1. kisközség Bereg vmegye felvidéki j.-ban, 869 rutén lak., szeszgyárral. - 2. B. (B. slavonski), önálló város és erősség Horvát-Szlavonorsz. Pozsega vmegyéjében, a Száva partján, 735 házzal és 4938 lak., közte 413 magyar, 777 német, a többi horvát-szerb. Járásbiróság, adóhivatal, kir. közjegyzőség, pénzügyőrség, a bródi járás szolgabirói hivatalának széke, élénk kereskedelmi város, mely főleg Bosznia megszállása óta gyarapodott. A m. kir. államvasutak dálja-bród-zágrábi vonalából itt ágazik ki a bosnyák vasut; a Száván élénk a hajóforgalom. B.-ban van azonkivül takarékpénztár, gőzhajózási ügynökség, posta-és táviróhivatal, postatakarékpénztár, számos egyesült. Lakói a kereskedelmen kívül mezőgazdasággal és bortermeléssel foglalkoznak. B. helyén a rómaiak idejében Marsonia nevü város állott; 1470 körül B. a Békésy s utóbb a Berislavič család birtoka volt; a XVI. században a törökök szállták meg, kiknek kezében 1688-ig maradt. Onnan kezdve 1878-ig erősség volt, mely a törökök ellen vívott háborukban mindig szerepet játszott. 1697. Savoyai Jenő, 1878 jul. 29. báró Filipovič József innen kezdte meg a boszniai hadjáratot. B. előbb a bródi ezred széke volt, 1886. Pozsega vmegyéhez csatolták. - 3. B. na Kupi (a Kulpa mellett), község Modrus-Fiume vmegye delnicei j.-ban, 1357 horvát lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral; mint politikai községnek 3788 lakosa van (közte csak 1 magyar). Közelében a Kupica-patak 90 m. magas vizesést képez, Nadkupa és Kupari községek közt pedig a Kulpa 116 m. magas vizesése van.
4. B. (Bosna), törökül Buszud), helység Boszniában, Banjaluka kerületben, a Száva mellett, 1400 lak. (közöttük 600 római kat, és ugyanannyi mohammedán), egy uj görög-keleti templommal. két jelentéktelen mecsettel és egy 1885. fölállított csinos emlékoszloppal azon esemény megörökítésére, hogy ő felsége I. Ferenc József itt lépett bosnyák földre. 1697. itt kelt át Savoyai Jenő a Száván, hogy híres hadjáratát Sarajevo ellen megindítsa. 1878 jul. 29. ugyancsak itt kelt át a Száván az osztrák- magyar okkupáló had.
(Brodarith vagy Brodarics) István, II. Lajos király kancellárja, váci püspök, történetíró, született 1490 körül. A pádovai egyetemen tanult és 1512. Szatmári György nagyváradi püspök titkára, majd pécsi prépost, 1536. pécsi, 1537. váci püspök lett. Lajos és később Zápolya többször diplomáciai küldetésekre használták. Megh. 1539. Munkája: De confictu Hungarorum cum Turcis ad Mohacz verissima historia (Krakó 1527. Ujra kiadta Sámboki János 1568. és 1581. Magyarra fordította Letényei János 1795, Buda). Igen érdekes a Tomicius Péter krakói püspökkel folytatott levelezése, mely a korabeli történet nem egy fontos eseményére vet világot. (A varsói országos könyvtárban.)
himézési díszítmények s cifrázatok.
azelőtt a horvát-szlavon határőrvédéki egy ezrede 1968,60 km2 területtel és 82,540 lak.; 1871. a határőrvidék polgárosításával bródi kerület néven ujjáalakíttatott, melyben 2263,77 km2 területen 86,725 lak. élt. 1883. a horvát megyék végleges szervezésekor a bródi kerület Pozsega és Szerém vmegyék kerületéhez csatoltatott.
l. Djel.
község Verőce vmegye eszéki j.-ban, 1167 horvát lak.
másképp Sperrgesetz, így nevezik az 1875 ápr. 22-iki porosz törvényt, amelynek tdki címe: Gesetz betreffend Einstellung der Leistungen aus Staatsmitteln für die römisch-katolischen Bisthümer und Geistlichen, s amelynek célja az volt, hogy a porosz papságot az egyházellenes törvények iránt való engedelmességre kényszerítse az anyagi segélyezés elvonása által; e célból beszüntette a püspökségnek, az azokhoz tartozó intézeteknek és a papságnak számára való állami javadalmazásokat s azok kiszolgáltatását attól tette függővé, hogy a jövedelemre jogosult irásbeli nyilatkozatban kötelezi magát az állam törvényei iránt való engedelmességre.
község Modrus-Fiume vmegye delnicei j.-ban, 1703 horvát lak., vasuti állomással, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
az Oláhország DK-i sikságán lakó vándor oláhok. Először II. András mondja 1222., hogy a német lovagrend jószága Cruceburgtól a B. határáig terjedt; Honorius pápa még abban az esztendőben egynek vette a B.-kat a vlachokkal. Az a «terra-Borotnik», melyet II. András a szebeni prépostságnak ajándékozott, a Vöröstornyi-szoros táján feküdt. IX. Gergely pápa 1227 jul. 31. azzal bízta meg Róbert esztergomi érseket, hogy a kat. hitet a kunok közt és a Borotnik-földön terjessze. II. András kora után a B. név feledésbe ment s a Vöröstoronyi-szoros vidékének lakosai is valchoknak, oláhoknak kezdték magunkat nevezgetni. V. ö. Kuun Géza: Néhány szó a B.-ról. (Erdély, 1892, 8-10. lap.)
az orosz-szlávoknak egy kis törzse, amely Povolocia vidékén lakott s az 1224. évi tatárjáráskor orosz fejedelmét elárulta.