(a brizó gör. igétől, a. m. alszom), a déloszszigeti görögöknél az asszonyoknak álmukban jövendőt mondó istennője, ki védőistensége egyuttal a hajósoknak is.
kerületi székhely Orel orosz kormányzóságban, a Deszna partján, (1888) 20 064 lak., nagy tüzérarzenállal és ágyuöntővel, asztalos- és hajóépítőiparral, élénk kender-, kendermag-, kenderolaj- és fakereskedéssel. A négy patak által öntözött város közelében van Szvenszkoj kolostor, ahol évenkint nagy országos vásárokat tartanak.
szigetcsoport a jenisszej torkolatában, amelyet nyáron sok halász szokott felkeresni.
község Lika-Krbava horvátországi megye otocsáci j.-ban, (1891) 2056 horvát-szerb lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. B.-nak mint politikai községnek 5714 lakója van. Hajdan nagy vára ma romokban hever.
a latin Brevi manu rövidítése (l. o.).
l. Ramsgate.
New-York (l. o.) egyik főutcája.
az ékzávárzattal biró lövegek dugasztó-gyűrűje, mely a löveg fuvatát légmentesen elzárja; l. Löveg.
(ejtsd: bródvudd end szansz), azaz B. és fiai, londoni zongoragyártó cég, melyet Shudi vagy Tschudi Burkhárt, svájci harpszikord-gyáros, 1732-ben alapított. örököse, veje volt B. János, aki csak forgalomba hozta 1781. az u. n. angol mekánikát, melyet az 1770-ben elhunyt németalföldi feltaláló, Backers Americus, neki ajánlott, s mely szerint a zongora billentője nem egyszersmind a hur kalapácsa. B. megh. 1812.; családja folytatja a gyárat, mely évente több ezer zongorát állít elő.
Pál, francia orvos, szül. Sainte-Foy-la-Grandeban 1824 jun. 24-én, megh. 1880 jul. 8. 1841. a párisi orvosi egyetemre ment és itt szorgalma által elérte azt, hogy ak ülönböző kórházakban előbb mint externista, majd meg mint tanársegéd működhetett. 1849. doktorrá lett, 1853. váalsztott tanárrá s néhány nappal rá kórházi sebésszé. Az «ifju orvosi iskola» nagy örömmel fogadta kinevezését, mert törekvéseiknek - a kórtani és szövettani kutatásoknak - egyik buzgó követője volt. Nagyszámu közleménye az izületi porcok megbetegedéseiről, a rachitis kórbonctanáról és különösen a pályadíjjal jutalmazott munkája: Memoire sur l'anatomie pathologique du cancer megérdemelt elismerést szereztek neki a francia orvosi körök részéről; ennek eredménye volt 1868-ban az orvosi akadémia tagjává váló választása és meghivása az egyetem sebészeti tanszékére, amelyet azonban a sebészeti klinika katedrájával váltott föl. Valóságos szenvedéllyel foglalkozott az antropologiával és etnográfiával 1859-től kezdve. Társaival megalakította a Société d'anthropologie-t, amelynek tevékenysége folytán alakult 1876. az antropologiai intézet. Ez intézet kiinduló pontját teszi a mai irányu emberbuvárlati tannak, s mintájára Európa és amerika művelt államaiban csakhamar ilyen emberbuvárlati társulatok nagy számmal keletkeztek. B. ez időtől fogva az egyetem sebészeti tanszéke mellett az embertan művelésére szentelte idejét. Utóbb ő egy embertani iskolát «École d'Anthropologie»-t alapított, amelyben: 1. a bonctani, 2. élettani, 3. néprajzi, 4. nyelvészeti, 5. történelemelőtti, 6. statisztikai (demografiai) embertant külön tanárok adják elő. Nemkülönben ő alapította a most nevéről elnevezett Broca-féle világhirű embertani múzeumot («Musée de Broca») is. B. rendkivül sokat és sok ujat dolgozott, és nincs egyetlenegy embertani probléma, amellyel ő nem foglalkozott volna, de legfőképp a tudományos buváreszközök kieszelésében tünt ki. Életének utolsó évében Broca minden d. u. a Musée-ben töltött néhány órát koponyamérésekkel foglalkozva. Tanulmányai az agy funkciójáról, a beszélés központjáról, az agytekervényekről korszakot alkotók. Hazánkat az 1876-iki budapesti nemzetközi embertani gyülés alkalmával meglátogatta (e gyülés fényes sikere a mi felejthetetlen Rómerünknek érdeme) s ez alkalommal beszélte reá b. e. Tréfort minisztert, egy Budapesten alapítandó muzeum és tanszék tervére. 1878. dr. Török Aurél kolozsv. egyet. tanárt, ki a párisi világkiállításkor az embertani gyülésen résztvett, az embertani szakma művelésére felszólítá, miért is őt Tréforthoz intézett levelében a legmelegebben ajánlotta. Emez ajánlás folytán Török 1880. évben Párisba küldetett az embertani szakmában való kiképeztetés végett. Az elismerés tudományos működése iránt kifejezést nyert abban, hogy a francia szenáétus 1880. élte fogytáig való tagjává választotta. E kitüntetés után azonban nemsokára hirtelen meghalt. Dolgozatai különböző szaklapokban jelentek meg, egyéb művei közül említendők: De la propagation de l'inflammation; Quelques propositions sur les tumeurs dites cancéreuses; Mémoire sur l'anatomie pathologique du cancer; Traité des tumeurs; Étude sur Celse et la Chirurgie romaine stb. 1893. Párisban emlékszobrot állítottak neki. Külső tagja volt a magyar tudományos Akadémiának. Emlékbeszédet Lenhosek József mondott fölötte (1882).