l. Glauberit.
sulfid ásv., ezüstszulfid és ólomszulfid keveréke antimonszulfiddal.
(2 Ag2 S . Sb2 S2 - 2Pb S . Sb2 S3)
Csupán Mexikóból (Castelnau) ismeretes vaskosan, ritkábban szabályos rendszerbeli kristályokban; sötétszürke, fémes fényü. K. 2,5; fs. 5,95. Borngniart francia geologus tiszteletére nevezte el Damour (1849).
Auguszta, francia szinésznő, szül. Párisban 1824. Mint szinésznő gyermeke, 10 éves korában a párisi zenészeti és szavallati akadémiára került és a Samson szinész vezetése alatt álló osztályba sorozták be, hol tehetsége oly gyors fejlődésnek indult, hogy 13 éves korában már két dijat nyert el egymás után. Hajlamainak megfelelőleg ekkor kolostorba akart lépni, de anyja és környezete rábirta, hogy a Théâtre Françaisben Molicre Tarttuffejében föllépjen. Bájos és megnyerő taglejtése, kedves beszédmodora annyira elragadta a közönséget, hogy azonnal szerződtették. Molicre műveinek soubrette-alakjai voltak legsikerültebb szerepei.
több helységnek neve a porosz Rajna-tartományban; a legnagyobb Düsseldorf kerületben, Mülheimmel szemben, a Ruhr partján fekszik, 4515 lak., vasuti gép-, papir-, celluloze- és kötélgyártással.
arany- v. ezüsttel átszőtt nehéz selyemszövet (l. Ábrás szövet). Az olyan selyemszövet, melynek erős ezüst vagy arany alapja van, drap d' argent, v. drap d' or-nak nevezik. E szöveteket régebben férfi- és női diszruhákhoz, butorokra stb. egyaránt használták. A mai borkátszövetek a régi eredeti borkátoknak egyszerü utánzatai. A szövésnek e két módja keletről Bizancon át a középkorban jutott a Nyugatra. De a középkorban nem arannyal körülfont fonalat, de vékony sodronyt sem szőttek a kelmébe, hanem állatok vékony bőréből metszett s egyik oldalán megaranyozott szalaggal körülgönyölt fonalat. Khinában és Japánban e célra aranyos papirból metszett keskeny szalagot is használnak.
B., a bronzfestékhez hasonló gyártmány, mely jól feldolgozva, olyan hatást tesz, mintha aranyozás volna; leginkább papirkárpitokon, színes papairnemüeken, különösen pedig művirágokon alkalmazzák.
a. m. jászipisz (l. o.).
több szigetnek neve; jelentékenyebbek: 1. a Bengáliai-öböl K-i részében, 2. Uj-Guinea É-i partja mellett.
a londoni értéktőzsdén működő alkuszok neve.
l. Spárgakel.
(«bűzeny»). Kémiai jele Br, átomsúlya 30. Az egyvegyértékü negativ, az u. n. halogénelemek egyike, melyet Balard fedezett fel a tengervizben (1826. Montpellier-ben) és először Muride-nak, később B.-nak (Bromoz a. m. bűz) nevezett el. Balard előtt ugyan már Joss (1824) és Liebig is előállitották volt a B-ot, de az előbbi a szelénnek, utóbbi pedig a klórjód-nak nézte. A B. a természetben szabad állapotban nem fordul elő, vegyületei azonban csekély mennyiségben előfordulnak a tengervizben, honnan némely tengeri növény és állat is felveszi, tov. némely forrásvizben (csizi, cigelkai, polhorai), a strassfurti sóban, a chilisalétromban, az angol kősóban stb. Balard ugy állitotta elő a B.-ot, hogy a tenger vizét nagyon besürítette, amidőn a sók nagyobbára kiváltak; a visszamaradt anyalúgon klórgázt vezetett át, amikor a folyadék a kivállott B.-tól sötét szinüvé vált; ezt a folyadékot éterrel összezárta, midőn az éter a B.-ot belőle kioldja. Az éteres oldatot kellő mennyiségü kálilúggá elegyítvén szárazra bepárolta és a maradékot kitüzesítette. Az igy kapott sót (bórkáliumot) barnakővel és kénsavval elegyítvén, enyhén melegítette; az átdesztilláló B. a lehütött szedő-edényben gyült össze. Jelenleg is lényegében a Balard alkalmazta eljárást használják; ugyanis a tengerviz anyalúgjából a B.-ot kénsavval és barnakővel melegítve kiűzik. Az igy kapott klórtartalmu B.-ot megtisztítás végett brómkáliumról ujra ledesztillálják.
Kémiailag tiszta B-ot (amelyet az atomsúlynak meghatározásához használt) Stas ugy kapott, hogy brómkálium és brómsavas kálium oldatot kénsavval megsavanyított és kivállott B.-ot ledesztillálta, majd tömény brómkálium oldatban feloldotta. Az oldatot felhigította, mire a B. legnagyobbrészt kivált, azután a nedves B.-ot foszforpentoxiddal megszárította. A B. közönséges hőmérsékleten sötét barna vörös folyadék, amely vékonyabb rétegben jácintvörösnek, vastagabb rétegben azonban csaknem feketének látszik. F. s. (0°-on) 3,19.-8° közelében vörös-barna kristályos tömeggé fagy meg. F. p.-ja ugyan 63°-on fekszik. de már közönséges hőmérsékleten gyorsan elpárolog és gőze rendkivül kellemetlen bűzű. Sötét-barna vörös gőzének sűrűsége 5,54 (ha levegő = 1). A B. közönséges hőmérsékleten körülbelül 33 s. r. vizben feloldódik (brómviz). Töményvizes oldatát lehűtve, szép piros oktaéderekben kristályosodó hidrátja (Br2 × 10H2O) kiválik; e vegyület a melegedéskor könnyen elbomlik. Borszesz- és éterben könnyen oldódik, de e vegyületekre kémiailag is hat. Kloroformban és széndiszulfidban szép sárga, illetve barna szinnel oldódik. Kémiailag sajátságaira nézve a klórhoz hasonló, de ennél kevésbbé erélyes. A vizet a napfényen lassacskán elbontja és ekkor brómhidrogén és oxigén gáz keletkeznek. Általában viz jelenlétében oxidáló sajátságu, amiből szintelenítő, dezinficiáló és roncsoló hatása magyarázható. A fémekkel többnyire igen hevesen közetlenül egyesül, a midőn a brómidok keletkeznek. E vegyületekben a B. egyvegyértékü, de olyan vegyületeit (a B. oxigén savjai) is ösmerjük, amelyekben III, V, ill. VII-vegyértékü. Gőze belélegezve nagyon kártékonyan hat a légző szervekre. A bőrre csöppentve azt megmarja, erős viszketést okoz, mialatt a bőr megsárgul. Reakciói; a szabad B.-ot szagáról és szinéről, tov. ama sajátságáról ismerhetjük föl, hogy kloroform vagy széndiszulfidban sárga szinnel oldódik; a jódkáliumos keményítőoldatot megkékíti.
A bromidok oldatai ezüstnitrát-oldattal sárágás-fehér csapadékot adnak, amely csak sok ammoniában oldódik fel, de salétromsavban oldhatatlan. Vegyületeiből a klór legtöbb esetben kiüzi a B.-ot, e kémiai sajátságát is felhasználjuk felismerésére. Használják a kémiában mint oxidáló szert, tov. fotografiai és orvosi (különösen dezinficiáló) célokra.