Károly Ede, francia orvos és fiziologus, szül. Mauricius szigetén 1818. Párisban tanult és u. o. lett doktor 1840-ben. Foglalkozott a kisérleti élettannal s vizsgálta a vér összetételét, az állati meleget, a gerincagyvelőt és betegségeit stb. Hosszabb ideig tartózkodott Amerikában és Londonban, hol előadásokat is tartott. Londonban orvos volt a paralitikusok kórházában. 1869. a párisi orvosi egyetem tanárává nevezték ki, 1878. pedig a College de France megüresedett kisérleti orvostani tanszékére hivták meg. Az utóbbi években emlősök ivarmirigyeiből folyadékot állított elő, mely hivatva lett volna a nemi erőt fokozni. Csodaszerét vitalin-nak hivja és a francia akadémia 1893 április havi ülésén bemutatta. Művei: Recherches sur le rétablissement de l'irritabilité musculaire chez un supplicié treize heures aprés la mort (1847); Experimental and clinical researches on the physiology and pathology of the spinal cord and some other parts of the nervous centre (1855); Two lectures on convulsions and paralysis as affects of disease of the base of the brain 1878, stb.
azel. Fort-Brown, Cameron county főhelye Texas északamerikai államban a Rio Grande balpartján, 5027 lak. Mexikóval élénk kereskedést folytat.
(v. Enivetok), mintegy 30 alacsony, kis szigetekből álló szigetcsoport, a Marshall-szigetek közelében, 6 km2 területtel, 200 benszülött lak. Jelenleg német protektorátus alatt állanak.
(németül Bruw), folyó Svájcban; Freiburg kantonban, a Nirémont (1480 m.) alján ered, átfolyik a Murten-tavon s 90 km.-nyi hosszu folyás után a Neuchâtel-tóba szakad. Róla nevezték el Freiburgnak egyik kerületét, amelynek fővárosa Estavayer.
Károly, tanár és geográfiai iró, szül. M.-Szigeten 1849 január 9. A gimnáziumot szülővárosában, Győrött és Szatmárott végezte, a bölcseleti tudományokat pedig Budapesten hallgatta. 1871-ben tanári képesítést nyert a történelemből és földrajzból, 1873-ban a magyar nyelv- és irodalomból. 1870-ik évben póttanár volt a budai kir. főreáliskolában, 1872-ben rendes tanárrá lett Körmöcbányán, honnan 1873. a budapesti II. ker. főreáliskolába helyezték át. A szakfolyóiratokban sok cikke jelent meg, ezeken kivül önállóan adta ki következő munkákat: Rendszeres természettani földrajz a VII. osztály számára, Budapest 1878; Mexikó fölfedezése, Diaz Bernal után fordította, u. o. 1878; Középkori ázsiai utazók, I., II.,. u. o. 1881; Földrajz gymn. számára (Paszlavszky Józseffel) I. rész 1881. II. rész 1882; III. rész 1883 (több kiad.); A föld felfedezése, Jules Verne u. ford, I., II. u. o. 1881-1882; Serpa Pinto utazása Afrikán keresztül. Átdolg. u. o. 1884; Földrajz reálisk. számára I., II. u. o. 1886; Földrajz keresk. isk. számára I. 1887, II. 1888; Kolumbus Kristóf, u. o. 1889. A Fokvárostól a muskulumbék országába 1883 - 87, de. Holub Emil után, u. o. 1890-91, két rész; A legsötétebb Afrikában. Emin pasának fölkeresése, megszabadítása és visszavonulása. Stanley után ford., u. o. 1891 (két köt.); A legsötétebb Afrikában. Emin pasa és a zendülés Afrikában. Mountenay Jephson és Stanley után ford. u. o. 1891; A brit birodalmon keresztül, Hübner u. ford. u. o. 1892; Teleki utja a Rudolf és Stefánia tavakhoz, Höknel u. ford. u. o. 1892. Szerkeszti és irja e Lexikon külföldi földrajzi részét.
Vencel, cseh festő, szül. Tremoschnában (Pilsen mellett) 1851. Először a prágai akadémián tanult, s 1871. állította ki u. o. első történeti képét: Lobkowitz Éva meglátogatja atyját a börtönben. Tanulmányait Drezdában folytatta s itt festette Falkenstein Zavir lakodalmi menetét Kunigundával, második Ottokár cseh király özvegyével. Ugyanabban az évben készült el Welser Filippina cimü hasonló irányu festményével s 1872. hozzáfogott II. Ottokár bucsujához, melyet 1874-ben állított ki Münchenben, ahova 1873-ban költözött, hogy beállhasson Piloty tanítványai közé. 1875. itt festette Dagmár lakodalmát II. Waldemár dán királlyal, 1876. Párisba költözött s most is ott lakik. 1877. kiállította Hussita leány cimü képét, melyet következő fő művei követtek sorban: Posthumus Ulászló cseh király követsége VII. Henrik király udvarán (1879); Petrarca és Laura; Ünnepély Rubensnél; Kolumbus Kristóf Ferdinánd és Izabella udvarán; A ballada-énekes; Huss a konstanzi zsinat előtt; ez utóbbi festményein Laurens és Munkácsy Mihály hatása vehető észre. Festményeinek ragyogó a szinezése, de nincsen bennök a jellemzés mélysége és elevensége.
falu Svédországban, 45 km.-nyire Kalmártól a Brömsa torkolata közelében; a faluban álló kastélyban Svéd- és Dánország két izben kötöttek egymással szerződést; 1548 szeptemberben és 1645 aug. 13-án; ez utóbbi alkalommal Dánia lemondott Jemtland, Herjedalen tartományokról, Gotland és Osel szigetekről és a Sundban a vámszedés jogáról.
1. Adolf Tivadar, franc. botanikus, szül. Párisban 1801 jan. 14., megh. u. o. 1876 febr. 19. Orvosi tanulmányainak befejeztével a növénykertben dolgozgatott, s itt 1833-ban tanári állást kapott. Számos leiró művén kivül azzal vált nevezetessé, hogy 1821 óta az ember előtt volt növények ismeretét terjesztette. Legnagyobb figyelmet Histoire des végétaux fossiles, ou recherches botaniques et géolog. sur les végétaux renfermés dans les diverses couches du globe (Páris 1828-47, két köt.) c. munkája keltett. Ezt a Prodrome d'une histoire des vegetaux fossiles 1828 cimü előzte meg és a Reveu chronologique követte. Emezt, mely a növényzetnek a föld rétegeiben való sorrendét állapítja meg. Halála után jelent meg: Recherches sur les graines fossiles siliciflées (Páris 1881) c. munkája.
2. B. Péter Olaf, dán történész, szül. Horsens mellett Jütlandban 1780-ban, meghalt 1842-ben. Beutazta Görög- és Olaszországot, 1814-ben a görög filologia tanára lett a kopenhágai egyetemen, később (1832) a kir. régiséggyüjteménynek igazgatója. Művei:Beiträge zur dänischen Geschichte aus nordfranzösischen Manuscripten des Mittelalters; Voyages dans le Grece, accompagnés de recherches archeologiques (Páris (1826-30, 2 köt.); Account of some greek vases found near Vulci (London 1832); Den Ficoroniske cisa (1847).
(Ursus malayanus Raffl.), a Hátsó-Indiában, Borneón, Szumatrán és Nepalban honos medve maláji neve. L. Medve.
Ármin József, francia tengernagy, született Kolmárban 1796 május 26-án, megh. 1855. nov. 19. 1811 óta a francia tengerészetben szolgált, 1815. Braziliában és Nyugatindiában, 1817-20-ig keleten, 1820-24-ig Szenegálban és a déli tengeren találjuk. Kitünt a navarinói csatában s 1830. Algirban. Később keletre kisérte el Joinville herceget, 1843-ban pedig a Csöndes óceánban indult, ahol Tahiti királynőjét a francia védnökség elfogadására birta. 1849. az Antillák kormányzója lett, 1854. pedig a Fekete és Azovi tengereken harcolt. Kinburn elfoglalása után (1855 okt. 5.) Napoleon császár tengernaggyá nevezte ki. Szülővárosában 1857-ben szobrot emeltek emlékére. (Grande Encyclopédia VIII. 203.)