták a titok kiszivárgását megengedni. Mikor a svédek 1706. Szászországba rontottak, B.-t 3 segédjével Königssteinra vitték, hol munkájukat folytatták. 1707. ismét Drezdába ment s 1708., Tschirnhausen gróf halála után átvette a gyár vezetését. Addig porcellánjának vörös barna szine volt; 1709. találta fel a fehér porcellánt. 1710. a gyárat Meissenbe tették át s B.-t annak igazgatójává nevezték ki. Ott a berlini, pétervári és bécsi udvarokkal alkudozni kezdett titkának felfedezése dolgában, amiért vizsgálatot indítottak ellene; de ő még a per befejezte előtt meghalt.
A B.-porcellán vörösesbarna, mázatlan, csiszolással fényesített porcellán, melyet 1704. Böttger János F. (l. o.) készített, ki csak későbben 1709. találta fel a fehér porcellán készítési módját. A B.-t 1706-1710-ig Drezdában Jungfer-Bastei-on lévő gyárban készítették, a fehér porcellánt pedig 1710-től a Meissen mellett levő Albrechtsburgban.
1. János György. német rajzoló és iró szül. Jenában 1849 máj. 20. A rajzolásban különösen szőnyegek mustráival foglalkozik igen eredményesen. Irodalmi munkái: Originalkompositionen zu Flachmustern (1876), Absonderliche Geschichten (humorisztikus elbeszélések 1878), Schilda (1889), Herrn Dietchens Erzählungen (1890) stb. Jelenleg Lipcsében él.
2. B. Károly, német archeologus, szüL Nordhausenben 1806 máj. 29., megh. Berlinben 1889 jun. 21. Berlini tanár volt. Munkái: Die Tektonik der Hellenen (1852); Die Holzarchitektur des Mittelalters (1835); Ornamentenbuch (1834); Dessinateurschule (1839); Baumkultus der Hellenen (1856); Bericht über die Untersuchungen auf der Akropolis von Athen (1863); Die Thymele der Athena-Nike auf der Akropolis von Athen (1880).
3. B. Károly Henrik., porosz miniszter és a német birodalmi belügyi miniszterium államtitkára szül. Stettinben 1833 jan. 6. Jogot végzett s1865. a kereskedelmi, 1869. pedig a belügyí minisztériumban nyert alkalmazást. 1872. titkos tanácsos és előadó, 1879-ben pedig Schleswig-Holstein helytartója lett. Mint a porosz képviselőház (1867-70) és (1878 óta) a német birodalmi gyülés tagja a birodalmi párthoz tartozott és mint a mérsékelt védvám-rendszer hive az agráriusokhoz szitott. E körülmény bensőbb viszonyba hozta Bismarckkal, aki B.-t 1880 szeptemberében porosz miniszterré és a német birodalmi belügyi hivatal államtitkárává nevezte ki. Ezen állásában rendkivüli tevékenységet fejtett ki a szociális reformok keresztülvitele érdekében, így a balesetek alkalmával fizetendő kártérítés ügyében és az 1889-iki öregek és rokkantak javára alkotott törvény keresztülvitelében. 1888 jul. 1. Putkammer helyébe a porosz államminiszterium alelnöke lett. Ez állásban mint Bismarck, később pedig mint Caprivi kancellár helyettese igen gyakran védte a kormány eljárását a birodalmi gyülésben. 1892. lemondott, de II. Vilmos császár lemondását nem fogadta el.
1. Károly Ágoston, német archeologus, szül. Reichenbachban 1760 junius 8., megh. Drezdában 1835 nov. 17. Munkái: Sabina, oder Morgenscenen im Putzzimmer einer reichen Römerin (1803; Griech. Vasengemälde (1797): Die Aldobrandinische Hochzeit (1810); Ideen zur Archäologie der Malerei (1811); Kunstmythologie (1811); Vorlesungen und Aufsätze zur Alterthumskunde (1817); Ideen zur Kunstmythologie (1821) stb.
2. B. Károly Vilmos, történetiró, szül. Bautzenben 1790 aug. 15., megh. 1862 nov. 26. Lipcsében teologiát és filologiát, Göttingában pedig Heeren vezetése alatt történetet tanult. 1817. a lipcsei egyetem dócense 1819-ben rendkivüli tanára lett 1821. rendes tanárnak küldték Erlangenbe, ahol 1822. egyetemi könyvtáros lett. Művei: Heinrich der Löwe (Hannov. 1819); Geschichte der Karthager (Berlin 1827); Geschichte des Kurstaats und Königreichs Sachsen (1836, uj kiad. Flathe-tól, 2 köt.): Allgemeine Geschichte (1856); Geschichte Bayerns (1837); Geschichte d. deutsch. Volkes u. Landes (3. kiad.); Die Weltgesch. in Biogr. (8 köt.); Allgemeine Geschichte 1815-52. (1854); Litterarische Zustände und Zeitgenossen (1838, 2 köt.).
3. B. Károly Vilmos, svéd költő, szül. Westerĺs városban 1807., megh. Upsalában 1878. Szülőhelyén elvégezvén tanulmányait, az ottani könyvtárnál segédhivatalnok lett. 1835. beutazta Német-, Olasz- és Franciaországot, Hollandiát stb., 1856. kinevezték az upsalai egyetemen az esztétika tanárának, azonban 1867. visszalépett. Mint műfordító szerzett hirnevet. B. fordította le Uhland legszebb románcait, a Dante Divina Commediáját s Tasso Megszabadított Jeruzsálem-ét. Költeményeinek első gyüjteménye 1830. jelent meg Hugdomsminnen frĺn sĺngens stunder (Ifjukori emlékek dalos időkből) cimen, 1832. a második kötet Nyare sĺnger (Uj dalok) cimen és egy harmadik gyüjtemény 1837-39. (két kötetben). Végre B. irta meg apósának Tegnér Ezaiás-nak életét a költő műveinek összkiadása számára. Saját összegyüjtött munkái Upsalában jelentek meg 8 köt.-ben (1856 -74).
hágó a Jura hegységben, Aargau svájci kantonban az Aar és a Frick völgye közt. Már a rómaiak utat építettek rajta keresztül; most vasut visz át.