Károly, franc polihisztor, szül. Dijonban 1709 február 17., meghalt 1777.; jogot és történelmet tanult s 1739-ben beutazta Olaszországot. Ez utazásának emléke: Lettres sur l'état actuel de la ville d' Herculanum (Dijon 1750) c. munkája, Fiatalkori barátjának, Buffonnak ösztönzésére megirta a: Histoire des navigations aux terres australes (u. o. 1756, 2 köt.) c. művet és ő hozta tkp. az Ausztrália és Polinézia neveket forgalomba. Ezután: Du culte des dieux fétiches (u. o. 1700) és: Traité de le formation mécanique des langues (Páris 1765., 2 köt., uj kiadás 1801) c. műveit irta. Egész életén át Sallustius-szal foglalkozott kinek töredékeit kiegészíteni igyekezett. E célból lassankint mintegy 700 töredékét gyüjtötte össze s ezekből összeállította a: Histoire de la république romaine dans le cours du septieme siecle par Salluste (Dijon 1777, 3 köt.) címü művét. Halála után jelent meg: Lettres familieres écrites d'Italie (2. kiad. 1858). V. ö. Foisset: Le président de B. histoire des lettres et des parlaments du 18. siecle (Páris, 1842); Sainte-Beuve: Causeries du lundi (VII. köt.); Boissier G. cikke a Revue des deux Mondes-ban (1875 dec.) és a Grande Encycl. VIII. 160. lapját.
Mária Félicité, francia orientalista, született Párisban 1802 febr. 5. Szt. Pétervárra költözött, hol a tud. akadémia tagja volt s ott is halt meg 1880 szept. 1. Munkáit Chronique georgienne (Paris 1830), Memoires inédits sur la langue et l'histoire georgiennes (u. o. 1834); Description geographique de la Georgie (Szt.-Pétervár 1842); La correspondance des Rois de Georgie avec les Souverains russes (u. o. 1858); Les Ruines d'Ani (u.o. 1860-61); Rapport sur un voyage archéologique dans la Georgie et l'Arménie (u. o. 1849-51). Dolgozótársa volt Csubinov Dictionnaire triglotte, georgien-russe-français munkájának (u. o. 1840).
Károly Frigyes Gusztáv, német szobrász, szül. Gothában 1830 ápr. 12-én; Hähnel tanítványa volt, két évig Olaszországban tartózkodott; 1862-ben Drezdában műtermet alapított, melyből következő főbb művek kerültek ki: Bohemia (a drezdai cseh pályaházban); a Moltke-téri Nimfák kutja; Építészet és Történet a gothai muzeumban; Amor; Macbeth és a boszorkány (a drezdai udvari szinház számára.)
kisk. Krassó-Szörény vm. oravicai j.-ban, 1812 oláh lak.
növénynevek mellett Brotero Bódog nevének röviditése.
falu Ain francia département-ban; ismeretes a XVI. sz. első feléből való Notre-Dame templomáról, amely rendkivül gazdag faragott ékítményekben és gyönyörü üvegfestményekben; e templomban láthatók Burgundiai Mária, Szép Fülöp siremlékei.
1. Henrik Mária József Ghislain de, belga államférfiu, szül. Brugesben 1801-ben, megh. Brüsszelben 1891 jan. 25. Jogot hallgatott Liegeben s 1820. ügyvéd lett. A forradalom kitörése után (1830 aug.) a brüsszeli felebbezési törvényszék birájává és a nemzeti kongresszus tagjává lett. Tagja volt azon küldöttségnek is, mely a belga koronát Lipót koburgi hercegnek ajánlotta fel. Mint önkéntes részt vett továbbá a hollandok ellen viselt háboruban (1831). 1833 óta szakadatlanul képviselte a kamarában Brüsszel városát. 1840. Antwerpen kormányzója lett. Nemsokára azonban ismét megjelent a kamarai ellenzék soraiban és hevesen megtámadta a Van de Weyer kabinetet s főképen d'Anethan igazságügyi minisztert. A szabadelvü párt gyözelme után (1847) tárcanélküli miniszterré lett és több rendbeli diplomáciai küldetésben járt Olaszországban. A Rogier- és Frere-Orbán-kabinet bukása után (1852 okt. 31.) az u. n. engesztelő miniszteriumot szervezte, mely a párttusák és versengések megszüntetésére törekedett. E közvetítő politika azonban a szabadelvü pártnak csak mérsékelteb részénél talált viszhangra, s midőn a keleti háboru Belgiumot sulyos válsággal fenyegette, az egész miniszterium beadta lemondását (1855 márc.). erre a király B.-t ujabb miniszterium megalakításával bizta meg, de ő Deckernek engedte át a tért. Folyton bár, de mérséklettel küzdött azon engedmények ellen, melyeket utódjai a katolikus reakciópártnak tettek. Öreg korában megvakult s 1870. teljesen visszavonult a politikai pályától.
2. Károly Mária József Ghislain de, belga államférfiu, szül. Brugesben 1796 jan. 18., megh. 1860 ápr. 20. Ifju korában résztvett a waterlooi csatában. 1826. a második kamarának tagja lett és egyúttal a szabadelvü ellenzék feje és Belgium függetlenségének előlharcosa. A 1829 dec. 11-iki királyi üzenet kihirdetése után kilépett az államszolgálatból. Az 1830 szept.-i döntő küzdelmek után előbb az orániai család trónjelöltsége mellett buzgólkodott, később, a nemzet kongresszusban, a nemoursi hercegre szavazott. Az ideiglenes kormány alatt rendre hozta a pénzügyeket, mire 1831 aug. 3. belügyi, aug. 16. pedig hadügyi miniszterré nevezték ki. Pár hó alatt 80.000 főnyi sereget teremtett, de midőn a kamarák az e célra kért hitelt sokalták, 1832-ben beadta lemondását. 1834. a pénzverő intézet igazgatója és azonkivül a brüsszeli egyetem tiszteletbeli tanára is lett. Tielemanssal megindította a Répertoire de l'administration et du droit administratif cimü szaklapot. 1835. megalapítá a belga nemzeti bankot, mely azonban 1838. a politikai bonyodalmak folytán kénytelen volt fizetéseit beszüntetni. Brüsszel 1840. választotta be a kamarába, Rogier miniszter pedig még ugyanazon esztendőben a főváros polgármesterévé nevezte ki. Mint ilyen kivált az 1846-i éhség és az 1849-ki kolera idejében szerzett nagy érdemeket. 1847-ben a brüsszeli gazdászati, 1848. pedig a földmivelési kongresszusnak volt elnöke. Sokat fáradozott az ország iparának és kereskedelmének előmozdítása érdekében. A grófi cimet, mellyel a király ki akarta tüntetni, nem fogadta el. V. ö. Juste: Charles de B. (Brüsszel 1868).
Henrik, B. és Vaux bárója, angol államférfiu, szónok, jogtudós és történetiró, szül. Edinburghben 1778 szept. 19., megh. Cannesben 1868 máj. 7. Nagybátyja, Robertson, a hires történettudós vezetése alatt nyerte első kiképeztetését. Egyetemi tanulmányait Edinburghben végezte s korán tünt ki matematikai és fizikai értekezéseivel, valamint a görög és római irodalomban való jártasságával. Miután Európa nagy részét beutazta, 1800. ügyvéd lett és egyuttal politikai pályára lépett. Műve: An inquiry into the colonial policy of the European powers (Edinb. 1803. 2. köt.) első sorban a rabszolga-kereskedés ellen irányul s tanuságot tesz bő és alapos szakismereteiről és éles elméjéről. 1802. megindította az Edinburgh Review c. tudom. és kritikai folyóiratot, 1804. Londonban telepedett le, ahol rövid idő alatt fényes szónoki tehetségénél fogva a főváros első ügyvédje lett. 1810. Cleveland herceg a maga birtokán az alsó házba választatta. 1830. peerré nevezték ki. Ismételten felszólalt Angol-országnak a szent szövetséghez való csatlakozása ellen. Kiváló ékesszólásának 1820. adá fényes jelét, midőn a walesi hercegnő (braunschweigi Karolina) válóperében mint védő szerepelt. Nagy érdemeket szerzett továbbá a népnevelés körül s kitünő munkái: Practical observations upon the education of the people (London 1825, több mint 30 kiadást irt). Sokat tett a Society for the advancement of useful knowledge érdekében, mely 1825 óta olcsó és jó könyveket ad ki. 1825-ben a glasgowi egyetem rektora lett és buzgón működött a londoni egyetem alapítása ügyében (1826). Felszólalt azon kivül a katolikusok emancipációja mellett (1828-29). Midőn a tory-miniszterium (Lyndhurst-Wellington) megbukott és Grey earl lett az uj minisztérium elnöke (1840 nov. 16.): a királynő B.-t B. and Vaux bárója cimével lord-kancellárnak nevezte ki. E méltóságában nagy érdemeket szerzett az angol perrendtartás és büntetőjogi reformja terén. A Melbourne-miniszteriummal visszalépett (1834); de ezentul is a felsőház nagy befolyásu, független tagja maradt. A francia febr. forradalmat (1848) p. eleinte örömmel fogadta s még azzal a gondolattal is foglalkozott, hogy déli Franciaországban levő birtoka révén az uj köztársaság polgárai közé fölvéteti magát; 1849. azonban magát a mozgalmat és annak vezérfiait a leghevesebben elitélte. Eleinte az 1851-iki világkiállítás heves ellenfele, utóbb legmelegebb pártolója volt. Mi több: B., ki mindeddig a szabadság védője s első fellépésétől fogva a rabszolgakereskedés kérlelhetetlen ellensége volt, 1851. égig magasztalta a szabadságot elnyomó orosz cárt s az amerikai polgárháboruban a déli államoknak fogta pártját. Ezen megmagyarázhatatlan ellenmondások dacára az angol történelem egyik legkiválóbb egyénisége maradt. Ritka szellemi üdeség és testi rugékonyság tüntették ki még aggkorában is. Miután fia nem volt, a peerség Vilmos öccsére szállott. B. nagy irodalmi munkásságot fejtett ki. Összegyüjtött műveit ő maga adta ki: Critical, historical and miscellaneous works cimmel (1857: 10 köt.; 1872: 111 k.); ezek közül fontosabbak: Essay-on the British constitution, its history and working (1884; 3. kiadás 1868; továbbá beszédei: Speeches at the bar and in Parliament (Edinb. 1845; 4 köt.); Lives of men of letters and science, of the time of George III. (1872); Dialogues of instinct (1853). Utolsó éveiben, melyeket Cannes-ban töltött, természettudományi kutatásokkal foglalkozott; ezeknek gyümölcse a Tracts mathematical. Halála után megjelent önéletirása: Life and times of Lord B. (Lond. 1871. 3 köt.), mely mű nagy feltünést keltett. V. ö. Campbell: Lives of Lord Lyndhurst and Lord B. (Lond. 1869) és Stephen, Dictionary VI. 449. Migne, Nouveaux éloges historiques (1877).
egy lovas fedett hintó két üléssel, melyet különösen a városban való látogatások tételére stb. használnak.
1. János Cam Hobhouse lord, angol államférfiu, szül. Londonban 1786 jan. 27., megh. 1869 jun. 3. Cambridgeben együtt tanult Byronnal, s vele utazta be keletet, mely utazást: Journey through Albania and other provinces of the turkish Empire (Lond. 1812) cimü munkájában irta le. Byron neki ajánlotta Childe Haroldjának 4. énekét. Erős rokonszenvet tanusított Napoleon iránt: Letters written by an English man during the last reign of Napoleon cimü müvében, mi nagy visszatetszést keltett Angliában. Mint képviselő a radikálisok közt foglalt helyet. Egyik alapítója volt a Westminster Reviewnek. a Gray-miniszteriumban tárcát vállalt s 1839. kinevezték a keletindiai hivatal elnökének. 1851. megkapta a Gyfford bárói cimet.
2. B. Rhoda, kedvelt angol regényirónő, szül. Segrwyd hallban (Denbighshire) 1840 nov. 29. Atyja pap volt. Az irodalom terén 1867. lépett föl s már első két művével keltett nagy feltünést. Rendesen Oxfordban él, gyakori utazásokat tesz Németországba és Franciaországba. Művei közül megemlítendők: Red as a rose is she 1872; Goodbye, sweetheart! (1872); Nancy (1873); Tales for Christmas Eve (1873); Not wisely, but too well (1875); Joan (1876;) Second thoughts (1880); Belinda (1883).