(hörghangzás), a tovavezetett hang erősbödése a tüdők fölött megejtett hallgatózásnál. Vizsgálatnál a beteg mély és erős hangon számol, miközben fejünket a vizsgálandó tüdőrészletek fölé a mellkashoz tartjuk. A tüdő hangvezetési képességének növekedését jelenti. Beáll a tüdő légnélküli állapotainál, tehát valahányszor hörgi légzés hallható.
l. Bronchitisz.
(a. m. hörgszükület), csak a nagyobb högökben nyujt külön kórképet, mert a kisebb hörgök szükülete s eldugulása más kórfolyamat kiegészítő része. A B. létrejöhet megnagyobbodott nyirokmirigy v. függérdaganat nyomása által, v. a tüdőgyököt magával huzó mellhártyalobos kérgesedés következtében; ritkán okozzák a gátor, tüdő vagy sziv rákos daganatai, a bujakórból eredt hegesedések v. a hörgök nagyobbfoku hurutos duzzanata. Az e bajban szenvedő betegnek belégzése erőltetett és lassított, nehéz és fuldoklási rohamok kisérik. A kórjóslat rendesen rossz; a kezelés természetesen csak tüneti.
l. Légutak.
János, pécsváradi apát, akit V. Márton pápa 1424 nov. 15. kalocsai érsekké tett; úgy látszik, hogy Zsigmond vonakodott őt elismerni, mert 1425. úgy beszél a kalocsai érsekségről, mint amely nincsen még betöltve. B. képviselte a baseli zsinaton a magyar egyházat s kitünt tudományosságával. Cillei Hermann, Tótország bánja és Zsigmond király ipja nem szivelhette őt, sőt 1435. elfogatta s elzáratta; az 1436. királyi okmányok újból megüresedettnek mondják a kalocsai érsekséget. Kétévi fogság után, az időközben lehalt Cillei Hermann fia, a pápa közbevetésére, szabadon bocsátotta. Mikor halt meg, nem tudni.
falu és erőd a velencei lagunák D-i végében; az erőd egykor Velence főerőssége volt.
növénynevek mellett Brongniart Adolf Tivadar nevének rövidítése.
1. Adolf Tivadar, francia botanikus, szül. Párisban 1801 jan. 14., megh. u. o. 1876 febr. 18. 1833. a Jardin des plantes-ban a botanika tanára. 1852. pedig a természettudományi fakultások főinspektora. Művei: Sur la classification et la distribution des végétaux fossiles, Páris 1822; Essai d' une classification naturelle des champignons, Páris 1825; Mémoire sur la famille des Rhammées, Páris 1826; Mémoire sur la génération et le développement de l' embryon dans les végétaux phanérogames, Páris 1827; Historie des végétaux fossilles, Páris 1828-37. 2 köt., 194 táblával; Enumération des genres de plantes cultivées au Muséum d' histoire naturelle de Paris, Páris 1843. 10. kiad. 1850; Botanique (Phanérogamie) du voyage autour du monde exécuté sur la corvette La Loquille pendant les années 1822-25, Páris 1829, 67 táblával.
2. B. Sándor, mineralogus és geologus, szül. Párisban 1770 febr. 5., megh. u. o. 1847 okt. 7. Kezdetben bányamérnök, 1797. az École centrale de quatre nations-ban a természetrajz tanára, 1800. a scvresi porcellángyár igazgatója, 1818. a francia bányaművek főmérnök, 1822. az ásványtan tanára a Musée d' historie naturellen-n Párisban, mely minőségben halt meg. Legelőször tünt fel Classification des reptiles (Páris 1797) c. munkájával, melyet Cuvier vezetése alatt készített és mely sokáig e téren mértékadó volt. Első mineralogiai munkája: Traité élémentaire de minéralogie avec des applications aux arts 2 kötet (Páris 1807), melyet később a következővel egészített ki: Tableau méthodique et caractéristique des principales espcces minérales (u. o. 1824). Cuvierrel együtt dolgozta Description géologique et minéralogique des environs de Paris (Páris 1811, 3. kiad. 1835) c. könyvét, melyben a harmadkori képződmények sajátosságai legelőször vannak behatóan tárgyalva. Egy későbbi értekezésében: Sur les caractcres zoologiques des formations avec l' application de ces caractcres r la détermination de quelques terrains de craie (Páris 1821) tüzetesen meghatározta a geologiai formáció fogalmát és kifejtette az a nagy jelentőséget, melyet a meghatározásban a kövületek birnak. Ezt megelőzően (1813) Essai d' une classification minéralogique des roches mélangées c. művében az összetett kőzeteket tárgyalja és osztályozza tisztán ásványtani szempontból. Már a következőben (1827) az ásványtani szempont mellett a települési és geologiai viszonyokat is érvényre juttatja: Classification et caractcres minéralogiques des roches homogcnes et héterogcnes. Nevezetes munkái még: Tableau des terrains qui composent l' écorce du globe (Páris 1829; németre is lefordították, Staszb. 1830), tulajdonképen geologiai kézikönyv, melyben legelőször vannak tüzetesebben tárgyalva a fiatalabb geol. képződmények. Hasonlóképen kézikönyv és pedig ásványtani: Tableau de la distribution méthodique des espcces minérales (Páris 1835). Mint a scvresi porcellángyár igazgatója számos találmányával és sok uj berendezésével emelte annak hirét. 1827. ott keramikai muzeumot alapított, melyet Riocreuxvel együtt külön munkában irt le (1845), nemsokára rá üvegfestészeti intézetet is állított fel. Erre vonatkozó munkái: Mémoire sur la peinture sur verre (Páris 1829) és Taraité des arts céramiques et des poteries (u. o. 1844, 2 köt.; 2. kiad. 1854).
város Pavia olasz tartományban, 6510 lak., számos nyaralóval, ásványvizforrásokkal, melyek közt a Mollait használják leginkább. Szavojai Jenő itt 1706. győzelmet vivott ki a franciákon.
(v. Oppeln) Sándor Ágoston Ferdinánd, német regényiró, szül. lengyel szülőktől Drezdában 1783 febr. 28., megh. u. o. 1834 jan. 21. Részt vett a francia hadsereg lengyel osztályában az 1812-15. hadjáratokban. Regényeket irt Lengyelország történetéből Walter Scott modorában. Munkái összegyüjtve Schriften c. alatt 21 kötetben (Drezda 1825-1835) s Sammlung neuer Schriften c. alatt (28 köt., Halberst. 1829-1834) jelentek meg;Geschichte Polens munkája pedig 4 kötetben (Drezda 1831).