-család, erdélyi szász származásu család, melynek tagjai nagy szerepet vittek hazánk Királyhágón túli részének történelmében.
1. B. Sámuel, báró, szül. Ujegyházon 1721. jul. 26., megh. N.-Szebenben 1803. Gimnáziumi tanulmányait Nagy-Szebenben elvégezvén, M.-Vásárhelyt és Halleban jogtudományt tanult. 1745. a n.-szebeni városi tanácsnál vállalt hivatalt, 1751. mint a szászok küldöttjét az udvarhoz menesztették. Mária Terézia «képessége miatt» gubernális titkárrá nevezte ki. 1760. gub. tanácsos, 1766. az erdélyi udv. kancellária elnöke, 1774. a gubernium elnöke és 1777. Erdély kormányzója lett. Mivel II. József törvénytelen ujításait nem mozdította elő, 1787-ben előrehaladott korának ürügye alatt nyugalomba helyezték. Munkatársa volt Bukownak az erdélyi határ-őrvidék felállításában; mint az udvari kancellária elnöke uj adórendszert teremtett meg, mely legalább főpontjaiban 1848-ig érvényben volt. 1765. kieszközölte Mária Teréziától a fogarasi dominiumnak 200.000 forinton 99 évre a szászok javára való átengedését, miáltal a szász nemzeti-vagyonnak vetette meg alapját. ebből az alapból 1850. a szász universitás évenkint 50.000 frtos alapítványt az erdélyi német iskolák javára vetett ki. Ugyancsak ő indítványozta Erdélynek nagyfejedelemséggé való emelését, valamint a szász nemzetnek «inclyta» cimmel való elnevezését. B. Nagy-Szebenben egyetemet is szándékozott alapítani, de e terve Bajthai kat. püspök ellenmondása következtében dugába dőlt. Nagy-Szebenben tudományos muzeumot is alapított (képcsarnokot, éremkárt, régiségek, rézmetszetek gyüjteményét és könyvtárt) és 36.000 frtot a gyüjtemények gyarapítására szánt. Az alaptőke felülmulja most a 100.000 frtot. A gyüjtemények az örökhagyó meghagyása szerint, miután a férfiág 1872-ben kihalt, a n.-szebeni ev. gimnázium tulajdonába mentek át. Irodalmi munkái közül csak kevés jelent meg nyomtatásban. V. ö. Schaser: Denkwürdigkeiten aus dem Leben des Frhr. S.v. Bruckenthal. Schuller: Mária Theresia und Frhr. v. Bruckenthal. Trausch: Schriftstellerlexikon I. köt. Szinnyei: Magyar irók I. köt.
2. B. Mihály, szül. 1746 márc. 30., megh. 1813. 1783. gubernális tanácsos lett, a Hóra-lázadáskor pedig Hunyadmegye kormányzója és a fogarasi kerület biztosa volt. Munkái: Darstellung der geheimen Triebfedern und Werkzeuge von den der sächsischen Nation und ihren Beamten seit 1794 widerfahrenen Kränkungen dem Kaiser Franz II. im Jahre 1808 vorgetragen. (Megjelent a Siebenb. Deutsches Wochenblattban 1868.) Anzeige derjenigen Gegenstände, welche Sr. Majestät Allerhöchsten Person, sowohl der ganzen österr. Monarchie und besonders Sr. Maj. treuesten siebenb.-sächsischen Nation, theils gegenwärtige, theils künftige wesentlice Nachtheile und Schaden unwidersprechlich zuziehen (u. ott 1870). Kéziratban: Abriss der National-Konstitutionen oder der innerl. Verfassung der Sachsen in Siebenbürgen.
Rchb. az erikafélék csinos apró cserjéje egyetlen fajjal (B. spiculifolia Salisb). Európa délkeleti havasain. A Bihartól és Ruszkától kezdve hazánk délkeleti havasainak is dísze, s itt egy maga képviselője annak a nagy változatosságnak, amellyel az erikák Kapföldön, sőt Európa északi és délnyugati részén is pompáznak. Egyik fényes bizonysága ez is, hogy az erikák hazánkban minő feltünő módon, más vidékkel szemben egész jellemzően hiányzanak. Gyönyörű árnyéklatu piros virágai miatt a legszebb kerti díszek közé sorolandó.
Antal, osztrák zeneszerző, szül. Ansfeldenben (Felső-Ausztria) 1824 szept. 4. Csak mint énekesfiut oktatták; saját zenei tanulmányai képesítették rá, hogy 1855. elfogadhatta a linzi székesegyház orgonajátszói állását. Innen módjában állt Bécsbe utazgatni alapos ellenpont-tanulmányokért Sechter Simonhoz, akinek ő utóda lett 1868. mint az udv. kápolna orgonása. Átvette a konzervatóriumon az orgona s a zeneszerzés tanítását, 1875. a zenéét az egyetemen. Zeneművei nagyszabásuak, rendkivül tömörek, harmónia dolgában csaknem túlterheltek (misék, Te Deum); nyolc szimfoniája a Wagner-stil sikerült meghonosítása a merő hangszerzenében.
(B.-Neudorf, nagyközség Moson vm. nezsideri j.-ban, 428 német és magyar lak., vasuti állomással, posta- és táviróhivatallal, p.-takarékpénztárral. A Lajta választja el Bruck osztrák várostól. A magy. kir. államvasutak budapest-bécsi vonalán a határállomás.
(Bruka). Anonymus szerint a Sárviz mentén megtelepedett kun-kabar Bojta vezértől származott nemzetségnek a neve.
germán néptörzs, mely Germánia északnyugati részében lakott. A B. részt vettek Ariminius vállalatában, mely Germániát a római járom alól felszabadította. A Varus-féle ütközetben egy legió jelvényét ejtették zsákmányul. Kr. u. 69. a batávok lázadásához csatlakoztak. Később mégis elismerték a rómaiak fenhatóságát. Határaikon római várak épültek, sőt egy esetben a rómaiak küldtek nyakukra fejedelmet. Hires volt jósnőjük, ki egy toronyban a Lippe mellett lakott.
(de Brudzevo) Albert, lengyel csillagász. szül. 1445., meghalt 1497. A krakkói egyetemen tanította a matematikát, hol Coppernicus is tanítványai közé tartozott. Művei: Commentaria in theoricis planetarum (Mediol. 1495.); Introdutorium astronomorum Cracoviensium Tabulae resolutae astronomicae pro supputandis motibus corporum coelestium. De constructione astrolabii.
Péter id. (Bauernbrueghel, Viezen Brueghel, le drôle), németalföldi festő, hires festőcsalád megalapítója, szül. Brueghelben Breda közelében a XVI. század huszas éveiben, megh. 1569. Fiatal korában Antwerpenbe került, 1553. tanulmányutat tett Olaszországba, 1563. nőülvette mesterének, Coek Péternek leányát. B. északi népies körben mozgott. Gyakran eljárt bucsukra és egyéb falusi ünnepélyekre, hogy az népéletet közvetetlenül tanulmányozhassa. Mindezen tanulmányok visszatükröződnek műveiben. Legjobban van képviselve a bécsi csász. képtárban. Itt van a farsang fantasztikus harca a bőjttel (1559), idillikus játszó gyermekei (1560), kitünő relisztikus parasztlakodalma, a babiloni torony építése és Krisztus keresztvitele (1563) stb. Különösen ez utóbbi nagyszerü mű a maga nemében, mintegy 200 alakkal, hatalmas tájképpel. A budapesti országos képtárban B.-nek egy agg házaspárt ábrázoló képe látható (1559).
2. B. Péter, ifj. (Höllenbrueghel), németalföldi festő, id. B. Péter fia, szül. Brüsszelben 1564. Antwerpenben telepedett le és itt halt meg 1637 v. 1638. Atyjának képeit utánozta, sokszor másolta, de vannak neki is jeles képei. Ilyen a borzasztó Halál diadala a gráci muzeumban (1597), melyet atyjának tulajdonítanak, számos genreképei, allegoriai és tájképei. Fia, legifj. B. Péter (szül. 1598.) szintén festő volt.
3. B.János, id., flamand festő, id. B. Péter fia, szül. Brüsszelben 1568. Atyja B. születése után egy évvel meghalt, első oktatását nagyanyjától Verhulst Máriától nyerte, ki maga is ügyes miniature festőnő volt; már fiatalon Antwerpenbe került Soetkint Péterhez, egy ideig Kölnben tartózkodott, majd Olaszországba ment; 1593. Rómában, 1596. Milánóban találjuk, ugyanez év végén Antwerpenben telepedett meg, hol 1625 jan. 13-ig köztiszteletben, korának művészeivel, igy Rubensszel is, a legjobb viszonyban élt. Minthogy selyem- és bársonyruhában szeretett járni, megkülönböztetésül «Bársony Brughelnek» (Fluwellen Brueghel, Brueghel de velours) keresztelték el. B. kora legtermékenyebb és többoldalu művészeinek egyike volt, ki mint vallásos, történelmi, mitologiai, allegorikus és genrekép-, állat- és virágfestő, de főleg mint tájképfestő nevezetes, mindamellett, hogy képei, ha kitünő, átgondolt elrendezésüek is, mindig kis méretüek. Ritka állatfestési tehetségét főleg a Paradicsom festésén volt alkalma bemutatni. Ilyen az eredendő bűn c. képe a budapesti m. képtárban (550), mig az ugyanott levő Éva teremtésében (547) az állatokat valószinüleg Jeroom van Kersel festette, szintén az orsz. képtárban levő Noé bárkája-ban (548) ismét bő alkalma nyilt állatok festésére. Tájképei rendesen olaszországi tájakat ábrázolnak és művelődéstörténetileg érdekesek, mert élethüen mutatják be az országutak pezsgő életét, a városokat, a kikötőket stb. A budapesti orsz. képtárban levő 552. sz. festményen a tájat B., az alakokat Rottenhammer János festette. (V. ö. Crivelli: Giovanni Brueghel, pittor fiammingo, Milano 1878.)
4. B. János, ifj. flamand festő, id. B. János fia. szül. Antwerpenben 1601., megh. 1678 után, teljesen atyja nyomdokaiban haladt, öccse Ambrus (1617-1675) virágfestő volt ugyszintén ifj. B. János fia, Ábrahám is (szül. 1631). V. ö. E. Michel, Les Brueghel, Páris 1892.
Dávid Agoston, francia szinműíró és teologus, szül. Aixban 1640., megh.1723 nov. 25. Legjobb vígjátéka: Le Grondeur (1691), melyet Voltaire többre becsült Moliere minden bohózatánál; további munkái: Le Muet; Le sot toujours sot; Le Quiproquo; L'Important. mindezeket nagyobbrészt Palapratval együtt irta, de irt nehányat maga is.
zoologiai neveknél Bruguieres János Vilmos (l. o.) nevének rövidítése.