(ejtsd: bisszon ) 1. Jenő henrik, francia politikus, szül. Bourges-ban 1835 jul. 31., ügyvéd fia s maga is 1859, mint ügyvéd telepedett le Párisban. 1867. Challemel-Lacour és Allain-Targé társaságában a Revue politique c. lapot indította meg, melyet a császári kormány nemsokára eltiltott. 1870 szept. 4. Páris város maire-jének titkárává nevezték ki; 1871. Páris egyik kerületében a nemzetgyülés tagjává választották, hol a szélsőbalpárthoz csatlakozott. 1876 óta tagja a képviselőkamarának, hol az Union républicainehez csatlakozott, melynek elnöke is lett. 1879-ben megválasztották a kamara másodelnökévé; midőn pedig Gambetta 1881 nov. miniszterelnökké lett, B.-t választották meg helyébe a képviselőkamara elnökévé. 1885 márc. 30. (Ferry bukáa után) miniszteriumot alkotott, melyben az elnökséget és igazságügyi tárcát elvállalta, de midőn a kormány a Tonkin és Madagaszkár okkupációjához szükséges póthitel kérdésében csak 273 : 267 szavazattal győzött, dec. 29. leköszönt. Ezóta a kamarában a tengerészeti tárca előadójának szerepére szorítkozott. Nagyobb működési tere nyilt a Delahaye által 1892 nov. 21. felvetett Panama-botrányban, amennyiben a kamara őt váalsztotta a 33 tagu vizsgáló-bizottság elnökének. E minőségében kemény tusákat kellett vívnia Floquet és bourgeois miniszterekkel, kik a kamara ismételt határozatai ellenében is akadályt gördítettek a vizsgálat szabad folyásának. Nov. 28-án B. azt indítványozta, hogy a kormány Reinach báró tetemének boncolását elrendelje, mit Ricard miniszter ellenzett. B. a decemberben kinevezett Ribot-Bourgeois-minisztériummal is ellenséges lábra helyezkedett, mert Bourgeois nem akart Baihaut volt miniszter és 5 képviselőnek elfogatásába beleegyezni. B. ezért felszólalt és a minisztérium csak hat szavazatnyi többséggel győzött. 1893 febr. 15. a vizsgáló bizottság B.-t bízta meg azzal a kényes kérdéssel, hogy a vizsgálatról a kamarában beszámoljon, márc. 12. pedig, midőn B. a bizottság elé gördített akadályok felett való elkeseredésében állásáról lemondott, egyhangulag bizalmat szavazott elnökének, mire B. lemondását visszavonta. Midőn B. mint a tengerészeti tárca előadója a Cavaignac minisztertől követelt póthitelt febr. 27. ellenezte, a kamara többsége B. indítványát fogadta el, minek következményeként Cavaignac leköszönt és Burdeau foglalta el helyét.
2. B. Mathurin Jakab, francia természetbuvár, szül. Fintessay le Comteban 1723 ápr. 30., megh. Boissyban 1806 jun. 23. Réaumur tanítványa volt, azután a párisi Collčge de Navarre, majd az Écoles centrales és a Lycée Bonaparte tanára. Különösen mint ornitologus nevezetes. Munkái: Le rčgne animal (Páris 1756; latinul Leida 1762); Ornithologia (6 köt., Páris 1760); Pesanter spécifique des corps (u. o. 1787); Dictionnaire raisonné de physique (6 köt., Páris 1800).
János Péter (de Ouarville v. Warville), francia politikus, szül. Chartresban 1754 jan. 14., kivégezték 1793 okt. 31. Tanulmányai bevégeztével mint iró a monarkiaellenes ellenzékkel működött. Munkáit Voltaire is megszerette, de az udvar üldözte s 1784. nehány hónapig a Bastilleban ült. Egy másik elfogatás elől (az Orleansi herceggel szőtt összeesküvés miatt) Londonba menekült, hol a rabszolgakereskedés ellen agitált. Párisba visszatérve 1788. a Société des amis des noirst alapította s ennek megbizásából Északamerikába ment. Mikor visszatértével a forradalom kitört, La patriote francais cimü nagyon elterjedt lapjában igyekezett a forradalom ügyét szítani s a mozgalmak központja lett. Beválasztatván a párisi községtanácsba, képviselte a várost a nemzetgyülésben s feje volt a Brissotins-pártnak, amelyet Girondisták név alatt ismerünk. Rajongott a köztársaságért, háborut akart minden koronás zsarnok ellen s egész Európát republikává szerette volna átalakítani. Franciaország külügyi politikájára ebben az időben nagy befolyást gyakorolt. Utolsó jelentékeny tette a háboru-üzenés volt Angliának és Hollandiának 1793 tavaszán. Akkor már szakított a radikálisokkal s úgy látszik, hogy a Tuileriáknak 1792 aug. 10. történt megrohanása az ő akarata ellenére történt. Az 1792 szeptemberi mészárlások után a szakadás elkerülhetetlen volt. Rászavazott ugyan a király megölésére, de a népre való hivatkozással s úgy mint mások is, saját élete vesztése miatti félelemből. Hanem azért 1793 máj. 31. ő is osztozott a Girondisták közös sorsában. Azzal vádolták, hogy egyetért az udvarral; Moulinsban elfogták, hol Legs a mes enfants c. alatt (megjelent a fia által kiadott Mémoirs de B. sur les contemporains et la révolution franç aise-ban 1830) emlékiratait irta.
a Glarni-Alpok egy hegycsucsa, Uri svájci kantonban, 3075 m. magas.
(ejtsd: brisztl), 1. nagy kikötőváros Gloucester angol grófságban, a Frome és Avon West összefolyásánál, amely utóbbi 10 km.-nyire a város alatt a Severnbe torkollik. A nagyobbára csak árutárakul és üzleti helyiségekül szolgáló régi városnak, Clifton, Westbury, Montpellier, Redcliffe stb. külvárosokkal együtt, (1891) 221 665 lakosa van. Jelentékeny épületei: a szt. Ágostonról elnevezett székesegyház, a XII. századból; a Saint-Mary Redcliffe templom, amely igen szép; a XV. században William Canynges tervei szerint ujra építették; a városház Erzsébet korabeli stilusban; a börze; a B.-i bank stb. Iskolákban, tudományos és jótékony intézetekben B. gazdag; hangversenytermei a Victoria Rooms, Colston Hall. B., amely már Hódító Vilmos korában falakkal körülvett város volt, a XIII. században már hires volt posztójáról, üveg- és szappangyártásáról; ezen iparágakhoz járul még a cukorfinomítás, mindennemü fém- és agyagipar. Kereskedelme egykor Londoné után következett, most már több angol város túlszárnyalta; különösen élénk az Irországgal, Észak-amerikával és Ny.-Indiával. A kereskedelem előmozdítása céljából az Avont 1804-9. más mederbe vezették és a hajók ma, a legnagyobbakat kivéve, a város alá evezhetnek. A hajóforgalom (1890) 15 617 hajó 2 459 094 tonna tartalommal; az áruforgalom (kivitel: vas, réz, ólom, cin, kémiai termékek; bevitel: dohány, petroleum, gabona) értéke: 10 millió font sterling. B. Cabot Sebestyén szülővárosa; 1838 máj. 2. innen indult el a Great Western hajó, az első gőzös, amely az Atlanti-oceánt átszelte. - 2. B., county Massachusetts északamerikai államban, 139 040 lak. Taunton főhellyel. - 3. B., county Rhode Island északamerikai államban, 72 km. területtel, 11 394 lak., B. főhelylel. - 4. B., több város neve az Egyesült-Államokban; ezek közt jelentékenyebb Rhode Islandban, egy félszigeten van 26 km.-nyire Providencetől, 6000 lak., virágzó kertészettel és az Antillákkal folytatott élénk kereskedéssel. Egészséges éghajlatánál fogva nyáron sok benne az idegen. Az északamerikai szabadságharcban egy angol flotta hamuvá lőtte.
129 km. hosszu tengeröböl Anglia Ny-i részén, Wales D-i partjai, Somerset és Devon angol grófságok É. partjai közt.
a finom francia sárgaréz öntvényeket nevezik. Összetétele:
|
réz |
75,7 |
67,2 |
60,8 |
|
cink |
24,3 |
32,8 |
39,2 |
a Behring-tengernek Alaszkába benyuló öble.
(Izabey-papiros), a karton papirosnak aquarell festéshez és krétarajzokhoz használt neme.
brittek, britonok v. britanniaiak, D-i Anglia régi kelta lakói, akik Kr. u. az V. században a szászoktól legyőzetvén, régi hazájukat elhagyták s a mai Bretagneba (l. o.) költöztek. Hogy külsejük félelmetesebb legyen, testüket kékre festették és tetoválták. Egyébként állati bőrökkel ruházkodtak, a csatába pajzzsal, tőrrel és kurta lándzsával fölfegyverkezve indultak gyalog vagy lóháton, s a csatározást énekszóval kezdték. Becsüeltes, békeszerető, egyenes jellemüek voltak, nagy szónokok, de a galloknál kevésbbé vendégszeretők; állattenyésztéssel és földmíveléssel foglalkoztak; műtrágyát készítettek agyagkeverékkel, s hires ónbányászok voltak. Sáncokkal körülkerített erdőkben laktak, nőközösségben éltek, tej és hus volt főtáplálékuk. A római fennhatóság alatt némileg művelődtek; köztük a legműveltebb törzs a cantii törzs volt.
régi neve a mai Angol- és Skótorsz.-nak, mely szigetet hajdan másként Albion-nak nevezték. A rómaiak a Ny.-európai országok közül a B. v. Britanniacae Insulae szigetországokkal utoljára ismerkedtek meg, ámbár a feniciaiak, a kartágóiak és a görögök már régóta ismerték. Massiliai Pytheas p. Kr. e. 360 körül kötött ki B. partvidékén és a shetlandi szigetekig (Thule) hajózott fel É-i irányban. A görög irók Kassiteridák-nak nevezték a szigeteket, azaz ónszigeteknek. Caesar volt az első, aki a briteket haddal támadta meg (Kr. e. 55-54) a Cassivellanus főnököt meghódolásra birta, de mivelhogy Caesar seregével nemsokára Galliába vitorlázott, a rómaiak ezuttal csak laza kereskedelmi összeköttetésben maradtak a britekkel. Claudius császár azonban megkezdé B. rendszeres elfoglalását (43. Kr. u.), de a nyomasztó közigazgatás, az adó és az uzsora számos lázadást idézett elő B.-ban. Legveszedelmesebb volt az, melyet a hős boadicea királynő támasztott 62-ben. B. végleges meghódítását Petilius Cerealis (50-75) és még inkább Agricola (78-85) fejezték be. Ez utóbbi Kaledoniának a Clyde és Forth öblökig terjedő részét is elfoglalta. Hadrianus császár lemondott ez utóbbi hódításról; de hogy a többit biztosítsa, 122. egy 120 km.-nyi hosszu védőfalat építtetett 17 erőddel a Solway-tól a Tyne torkolatáig. Ez a romjaiban fennmaradt «Hadrianus fala» (Vallum Hadrianum, «the Roman wall»). Antoninus Pius ujra elfoglalta a hadrianus által meg nem szállott részt (142) és az első sánctól É-ra egy, az előbbinél rövidebb falat építtetett (Pius-sánc). Septimius Severus aki Eboraceumban (York) halt meg 211., és Caracalla ismét lemondtak erről az É-i határvidékről s ujból megerősítették Hadrianus falát. A központi hatalom hanyatlásával Carausus, római helytartó, szász és frank katonákra támaszkodva, 285. kikiáltotta magát B. császárának. Maximanus császár elismerte őt méltóságában, de 7 év mulv versenytársa, Alectus megbuktatta őt. Constantinus Chlorus legyőzte Alectust (296), s midőn maga Eboracumban 306. meghalt. katonái fiáit, a nagy Flavius constantinust kiáltották ki császárrá. Constantinus kormánya alatt B. békés időket élt, de halála után (337) sokat szenvedett a vak piktek és skótok betöréseitől. Theodosios (a Nagy Theodosiosnak atyja) 368. fényes győzelmet aratott ugyan e népek fölött, berontásaik azonban ezentul is egyre ismétlődtek. S minthogy ellencsászárok is támadtak B.-ban, kik, mint p. Maximus és Cosntantin, még Galliára is kiterjesztették hatalmukat: Honorius császár jobbnak látta teljesen lemondani B. birtokáról. A légiók eltávozása óta a piktek és skótok versenyt pusztították a magukra maradt, elrómaiasodott britek országát, kik végre kétségbeesésökben idegen segély után láttak. Miután Aetius sem küldött segédhadakat, Vortiger kenti brit fejedelem a jütlandi szászokhoz fordult segélyért, akik 450 óta kisebb-nagyobb rajokban, az angeln törzs társaságában B.-ba jöttek és itt a hatalmat magukhoz ragadták (l. Angolszászok).
Mint római tartomány B. eleinte két részre oszlott: B. inferior (déli B.) és B. superior (északi B.-ra.) Diocletianus császár hat kerületre osztotta. A rómaiak idejében a kereskedelemben és közlekedés főhelyei Londinium és Eboraceum valának.