Henrik József, francia tábornok, szül. 1841 jun. 27. Elvégezte a műegyetemet és a metzi katonai szakiskolát. 1863. hadnaggyá lett. Az 1870. háboruban nem vett különös részt. 1887. dandártábornokká lett és Grévy elnöknek katonai titkára. 1881. részt vett a tuniszi expedicióban, 1884-ben Tonkingban harcolt. Azután Carnot elnöknek lett attachéja. A radikális képviselők gyakran azzal vádolták, hogy az elnök B. hatása alatt áll. 1892 jun. Reimsbe nevezték ki dandárparancsnoknak és helyét Borius tábornok foglalta el.
(flamandul: Brügge), Ny.-Flandria tartomány fővárosa Belgiumban, püspöki székhely a Gandi-, Sluisi- és Ostendei-csatornák találkozásánál, 47.033 lak., vászonszövéssel, csipkekészítéssel, cukorfinomítóval és bőrgyártással. A széles utcákból és régi házakból álló város jelentékenyebb épületei: a vásárcsarnok, 107 m. magas toronnyal és harangjátékkal, gót izlésben épült városházzal; a Mária-templom (XII. sz.-ból) magas toronnyal, Bátor Károly és leányának, Burgundiai Máriának siremlékével, de Crayer, van Oost és mások értékes festményeivel; az Üdvözítőről elnevezett templom, szintén értékes festményekkel van Oosttól, van Hoektól és Memlingtől; az 500 év óta fennálló Szt. János-kórház értékes festményekkel (hat, Memlingtől) és szt. Orsolya ereklyeszekrényével, amelyre Memling a 11.000 kölni szűz kinszenvedését festette és melyet a város mint legnagyobb kincsét őrzi. Az emlékszobrok: Memling márvány-, van Eyck ércszobra és Koninck Péternek és Breidel Jánosnak, a brugesi vezéreknek a Courtrai melletti csatában (1302), 1887. fölállított emléke. A kulturális intézmények: művészakadémia, muzeum, nyilvános könyvtár, konzervatórium, athaeneum, hajósiskola, több jótékony intézet stb. Egykor virágzó kereskedése, bár 2-300 tonnás hajók az Ostendei-csatornán egész a városig feljöhetnek, nagyon aláhanyatlott; 1889. kikötőjében, hol 100 hajó is elfér egyszerre, 119 hajó fordult meg, közel 29.000 tonnatartalommal. B. már 867. kapta az első erődítményeit. III. Balduin 960. falakkal vette körül; ugyanekkor már élénk kereskedést üzött Angliával. Midőn Flandriai Balduin 1204. a kelet-római császárságot alapította, B. kereskedelmi összeköttetéseit K-re is kiterjesztette. A XIII-XV. sz.-ban a hanzavárosok és Anglia áruinak fő rakodó helyévé és a világkereskedelem egyik gócpontjává lett. Azonban kikötőinek eliszaposodása, a belzavarok és különösen II. Fülöp uralma alatt a vallási üldözések okozta kivándorlások hanyatlását siettették. Még a XVI. sz.-ban azonban Colbert B.-ből hozatta Párisba a mestereket, hogy ott a gobelin-készítésre a franciákat megtanítsák.
(Bruck) az ugyanily nevü kerület székhelye Aargau svájci kantonban, az Aar partján közel azon helyhez, ahol a Reussal és Limmattal egyesül; 1572 lak., pamutfonókkal. A «fekete torony» az Aaron átvezető hid mellett, római eredetü. Közelében van, az egykori Königsfelden, apátság azon a helyen, ahol I. Albertet Parricida János megölte. Ennek emlékére neje és leánya Ágnes magyar királyné 1310. kolostort alapítottak. 3 km.-re B.-tól Schinznach kénes fürdő felett áll a Habsburgok ősi vára.
Frigyes, német szobrász, született Münchenben 1815 január 13., meghalt u. o. 1879 április 9.; az ottani akadémián és 1841-1842-ig Olaszországban képezte magát, majd visszatérvén, München számára elkészítette Glück és Miksa Emánuel választófejedelem, Augsburgnak Fugger H. J., Landshutnak Gazdag Lajos, Heidelbergának Wrede tábornagy ércszobrát. Azonkivül a müncheni diadalkapu és gliptotéka számára szobormintákat készített, legjobban sikerültek és igaz remekműveknek mondhatók apróbb mitologiai ábrázolásai, nevezetesen Penelopé és Bakchos és párduc.
Károly Frigyes, német összehasonlító nyelvész, lipcsei egyetemi professzor, született Wiesbadenben 1849. A lipcsei, hallei, bonni egyetemeken tanult klassz. filologiát s összehas. nyelvészetet; gimn. prof. volt szülőhelyén, majd Lipcsében. U. o. Curtius Györgytől buzdítva s támogatva a szanszkrit nyelv s összeh. nyelvtudomány magántanára lett. 1882-5. az összeh. nytud. professzora Freiburgban, Curtius halála után pedig 1885 óta Lipcsében. A jelenkornak egyik legkiválóbb nyelvésze. Legnagyobb és legelterjedtebb műve: Grundriss der vergl. Gramm. der indgerm. Sprachen (Straszburg, 1886 óta eddig I, II1, II2a, II2b köt. angolra is fordították). Oshoffal adta ki a Morphologische untersuchungen c. gyüjteményt (Lipcse 1878-81). Leskiennel litván népmeséket s dalokat (Straszb. 1882), Müller Iván Handbuch der klass. Altertumskunde c. vállalatában a görög nyelvtant (Nördlingen 1885). Azonfülül számos értekezése jelent meg szaklapokban.
a. m. bőgő.
Henrik Károly, kiváló tudós az egyiptomi régészet és nyelv terén, szül. Berlinben 1827 febr. 18. Már mint gimnáziumi tanuló tanulmányozni kezdette az egyiptomi emlékeket s 1848. adta ki első, az ó-egyiptomi népnyelv és írás ismeretét elősegítő művét: Scriptura Aegyptiorum demotica (Berlin 1848), melyet csakhamar a Numerorum demoticorum doctrina ( u. o. 1850) követtek. Filológiai és archeologiai tanulmányainak bevégzése után a parisi, londoni, torinói és lejdai muzeumokat tanulmányozta s 1853. meglátogatta Egyiptomot. Visszatérve berlinbe, 1854. magántanár, 1855-ben pedig segéd lett az egyiptomi muzeumnál. 1857-61. Egyiptomot ez izben másodszor és Persiát utazta be s 1864. konzullá nevezték ki Kairóba. 1868-70. mint tanár működött göttingai egyetemen, 1870. pedig az egyiptomi vicekirály meghívására a Kairóban fölállított École d'egyiptologie igazgatója lett, 1879. Berlinbe költözött, hol a király tiszteletbeli egyet. tanárnak nevezte ki. Ujabb művei: Grammaire demotique (Berl. 1885); Reiseberichte aus Ägypten (Lipcse 1855); Recherches sur la division de l'année chez les anciens Egyptiens (Berl. 1856)¸ Monuments de l'Egypte (u. o. 1857); Geographische Inschriften altägyptischer Denkmäler (Lipcse 1857-60, 3 köt.); Historie de L'Egypte (u. o. 1859. I. köt. német kiadása u. o. 1877, angol fordítása 2. kiad., London 1880); Recueil de monuments égyptiens (Lipcse 1862-66, 4 rész); Reise der königlich preussischen Gesandtschaft nack Persien (u.o. 862-63, 5. köt.); Matériaux pour servir a la reconstruction du calendrier des anciens Égyptiens (u. o. 1864); Wanderung nach den Türkisminen und der Sinaihalbinsel (u. o. 1866, 2. kiad 1868); Hieroglyphisch-demotisches Wörterburch (u. o. 1867-82 7. köt.); Über Bildung und Entwickelung der Schrift (Berlin 1868); Die ägyptische Gräberwelt (Lipcse 1868); Grammaire hiéroglyphique a l'usage des étudiants (u. o. 1872, megjelent német fordításban is); Neue Bruchstücke des Codex sinaiticus (u. o. 1875); L'xode et les monuments égyptiens (u. o. 1875); Der Bau des Tempels Salomos nach der koptischen Bibelversion (u. o. 1877); Dictionnaire géographique de l'ancienne Egypte (u. o. 1877-80); Drei Festkalender des Tempels von Apollninopolis Magna (u. o. 1877); Reise nach der grossen Oase El Chargeh in der Libyschen Wüste (u. o. 1878, 27 táblával); Thesaurus inscriptionum aegyptiacarum (u. o. 1883-91); Religion und Mithologie der alten Ägypter (u. o. 1884, új kiad. 1891); Prinz Friedrich Karl im Morgenlande (Frankf. a. O. 1884). 1863-ban ő alapította Zeitschrift für ägyptische Sprache und Altertumskunde c. folyóiratot. Legujabb művei: Die Ägyptologie. Abriss d. Entdeckungen u. Forschungen auf dem Gebiete der ägypt. Schrift, Sprache u. Altertumskunde (Berl. 1890) és Steininschrift u. Bibelwort (Berl. 1891).
Lam. a rhizoforaceák fája 8 fajjal az Óvilág tropikus tengerpartjain. Magva már a fán csirázik, gyökerét a földbe bocsátja, ugy hogy az ivadék az anyanövénnyel összefüggésben marad.
János, Vilmos francia természettudós, szül. Montpellierben 1750., megh. Anconában 1798 okt. 1. 1792. beutazta Persiát. Az Encyklopédie methodique számára megirta a Histoire naturelle des vers első kötetét. (1791-92).
Károly Keresztély, csillagász, szül. Plönben (Holsteinban) 1830 nov. 22., megh. Lipcsében 1881 jun 25. Gyakorlati mekanikára adva magát, 1851. Berlinbe került, hol Enckével érintkezve, már előbb nagy kedvvel elsajátított matematikai és csillagászati ismeretei révén 1852. a csillagda segédjévé lett. E mellett látogatta az egyetemet, 1859. már habilitáltatta magát mint magántanár, és 1860. meghivták Lipcsébe mint az asztronomia tanárát és a felépítendő csillagvizsgáló igazgatóját, hol ugy is mint tanár, ugy is mint gyakorló megfigyelő sikeresen működött egész haláláig. 6 üstökös felfedezésén és zónamegfigyelésén kivül számos pályameghatározás neki köszönhető. Irt ezenkivül fontos értekezést a csillagászai sugártörésről (Lipcse 1861), Encke J. Ferencről gyönyörű életrajzot (u. o. 1869) és megirta más tudósokkal egyetemben (Avé-Lallemen, Dove, Grissebach, Peschel stb) Humboldt Sándor életének és tudományos működésének történetét (u. o. 1872). Mint az európai fokmérés bizottsági tagja vezette Szászországban az asztronomiai-geodéziai munkálatokat és mint a porosz geodéziai intézet csillagászati osztályának főnöke, kiadta az intézet Asstronomisch-geodätische Arbeiten, Publikationen des preussischen geodätischen Instituts (Lipcse 1865-74) több kötetben foglalt munkálkodását. Az európai fokmérés állandó bizottsági tagja volt, a meckelnburgi fokmérés feldolgozásában tevékeny részt vett és számos hosszuságkülönbség meghatározást tett közzé. 1863. Szászországban 24 meteorologiai állomást rendezett be, melyeknek megfigyelését 11 éven át közölte; 1878. megalapította Lipcsében Németország egyik legelső időprognózis állomását és Buys-Ballottal és másokkal együtt megteremtette a nemzetközi meteorologiai bizottságot, melynek tagja is lett. Az Astronomische Gesellschaft alapításában neki is része van és tisztikarában is szerepelt és az 1874-ki Vénusátvonulás kommissziója szükebb bizottságának tagja volt. Hétjegyü logaritmustáblái (Lipcse 1869., 2. kiad. 1881) kedveltek.