l. Nátriumbromid.
tribrommetán. Levezethető a metánból, annak 3 hidrogénjét 3 brómatommal helyettesítve.
CH4 CHBr3
metán bromoform
A bromálból híg lugok behatására megfelelő kémiai folyamat alapján képződik, mint a kloroform a klorálból. Szintelen, átlátszó, a kloroformhoz hasonló szagu folyadék. Fs. nagyobb a kloroforménál, fp. is jóval magasabb. Kémiai sajátságaira nézve a kloroformhoz hasonló.
v. mint most gyakorlatban nevezik, South-Kensington, London (l. o.) egyik Ny-i városrésze.
és sóik. a B. névvel a bróm ama savait jelöljük meg, melyek oxigéntartalmuak. Ilyenek az albrómossav BrOH, amelyet csak vizes oldatban ismerünk. Sói jobban ismeretesek. az alkálifémek hidroxidjainak vizes oldata a brómot hidegen feloldja; ilyenkor albrómossavsó is képződik. Ugy az albrómossav mint sói bomlékonyak és oxigénjüket könnyen átadják; ezért igen erős oxidáló sajátságuak. A hugyant teljesen elbontják és az összes nitrogénje gázalakban kifejlődik (hugyany mennyiségi meghatározásának egyik módszere). A brómsavnak HBrO3 szintén csak vizes oldatát ismerjük. Sói, a Brómsavsók v. brómátok nagy számmal ismeretesek és behatóan vannak tanulmányozva. közöttük a káliumbrómát a legfontosabb, melyet úgy állítanak elő, hogy brómot kálilugban oldunk és az oldatot erősen besűrítjük; a kihüléskor a nehezen oldódó káliumbrómát kikristályosodik. E sót a térfogatos analizisben (a magy. gyógyszerkönyvben a tized normál oldata a hivatalos) is használják. Az ezüstbrómát fehér csapadék alakjában leválik, ha oldható brómátot ezüstnitrát-oldattal elegyítünk. Felbrómsav HBrO4. Vizes oldatban ismeretes, amely óvatosan, bomlás nélkül, meglehetősen besüríthető. Számos sója elő van állítva.
v. Broomsgrove, város Worcester angol grófságban, a Salways forrásainál, 13.006 lak., jelentékeny szeg- és waggongyártással, szép régi templommal.
L., l. Rozsnok és Vadzab.
Igy nevezik a bróm vizes oldatát 100 s. r. viz felold:
|
5° -on |
3.600 s. r. brómot |
|
10° -on |
3.327 " " " |
|
20° -on |
3.208 " " " |
|
30° -on |
3.126 " " " |
Narancsszinü folyadék, melynek brómszaga van. Kémlelőszerül használják.
(hörgtágulalt), a tüdőnek nem önálló megbetegedése, hanem másodlagos állapot, mely táplálási zavarok következtében a nyálkahártya és hörgfalak csökkent ruganyossága, továbbá a kisebb hörgöknek nyálkával való tömörüléséből áll elő. Többnyire agg korban v. hosszantartó hörghurotok, hurutos tüdőgyuladás, gümőkór, tüdőszemcsésedés (cirrhosis) eseteiben fejlődik ki. Bizonyos foglalkozásu emberek, kiknél a foglalkozásuk következtében a hörg nyálkahártyája gyakran izgattatik, p. malommunkások, kőfaragók, asztalosok, valamint a görvélyes és gümökóros alkatuak, különösen hajlanak e betegségre. A henger- és zsákszerü alakkal biró hörgtágulat megkülönböztetése csak boncolástani, mert mindkettőnél jelen van a hordóalaku mellkas, tágult tüdőhatárok, erős rohamszerü köhögés a felébredés után és híg, genyes, bő köpet. Ha e köpet a hörgbarlangokban sokáig pang. igen átható, undorító, rothadt szagu lesz. a gyógykezelés azonos az idült hörghurutéval.
(hörghurut) alatt a hörg nyálkahártyájának táplálási zavarát értjük, melyet vérbőség, duzzadás tünetei jellemeznek. A hurut a légcső alsó ágából a legkisebb hörgökig terjedhet s mennél szükebb a hörgök fala, annál veszélyesebb a baj. A váladék eleinte csekély, üvegszerü, nyákos s ekkor száraz hurutról beszélünk, később bő, fehéres, sárgás, nyákos v. nyákos-genyes. A nagyobb hörgök heveny hurutjánál nincs lényeges változás, mihelyt azonban a heveny hurut a kis és legkisebb hörgökre átterjed, a tünetek lényegesen változnak. Ha a heveny hurut a tüdőlebenykékre is átterjed, azok nyákkal megtelnek és a levegőnek a légsejtekbe való bejutását megakadályozzák; ha hozzá még a légsejtek között levő szövet szintén lobos elváltozásokat mutat, akkor már hurutos tüdőlob (pneumonia catarhalis) léphett fel. Gyermekek, különösen a fogazás idején, s aggastyánok hajlanak e betegségre; gyengéd természetü, görvélyesek s angolkórosak, valamint betegségtől elgyengült egyéneket gyakrabban támad meg, m int erőteljeseket. Az ismételt megbetegedés növeli az új megbetegedésre való hajlamot s csak a huruttól ment hosszu időköz csökkenti e hajlamosságot. Mind e felsorolt esetekben a kórok meghülés, és pedig nem is annyira a nagy hideg következtében, mint inkább a hirtelen hőváltozásoknak behatása folytán támad s épp ezért a széles s nedves vidékeken és tengerpartokon e betegség mindennapi. A betegségre való hajlamot csupán a testedzés csökkenti, de csak midőn már minden jele eltünt a hurutnak. A kis vérkörben a vérpangást okozó különböző szivbajok, a tüdőtágulás, a tüdőszövet-megvastagodás és hagymáznál gyakori szövődményes megbetegedés a B. Az előidéző okokhoz tartoznak még a hörghártyákra ható ingerek, u. m. homoknak s kőrészeknek belégzése kőfaragóknál, széné s farészeké bányásoknál és asztalosoknál. lisztpor pékeknél és malommunkásoknál ércpor köszürülöknél, gyapjucafat gyapjugyári munkásoknál, szivarfüst pincéreknél. A kanyaró-, himlő s hagymáznál a B. fellépése csak tüneti jelentőségü, amennyiben azt a sajátságos kórméreg idézi elő. A nagyobb hörgök hurutját néha nátha előzi meg, mely lehuzódik a légcső- s nagyobb hörgökre; ritkább tünet, hogy láz-, rázóhideg- és bágyadtsággal kezdődnék. Fő tünetei a köhögés, a köpet, a tüdők felett való hallgatózási viszonyok s pedig erősebb kilégzési zörej, a tüdők felett bugás, fütyülés s nedves szörcszörejek.
A kisebb hörgök heveny hurutja (B. capillars) v. mint előleges bántalom lép fel v. pedig fertőző betegségekkel kapcsolatosan. Mindig láz s nehéz gyorsított légzés kiséri és a felületes köhögés, kevés szivós köpet, gyors érlökés, bugó légzés s szörcszörejek jelenléte rendes tüdőkopogtatási hanggal jellemzik. E betegség azért oly veszélye, mivel gyermekeknél gyakran hurutos tüdőgyuladás, aggoknál sülyedési tüdőgyuladás szövődik hozzá. A bántalom kedvezőtlen lefolyásánál a betegek nyugtalanok, köhögésnél elkékülnek s kevés köpetet ürítenek, a légzést hangos sípolás kiséri, majd beállhat a vérnek megtelése szénsavval, mikor a betegek nyugodtabbá válnak, elhalványulnak, elébb kábultság, majd eszméletlenség lép fel s 3-4 nap mulva fulladás következtében beáll a halál. Csakis igen erőteljes egyének állják ki a B. capillarist, ha t. i. a légzést addig tudják fenntartani, míg a nyáktömegek a finomabb hörgökből is eltávolíttatnak.
Az idült hörghurut (B. chronica) a heveny hurutból elhanyagolásából fejlődik, ah t. i. a beteg nem eléggé gondoskodik a heveny hurut utolsó maradékának teljes eltávolításáról v. ha a betegség már eleve idülten lép fel. A nyálkahártya az idült hurutnál majdnem mindig bővebb, nyákos-genyes, sejtdus, sárgás-zöldes, tejfelszerü váladékkal fedett; csakis a száraz hurutnál hiányzik a váladék; ilyenkor a szivós, rögös nyálka erős köhögési inger és a kilégző izmok görcsös működése közt köpetik ki, e mellett néha fuldoklási rohamok állanak be. Ezen idült hörghurut következményeként tüdőtágulás (emphysema), cianózis, jobb szív tultengése, sőt lábvizenyő is léphet fel. Bár az esetek nagyobb számában az idült hörghurut nem gyógyítható, mégis nem sorozhatjuk a sulyos megbetegedések sorába, mivel időnkint a tünetek jelentékeny javulása állhat be. Ha az idült hörghurutnál genyes v. vizenyős, kevés léghólyagot tartalmazó szürkésfehéres, vagy véresen festett v. erősen véres váladék igen könnyen s többnyire egyszerre nagy mennyiségben üríttetik ki, akkor bronchol-blennorrhoea v. bronchorrhoeá-ról szólunk. Mindamellett, hogy e bántalommal az egy nap alatt kiürített köpet mennyisége néha 1/2 - l liter, mégis a beteg többnyire jól türi e kórfolyamatot. Csak ha erős láz s nagy lesoványodás kiséri, félő az élet megrövidülése. Néha a köpet igen büzössé válik, mi a szoba levegőjét is erősen megrontja. Ezen u. n. egyszerü büzös hörglob (B. putrida) a váladéknak a hörgökben való szétesésén és bomlásán alapszik s ez valószinüen annak a különleges bacillusnak tulajdonítható, mely e beteg köpetében találtatott. A büzös hörglob veszélyes megbetegedés, mert könnyen tüdőüszkösödést hoz létre.
A B. gyógyításában első sorban az óvógyógymódnak van szerepe, t. i. a testet hideg fürdőkkel, hideg mosásokkal kell edzeni, mindennemü, a hörg nyálkahártyáját izgató anyagoktól távol tartani. Az oki javalatnak megfelelnünk, ha a görvélykóros, angolkóros, sápadtságos egyéneket kellőleg tápláljuk s úgy mint a sziv billentyübántalmainál, az alapbántalmat gyógykezeljük. A száraz hurutnál legjobb szolgálatot tesznek a narkotikus szerek s közöttük különösen a morfium, kodein, hyosciamus, Dower-por; az égvényes ásványvizek, p. bártfai orvosforrás, bikszádi, luhi Margit, szolyvai, a sópárák és a sürített levegő belégzése. Bő váladéknál vagy hánytatót, p. apomorfinumot, tartarus stibiatust, ipekekuanhát nagy adagban, v. a köptetők közül ipekekuanhát, szengafőzetet, liquor ammonii anisatust stb. használjunk. A büzös horghurutban szenvedőknél ezeken kivül megkisérlendő a terpentinolaj, fenyőolaj, karbol s az ujabban igen jó eredménnyel használt szublimátbelégzések. Jobb módu betegek téli időben meleg éghajlatu helyeket keressenek fel, nyáron tiszta levegőjü, szelektől védett alpin helyeket.
(légcsősérv), igen ritkán előforduló, többnyire az egyénnel veleszületett fejlődési rendellenesség, midőn t. i. a légcső nyálkahártyája kitágul; e kitágulás mély belégzéskor, köhögéskor, kiáltozás- és nevetéskor nagyobbodhatik és daganatot képezhet.