l. Gránát.
Sámuel, ev. lelkész és szuperintedens, szül. Német-Jakubján (Sáros vm.) 1772 márc. 18., megh. 1812 jun. 19. Tanult Késmárkon, Csetneken és Sopronban, 1796. a jénai egyetemre ment, ahol, miként a szomszéd Weimárban is, megismerkedett Németország akkori nagy iróival; Goethe később is levelezett vele. Haza jöve 1798.a soproni polgári iskolánál nyert alkalmzást, 1802 szept.-ben Bécsbe ment, az ottani ev. iskola tanitója, majd hitoktató lett; 1805. a krakói s podgorzei egyházközség lelkésze, 1806. Lembergben lett lelkész és szuperintendens. Tagja volt a jénai ásványtani s a szász-gothai erdészeti tásaságnak. Munkái: Ungarn (Sopron 1802); Beyträge és ismét Neue Beyträge zur Topographie des Königreiches Ungarn (Bécs 1803-1807); Beschreibung der merkwüdigen Höhle Baradla (u. o. 1807); Reisebemerkungen über Ungarn und Galizien (u. o. 1809): Hist stat. Beytrag z. deutschen Colonialwesen in Europa (Brünn 1812).
Krisztina, szül. Friderik, német költőnő (álnéven Ada Christen), szül. Bécsben 1844 márc. 6. Fiatal korában szinésznő volt, azután férjhez ment Neupauer nagyiparoshoz; férje halála óta Bécsben él. Lieder einer Verlorenen (1869) c. kötetében a modern asszony romantiko-realisztikus erotikáját kirivó szinekkel, Heine-i modoban festi. További művei: Aus der Asche (1870); Schatten (1873); Aus der Tiefe (1878): Faustina (dráma 1871); Ella (regény, 1872) és a következő novellisztikus rajzok: Vom Wege (1873); Aus dem Leben (1876); Unsere Nachbarn (1884).
Henrik gróf, a németalföldi szabaságháboru egyik előharcosa, szül. Brüsszelben 1531 dec. megh. Recklinghausenban 1568 aug. 24. Eleinte II. Fülöpöt szolgálta, de utóbb, mint a reformáció hive és az ellenzék vezére, kikelt a spanyol uralom ellen. Ő volt ama 300 nemesnek vezére, akik 1566 ápr. 5. Margit helytartónőnek - az inquizició eltörlését sürgető - folyamoványt átnyujtották. Ugyancsak ő volt az továbbá, aki ugyanazon a napon rendezett banketten azt indítványozta, hogy a párt a Barlaimont tanácsos által forgalomba hozott gunyos gueux elnevezést tiszteletbeli jelző értelmében magyarázta. Buzgón működött pártja érdekében s Amsterdamot 1567. fegyveres ellenállásra késztette, de a vállalat nem sikerült s B. kénytelen volt Németországba menekülni, hol Recklinghausenben menedékhelyet talált.
Abrahám, holland műkritikus, szül. Amsterdamban 1855 ápril 18. Főképen a XV., XVI. és XVII. századbeli holland festők tanulmnyozására adta magát azután beutazta Európát s 1889. a hágai királyi képtár igazgatója lett. Főbb munkái: Az amsterdami Rijks-muzeum mesteművei (München 1886-88); A hágai királyi képtár mesterművei (1891).
község Stettin porosz kerületban, az Oder mellett, (1890) 13718 lak., jelentékeny hajó-, cement- és gépgyártással.
Gottfried Gábor, német történetiró, szül. Berlinben 1773 dec. 14., megh. Boroszlóban 1814 szept. 5. Halléban tanulta a teologiát s Wolf F. A. alatt a régiségtudományokat. 1796. Eutinban lett tanár Voss távozása után pedig igazgató (1802). Itt irta a Handbuch der alten Geschichte, Geographie und Chronologie (Eutin 1799, több kiad.) és az Untersuchungen über einzelne Gegenstände der alten Geschichte, Geographie und Chronologie címü műveit (1800, több kiadásban). 1804. kinevezték Helmstedtbe a történelem tanárának. Itt kezdte a Chronik des XlX. Jahrhunderts (1808) c. munkáját, melyből azonban, szabadelvü tartalma miatt csak 2 kötet jelenhetett meg. Erre ismét az ókori történelemnek és földrajznak szetelte magát. 1809. az o.-franfurti egyetemre hivták meg, ahonnan 1811. Boroszlóba költözött. Művei közül megemlítendők még: Entwurf der Weltkunde d. Alten (3. kiad. Altona 1816); Welgeschichte in Tabellen (1801, 9. kiadás 1851); Grundriss einer Geschichte der merkwürdigsten Welthändel von 1796 bis 1810 (Hamburg 1810); Umständliche Erzählungen der merkwürdigsten Begebenheiten aus d. allgemeinen Weltgeschichte (Altona 1810, 15. kiad. 1866); Merkwürdige Bgebenheiten aus der allgemeinen Weltgeschichte (1810, 37. kiad. 1880). Hátramaradt iratait Kunisch adta ki életrajzával együtt Nachgelassene Schriften cimmel (Boroszló 1823, új kiad.).
Mátyás lgnác, németalföldi festő, szobrász és épitész, szül. Antwerpenben 1773 febr. 22., megh. 1839 dec. 15. I. van Regemorter volt antwerpeni első mestere. Később Párisba ment, hol Vicentnél tanult. 1797. első dijat nyert Cato halála cimü képéért. 1804. ismét visszatért Antwerpenbe ahol az akadémia tanára s 1827. igazgatója lett. Főművei: Napoleon bevonulása Antwerpenbe; Rubens halála (antwerpeni muzeum); Van der Werff polgármester hazaszeretete Leida ostrománál 1576. (leidai városház), könnyü szinezésüek a felfogásban - Öccse B. Fülöp Jakab, németalföldi festő, szül. Antwerperben 1786., megh. Brüsszelben 1871. Párisban és Olaszországban tanult hosszabb ideig Páviában lakott és 1818. visszatért Párisba. Később Brüsszelbe költözött s a királyi muzeum társkonzervátora lett.
Oszkár, német botanikus, a mostani gombatudósok legjelesebbike szül. 1834. Telgte városkában, Münster közelében. Először Sachs mellett Würzburgban működött, majd ugyanitt magántanár; később a Berlinhez közel-fekvő neustadt-eberswaldi erdészeti akadémiába került, 1884 óta a münsteri akadémián tanít. Nagyobbára folyóiratokban megjelent munkálatai mikroszkópiai gombavizsgálatait közlik. Önállóan többek közt ezek jelentek meg: Dictyosteliun mucoroďdes (Frankfurt 1869); Untersuchungen über die Entwicklung der Empusa muscae und E. radicans (Halle 1871) - Die Hefe und die Alkoholgährung (Würzburg 1873), végre Botanische Untersuchungen cimű korszakos dolgozatsora (1872 óta Licsében 11 füzet); amelyből az utóbbiakat Istvánffi Gyula dr. és Olsen közreműködésével adja ki.
Tanulmányaival földerítette, hogy de Barynak föltevése a magasabb rangu gombák nemi (sexuális) szaporodásáról helytelen. A bactériumok tisztára tenyésztésének módszere, mellyel az orvsok oly eredményeket mutathatnak föl, szintén az ő érdeme.
az ugyanilyen nevü kerületi kapitányságnak és Vorarlbergnek fővárosa, a Boden-tó K-i végében, a Pfänder-hegy (1056 m.) lábánál (1890) 6736 lak., pamutfonással és szövéssel, selyemkelmekészítéssel, élénk gabona- és fakereskedéssel. Az ó- vagy felső város, a régi római castrum helyén, egy dombon épült szabálytalan négyszög, azelőtt két kapuval; a déli le van rombolva. Az új város a régit három oldalról veszi körül; mellette egy másik dombon áll a plébánia-templom, régi hatalmas toronnyal. A vorarlbergi muzeumban néhány természetrajzi tárgyon kivül számos régiség látható, amelyeket nagyobbára 1862. a város mellett fekvő dombon, az Oelrainon ástak ki. Az előbb említett torony belső nyilásán Epona istennő (lovagló női alak) domborművü képe a római időkből maig is fennmaradt. Közelében É-ra van a B.-er Klause, régebben erődítésekkel ellátott hegyszros, ahonnan gyönyörü a kilátás. A Gebhards- v. Schlossbergen a Montfort grófok kastélyának romjai és egy bucsujáró templom áll. B. Strabo és Ptolemaios Brigantiuma Vindeliciának volt része. A középkorban a B.-i, később a Pfullendorfi és azután a Montfort grófoknak volt tulajdona. 1451., ill. 1523. a város és grófság a Habsburgok tulajdonává lett. A 30 éves háboruban a Wrangel vezérelte svédek elfoglalták. 1805-14. Bajororszához volt csatolva. V. ö. Doblhoff; B., ein Emoprium (Bécs 1884).