1. Dávid, amerikai technikus, a betüöntőgép feltalálója, szül. New-, amerikai technikus, a betüöntőgép feltalálója, szül. New-Yorkban 1801., megh. Brooklynban 1892 szept. 23. Eleinte betüszedő, később betüöntő volt s e téren kiváló szakismeretével nagyon kitünt. 1830 a nagybátyja alapította betüöntödébe lépett be társul s itt kezdte hosszadalmas és fáradságot munka után betüöntő gépjét összeállítani, mellyel előbb 80, majd tőle eszközölt számos javítás után később percenkint már 170 betüt öntött. Találmánya a nyomdászat minden ágára nagy folyással volt.
2. B. Frigyes Vilmos Adolf, angol diplomata, szül. Elgin Castleben 1814 ápr. 14., megh. Bostonban 1867 szept. 19-én. Követségi attaché volt Washingtonban s Hongkongban. 1836. Newfoundland helytartója lett, 1847-51-ig pedig D.-Amerikában és Egyiptomban konzul volt. Később testvérével, Elgin lorddal, Khinát utazta be, ahol az 1857. kötött kereskedelmi szerződés ügyében nagy munkásságot fejtett ki. Ebeli érdemei jutalmául khinai követté nevezték ki. 1865. Lyons lord helyébe Washingtonba küldték, ahol súlyos viszonyok között általános megelégedésre müködött. V. ö. a Bruce cikkekhez: Stephen, Dictionary of Nat. Biog. VII. köt.
3. B. Jakab, angol afrikai utazó, szül. Kinnairdban (Skótország) 1730., megh. 1794., 1762. angol konzullá lett Algérban, ahonnan É-Afrika nagy részét átkutatta; Krétában, Róduszban, Palmyra és Baalbek romjainál járt és 1768. Szidonon és Cipruson át Egyiptomba utazott. Onnan a Vörös-tengeren Abissziniába jutott, ahol orvosi tudományáért a fejedelem kegyét megnyerte. Ottléte alatt meggyőződött, hogy a Kék-Nilus a Tana-tó kifolyása. Ennek emlékére érmet is vertek, azt hivén, hogy B. a Nilus régen keresett forrásait felfedezte. Hosszu és veszedelmes utazást tett Nubián keresztül vissza Egyiptomba, ahol 1772. érte el Syenet. Utleirásának címe: Travels into Abysinia (Edinburgh 1790, 5. köt., legujabb kiad. 1878; németül Lipcse 1790-92). V. ö. Head: Life of B. (uj kiad. London 1849.).
4. B. János Collingwood, angol történetiró és régiségbuvár, szül. Newcastleben 1805. Tanulmányait Glasgowban végezte s mint tanár működött atyja intézetében. Atyjának jeles művét: Introduction to geography and astronomy több ízben rendezte sajtó alá. Saját művei közül megemlítendők: Handbook of English history (uj kiad. 1857); Description of the Roman Wall (3 kiad., 1867); Handrian, the builder of the Roman Wall (1853); The Bayeux tapestry elucidated (1856): Wallet-book to the Roman Wall (1863), mely az összes északi Angolországban található római emlékekről szól s melyet a northumberlandi herceg támogatásával adott ki.
5. B. Róbert, skót anandalei és angol clevelandi gróf, régi skót nemesi család ivadéka, III. Sándor skót király halála után (1286) mint a kir. ház rokona igényt tartott a trónra. Azonban I. Eduárd Angolország királya, Bruce versenytársának, a gyenge Baliol János-nak szerezte meg a koronát (1291). B. haláláig (1294) nem hódolt az uj királynak, kit fia, Róbert sem ismert el, de egyiköknek sem kedvezett a szerencse. Csak unokája, Róbert foglalta el a skót trónt L. Róbert.
1. János Frigyes, német prot. teologus, szül. Pirmasensben 1792 dec. 23., megh. 1874 jul. 21. Nevét legelőször De amore inimicorum értekezése tette ismeretessé. A straszburgi prot. akadémián tanult; Kölnben, majd Párisban házi tanító volt. 1821. a straszburgi prot. szemináriumban tanár, 1823. a Miklós-templomnál lelkész, 1852. egyházi felügyelő és a fő egyház-tanács tagja, 1866. az egyházi direktórium tagja lett. Mint a német birod. kormány megbizottja a straszburgi német egyetem megnyitásánál ő tartotta a felavató beszédet 1872 máj. 1-én, s az egyetem első rektora lett. Nevezetesebb művei: Lehrbuch der christlichen Sittenlehre (Straszburg 1828-32, 2 kötet); Études philosophiques sur le christianisme (u. o. 1839; németül Frankfurt 1850); Weisheitslehre der Hebräer (Straszburg 1851) és Die Theorie des Bewusstseins (u o. 1864). Részt vett ezenkivül a Protestantenbibel kiadásában is (1872). V. ö. Joh. Friedr B., seine Wirksamkeit in Schule u. Kirche 1821-72 (hátrahagyott kéziratai nyomán kiadta Th. G., Straszburg 1889).
2. B. Miksa, német zeneszerző, szül. Kölnben 1838. jan. 6. 1891 óta a berlini művészeti akadémián a zeneszerzés iskolájának vezetője. Nevezetesebb szerzeményei: Frithjof (férfikar), G-moll hegedü-koncert, Es-dur szimfonia, Schön Ellen ballada, Birken und Erlen, Salamis, Römischer Triumphgesang; Odysseus Glocke és Achilleus (1885) karok; Loreley (1863) és Hermione (1872) operák.
és bruchus l. Zsizsik.
járási székhely Karlsruhe bedeni kerületben, a Saalbach partján, 11.902 lak., vasuti fölszerelések gyártásával, szivar- és szappankészítéssel; egy pennsylvaniai rendszer szerint berendezett javító-intézettel. Jelentékenyebb épületei a Szt. Péter-templom érdekes siremlékekkel, s speyeri püspökök egykori kastélya, most kaszárnya és kórház. 1056. a speyeri püspökök birtokába jutván, ezeknek nyári tartózkodó helyéül szolgált a lunevillei békéig, 1802., amikor Badenhez került.
(caniramin, vomicin). A Strychnos nux vomica növény kérgében (hamis Angustura kérek) és magvaiban (ebvész-magvak), továbbá a Szt. Ignác babban a sztrichnin társaságában előforduló nagyon mérges alkaloida. 1819. Pelletier és Caventon fedezték föl a hamis Angustura kéregben. Képlete C23H26N2O4; kémiai szerkezete nem ismeretes. A hamis Angustura kéregből úgy készül, hogy borszesszel kivonják; a folyadékot szárazra párologtatják és a maradékot vizben oldják. A festő anyag eltávolítása végett a vizes oldatot ólomecettel elegyítik, majd a csapadékról leszűrt folyadékba kénhidrogéngázt vezetnek azért, hogy az ólom összes mennyisége leváljék. Az újból leszürt folyadékot a sztrichnin eltávolítása végett magnéziával főzik; végül a folyadék tisztáját erősen besűrítik; a kihüléskor a B. kikristályosodik. Higitott borszeszből négy molekula vizzel kristályosodik, szintelen, átlátszó monoklin prizmákban. Vizben alig oldódik (320 s. r. hideg és 150 s. r. forró vizben), borszeszben könnyebben, éterben oldhatatlan. Ize nagyon keserü. Lugos kémhatásu és az alkaloidák többi általános kémhatását is mutatja. Tömény kénsavban szintelenül oldódik, de ha ez oldathoz kevés salétromsavat elegyítenek, intenzív vérpiros szinü lesz. Minthogy a piros szint a salétromsav legcsekélyebb mennyisége előidézi, e reakció alapján kis mennyiségü salétromsav kimutatható. Sói nagy számmal ismeretesek, többnyire szépes kristályosodnak. A B. igen mérges alkaloida, amely hatására nézve a sztrichninénál ugyan jóval gyöngébb, de azért 0,25 g.-ja a házi nyulat megöli. Az idegrendszerre, különösen a gerincvelőre hüdítőleg hat. Kis adagban ebdühellenes gyógyszerül használták.
l. Szőllőbetegségek.
magnézium-hidroxid (Mg)HO)2); többnyire egy kevés vasat is tartalmaz. Különösen geológiai szempontból érdekes ásvány, mert képződése a dolomitból (szénsavas magnézium és szénsavas mész vegyülete) helyenként nagyon tanulságosan konstatálható. Igy Tirolban a Fassa völgyben Predazzo vidékén, ahol az eruptiv kőzetektől metamorfizált dolomit B.-tá és mészpáttá változott. Nagy, többnyire zöldes szinü, rostos leveles halmazokban találni ott a B.-ot fehér és szemcsés mészkőben, vagy pedig a B. és a szemcsés mészkő (márvány) oly bensőleg van egymással keveredve, hogy a kettőnek keveréke egy sajátságot fehér vagy szürke márvány, melyet predazzit-nak vagy penkatit-nak neveznek. É-Amerikában szerpentinben (Pennszilvánia: Texas, Lancaster; New-Jersey; Hoboken) kristályokban is terem, még pedig néha nagy hatszöges rendszerbeli fennőtt táblás romboéderes kristályokban, továbbá leveles tömegekben, melyeknek tökéletes hasadása (a bázis-lapokkal egyközösen) s gyöngyfénye leveles gipszre emlékeztet. Vékony lemezei hajlékonyak. Szintelen, fehér vagy zöldes. K. 2. fs. 2,2-2,3. A levegőn idő multán veszti fényét s átlátszóságát, mert széndioxidot vesz fel; nagy mennyiségü szénvasfelvétel által hidromagnezittá változik. Savakban oldódik.
1. Lajta-B., az ugyanily nevü ker. kapitányság székhelye, régi városfalakkal, a Lajta partján, 4570 lak., 2 templommal, a Harrach grófi család kastélyával, amelyben római régiségek láthatók, botanikus kerttel és szép parkkal. Az augusztinusok egykori klastroma a B.-i nagy hadgyakorlatok alkalmával ő felsége lakóhelyéül szolgál. A város mellett, magyar földön szoktak évenkint nagy hadgyakorlatokat tartani. B. nagyon régi, már a III. sz.-ban római telep volt. - 2. Mura-B., az ugyanily nevü ker. kapitányság székhelye Stiriában, a Mürz és Mura összefolyásánál, 5905 lakossal, a XV. századból való gót plébániatemplommal, vasáruk készítésével, papirgyárral és műmalommal; főterét kovácsolt vasból készített szép kut ékesíti. Az arkádokkal és nyilt loggiával biró régi kastély, a Herzogshoh, most magántulajdon. A városon kivül, a vaspályaudvartól É.-ra vannak Landskron hercegi kastélynak romjai, amely 1795. égett le, - 3. Város Aargau svájci kantonban, L. Brugg.
Lajos, életképfestő, szül. Pápán (Veszprémm.) 1846 nov. Atyja a kereskedelmi pályára szánta, de B. már az iskolában megkedvelte a rajzot, s egyedüli vágya az volt, hogy művésszé legyen. Bécsben járt a képzőművészeti akadémiába, s nemcsak az akadémián dolgozva, hanem azonkivül is, egyre-másra festette az arcképeket. Ez a foglalkozás később annyira igénybe vette minden idejét, hogy az előadásokat elhanyagolta és sokszor Bécset is elhagyta, hogy Budapesten és Egerben megrendelőinek arcképeket fessen. Önálló kompoziciói ebből a korból csakis azok a életnagyságu alakok, melyeket a «Kursalon» egyik termének falára és mennyezetére festett. Az ezekért kapott pénzzel s a kormány ösztöndíjával indult utnak 1871., hogy a művészet remekeit meglássa és magát pályáján komolyabban is kiképezze. Először is Velencébe ment, hol két esztendeig tartózkodott; azután Rómát és Nápolyt látogatta meg, mindenütt nagy számmal készítve vázlatokat és tanulmányokat. Olaszországi utjának emléke volt az a kép is (a velencei Rialto-hid), mellyel 1873. először szerepelt nyilvánosan a bécsi köztárlaton. Olaszországból hazatérve, tanulmányait dolgozta föl, melyek közül hármat Türr tábornok vásárolt meg a képzőművészeti társulat tárlatából. Más pártfogója azonban nem igen akadt, s igy ujra fölvette a vándorbotot. Utjában több városban megfordult; volt Salzburgban, Kölnben, Rotterdamban, Amsterdamban, Antwerpenben, Brüsszelben, majd Ostendén át Londonba ment, hol egy hónapig maradt. Szive ezután Párisba, a modern művészet Mekkájába vonta, hová 1874. nov. érkezett meg. Itt eleinte sokat kellett küzdenie, mert Németországban elsajátított modora teljes ellentétben állott a francia izléssel. B. mindent idealizáló, édeskés kompoziciókat készített, Párisban pedig a való élet erőteljes ábrázolását kivánták tőle. Sokat kellett tanulnia, de még többet elfelednie, mig Párisban némi feltünést kelthetett. Első figyelemre méltatott műve az Erdő szélén c. festmény volt az 1876-i Salonban; ezt követte 1877. a Départ pour la ville (Utazás a városba), mely nevét már jóhangzásuvá tette. Ez időtől fogva minden Salonban állított ki ujabb képeket, melyek tárgyait rendesen a magyar népéletből merítette és melyek közül nevezetesebbek: A távollevő levele, Elhagyatva, A kivándorló, Vashámorban stb. E képek metszetek és fényképek utján egytől-egyik ismeretesekké váltak és B.-nak még Amerikából is számos megrendelőt szeretek. B. az utóbbi időkben Párisból Londonba tette át lakását, hol mint genre- és arcképfestő egyaránt a keresettebb művészek közé tartozik.
Károly Lajos, báró, osztrák pénzügyminiszter, szül. Elberfeldben 1798 okt. 8., megh. 1860 ápr. 23. Résztvett az 1815-iki hadjáratban, azután beutazta Angliát és Franciaországot, 1821. pedig, hogy a görög szabadságharcban részt vegyen, Triesztbe utazott, hol azonban állandóan megtelepedett s mint a Lloyd-társulat egyik alapítója és igazgatója nagy tekintélyre tett szert. 1848. beválasztották a német nemzetgyülésbe és a bécsi októberi forradalom után a Schwarzenberg-Stadion-féle minisztériumban elvállalta a kereskedelem, ipar és közmunkák tárcáját. E minőségében rendkivüli tevékenységet fejtett ki. Kereskedelmi kamarákat állított fel, reformálta a postát és a konzuli hivatalokat, fontos táviró vonalakat létesített, vasutakat épített stb. 1849. a császár érdemei jutalmául bárói rangra emelte. 1851. elbocsátották s miután 1853. Konstantinápolyban fontos diplomáciai missziót teljesített, 1855. a pénzügyminiszteri tárcát vette át. De az általa sürgetett mélyreható reformokat nem vitték keresztül s az 1859-iki olasz háboru aztán annyira tönkretette Ausztria pénzügyi hitelét, hogy a B.-tól kibocsátott sorsjáték kölcsönre 200 millió helyett csak 70 milliót irtak alá. A pénzügyi bajt politikai reformok utján akarta orvosolni, s a császárnak egy emlékiratot nyujtott át (Die Aufgaben Österreichs c. alatt, megjelent 1860. Lipcsében), melyben szabadelvü reformokat sürgetett: képviseleti alkotmányt minden koronatartomány számára, a vallásfelekezetek, egyenlősítését, szoros csatlakozást Németországhoz stb. Ezáltal a befolyásos körök haragját vonta magára, ellenségei pedig felhasználták ellene az Eynatten-féle sikkasztási perben történt vallatásokat. 1860 ápr. 20-án mint tanu a vizsgálóbiró elő idéztetvén, a császártól elbocsáttatását kérte, amit kegyvesztés alakjában meg is kapott. Erre ápr. 23. reggel felmetszett nyakkal találták ágyában. Hagyatéka pontos felvétele után kitünt, hogy vagyonát az állami szolgálatban nem növelte. A pör folyamán kiderült az is, hogy az Eynatten-sikkasztásban nem volt része, de hivatalos helyről csak egy évvel később történt eziránt határozott nyilatkozat. Érdekes emlékiratát volt magántitkára, Heller Izidor adta ki (Memoiren des Barons B. aus der Zeit des Krimkriegs, Bécs 1877), Allg. Deutsche Biogr. III. 376. Wurzbach, II. 165 és IX. 373. Springer, Gesch. Österreich II.