a. m. heves, indulatos; brasquerie, hevesség. A hadtudományban B.-nek mondjuk azt a támadást, ha ez rendszeres bevezetés nélkül tűzzel, erőszakosan történik.
kártyajáték, melyet 2-5 személy játszik 30-32 lapos kártyával. Az ászok és tizesek mint a legerősebb ütők, B.-nek hivatnak, ezek után következnek a többi kártyák. Mindegyik játékos 3 kártyát kap s kiadás után a kiadott kártyát a fennmaradt csomóból kell pótolni. Akinek végül a legtöbb pointja van, megkapja a többitől a pointok számkülönbözetét.
Khodavendikjar vilajet fővárosa a főkormányzónak, egy mollának, egy muftinak, egy görög és egy örmény érseknek székhelye, a Márvány-tengertől 30 km.-nyire, a 2500 m. magas Olimpus lábánál, gyönyörű szép vidéken, amelyet Granadáéhoz hasonlítanak; 75,000 lak. (2/3 török, 7000 görög, 8000 örmény és 3000 zsidó, hires selyemfonással (45 selyemfonó 2100 fonószékkel), itt készülnek a Brussa vászon név alatt ismeretes lazán szőtt, félselyem kelmék, igen jó bortermelő hely. Kereskedelme selyemmel igen élénk; Európába (Lyonba) is elviszik. Brussza két részből áll, a felső város vagy citadella (hisszár), részben meredek sziklán épült és fallal van körülvéve; az alsó város az Ulfer sikján terül el és ujabb időből való. Az 1885. földrengés óta a város európaias színt öltött. B.-ban sok a régi török emlék, az ó-ottomán építészet legkiválóbbjai; köztük a mecsetek és a síremlékek elsőrendü érdekességüek. Az Ulu Dsami (nagy mecset) a város közepén; a négyszögletes épületet 20 lapos kupola fedi; belsejében szökőkút van, a falakon és pilléreken koránmondatok láthatók kalligrafikus irásban. A két nagy és négy kisebb kupolával födött Jesil dsami (zöld mecset) a város K-i végében (1420. I. Mohammed építette) művészi építés és drága építőanyag tekintetében egyike az ottomán építészeti emlékek legkiválóbbjainak; különösen szépek a falak belső diszítése, a falakon végighuzódó pompás email-cserepekből összeállított feliratok. A Jesil dsamival szemben áll a Jesil Turbe, I. Mohammed mauzoleuma (megh. 1421.), nyolcszögletes, kupolával fedett épület, amelynek belsejét szintén email-fayenceokból összeállított feliratok és virágfüzérek ékesítenek. A Bajazid Jildirim-mecset (1400-ból) a város K-i része mellett elszigetelten áll. Amint látszik, a többi mecset mintaképeül szolgált. A II. Murad-féle mecset, Muradije, karcsu minaretjével, nagyon hasonlít a Bajazidéhez; előcsarnoka, amelyben pillérek és oszlopok váltakoznak, nagyon szép hatást tesz. E mecset mellett, falakkal körülvett, óriási platánoktól beárnyékolt rózsakeretben vannak az igen érdekes szultánsirok, összesen 11, négy-, hat- és nyolcszögletü kupolákkal, födött siremlék, amelyekben I. Murad, feleségei, gyermekei és unokái vannak eltemetve. I. Murad (megh. 1389.) turbeja felül nyilt hogy ez épület közepén álló márvány lapokkal takart sírt az eső érhesse; II. Mohamed szultán legifjabb fiáé (megh. 1742.), a belsejét diszítő pompás persa fayenceainál fogva. A sikert mellett van a II. Muradtól épített medressze. Ény-ra B.-tól 35 percnyi távolságra, Csekirge faluban vannak a hires kén- és vastartalmu ásványvízforrások és a Gazi Hunkair-mecset, részben a bizanci, részben a gót stilusra emlékeztető részletekkel. Az egész K-en hires B.-i fürdők, már az ókorban is nagyhirüek voltak; az Olimpus lejtőin erednek és nagy költséggel vannak a városba bevezetve. Leginkább látogaják a böjük és kücsük kikürdlit (a nagy és kis kénes fürdőt), amelyeknek forrásvize 82°C., átlásztó, de világos sárga színü; hatásában a gasteini forrásokhoz hasonlítják. A Kara Musztafát (42°C.) és az építészeti tekintetben is érdekes Jeni Kaplidsát (78°C) amelyet Rusztem basa, a nagí Szoliman veje építtetett, nem annyira gyógyító hatásuknál, mint inkább kristálytiszta vizüknél fogva (a törökök gümüsszu, ezüstvizenk hívják) látogatják. Érdekes épület végre a bazár is. Gyönyörű kilátás nyilik a városra és messze környékére, a 2500 m. magas mőziai Olimpusról (törökül Kesis-dagh), amelyet az év nagy részében hó borít. B.-t vagy mint régebben nevezték, Pruszát 180. Kr. e. II. Prusiás, Bitinia királya, V. mások szerint Hannibal alapította. 950 körül az arabok lerombolták; későbben azonban a bizánci császárok ujra felépítették és megerősítették. Oszmán szultán tíz évi ostrom után 1326. elfoglalta és a török szultánok székhelyévé tette; 1365-ig az is maradt. Oszmán, Orkán, I. Murad, I. Bajazid, II. Mohammed és II. Murad itt vannak eltemet. Bajazidnak legyőztetése után Angoránál (1402) Timur, a mongolok kánja romoblta szét, de ujra felépült. A jelen században sok kárt tettek benne a földrengések, különösen az 1855-iki, midőn több mint 1000 ember veszett el benne. A legutóbbi orosz-török háboru befejezte után a Dobrudsából és Bolgárországból sok menekülő költözött ide, aminek következtében lakossága rohamosan megszaporodott.
fürdő, l. Borosznó.
kisk. Arad vármegye nagy-halmágyi j.-ban, 861 lak., kis aranybányával.
kis. Máramaros vmegye taracvízi j.-ban 1201 rutén lakossal.
(a latin brutus-ból) a. m. állati, nyers; brutalitás, állatias nyerseség.
(Bruttius ager), Olaszország legdélibb kiágazása, a mai Calabria ulteriore vagy Reggio és Catanzaro olasz kerültek. Lukániától a Laus folyó választja. A területet az Apenninek fenyvesei borítják, regényes völgyek és hegyi folyókban sincs hiány. A szép, hegyes vidék különösen marhatenyésztésre alkalmas, de van ott bor-, gabona- és gyümölcstermesztés is. Hires volt a Sila hegylánc fenyveseiből készült szurok. A félsziget partjain virágzó görög gyarmatok feküdtek (Consentia, Vibo, Medina, Rhegion, Locri, Kroton, Scylacium.) Az ország belsejét részben az elgörögösödött lukánok lakták, kiket az északra fekvő Lukaniánok lakói, azért mert tőlük elszakadtak, bruttii, görögül brettioi, azaz lázadók (elpártoltak) névvel illettek. B. lakosai Phyrrhus szövetségesei valának, amiért Róma 277. Kr. e. haddal támadta meg őket és 272. tartományukat meghódította. A második pún háborúban Hannibal pártjára állottak, amiért a rómaiak később rabszolgáknak (bruttiani servi) nyilvánították őket. Ez időtől fogva B. hanyatlásnak indult és többé föl nem virult. Jelenleg is a tudatlanság, babona s a Maffia egyik főfészke. V. ö.: Jung J., Geogr. u. Gesch. des röm. Altertums, 1889, 474. lap; Lenormant, La Grand-Gréce, I. köt. 4-14. fejezet.
a. m. tisztátalan; jobbára összetételekben használtatik, p. B.-suly a. m. az áru sulya burkolattal együtt. Rövidítve Btto vagy B° B.-bevitel ellentétben a netto-beviteltől, az a bevitel, melyből még a költségek stb. leszámítandók. Igy továbbá B.-adó, B.-jövedelem, B.-teher, az adó, a jövedelem, a teher összességét jelenti. Az áruk sulya tekintetében B. egyértelmü a sporco szóval.
a régi római nemzetség egyik ágának neve.
1. M. Junius nőül vette az utolsó római király, Tarquinius Superbus nővérét, legidősebb fiával együtt azonban a király kivégeztette. Második fia.
2. L. Junius Brutus volt; Brutus melléknevét Tarquniustól kapta, mert hülyének tettette magát, hogy életét megmentse. Mint a király fiainak, Titusnak és Arunsnak kisérője Delfibe ment, hol azt a választ kapták, hogy a királyi trónon az lesz az utód, ki legelőször az anyját megcsókolja. A B. delfi szózatot a földre, mindnyájunk közös anyjára értette, s azt, véletlenül térdre esve, megcsókolta.. B. jelen volt Lucretia, Trquinius Collatinus feleségének halálánál s halotta a gyalázatot, melyet rajta Sextus Tarquinius elkövetetett. Bosszut esküdött a Tarquiniusok ellen, a népet fellázította s a királyt, mialatt ez Ardeát ostromolta, elcsapatta és száműzte. Ő Collatinus voltak Kr. e. 509. Róma első konzulai. Tarqunius Superbus természetesen nem nyugodott bele sorsába; összeesküvést szított, melynek részesei voltak B. saját fiai is. Egy rabszolga azonban elárulta őket, mire apjuk, dacára a nép kérésének sajátszeme láttára kivégeztette. Nemsokára reá Tarquinius egy sereg élén megkisérelette, hogy Rómát hatalmába kerítse. A sereg vezére Arun, Tarquinius fia volt. Heves küzdelem után Aruns és Brutus kölcsönösen egymás lándzsájától átdöfve buktak le lovaikról. A római nép sokáig gyászolta B.-t és emlékezetére szobrot állított a Capitoliumon a hét király közé s képét a római pénzeken is kiverették. Vele kihalt a juniusi nemzetség patriciusi ága. Akik azontul e nevet viselték, a plebeuisi rendből származtak.
[ÁBRA] M. Junius Brutus.
3. M. Junius, B., Caesar gyilkosa, szül. Kr. e. 85. Atyját, M. Jinius Brutust, a néppárt emberét 77. Pompeius megölette, anyja, Servilia, az ifjabb Cato mostohatestvére volt. Szellemi fejlődésére különös befolyással volt nagybátyja, Cato. A filozifiai tanulmányok, melyekkel B. buzgón foglalkozott, kiképezték ugyan elméjét, de kevésbbé voltak alkalmasak, hogy a különben is szemlélődő természetü férfiut céltudatos, elhatározott cselekedetre képesítsék. Mindazonáltal tiszta jelleme, komoly és nyilt fellépése megszerettették mindenkivül. Mielőtt a politikai pályára lépett, elkisérte 58. Catót Ciprusba, Appius Claudiust pedig, kinek leányát kevéssel azelőtt nőül vette, 53. Ciliciába, hogy e tartományok kormányzásával megismerkedjék. Visszatérve, a zavarokban, melyeket Clodius meggyilkolása 52. okozott, Milo ill. az optimatok pártját fogta. A polgárháboru kitörésekor 48. Pompeiushoz, atyja gyilkosához szegődött, mert benne a köztársaság védőjét látta, ott harcolt Dyrrhachionnál és Pharsalusnál Caesar ellen, aki azonban miután győzött, B.-t első megkeresésére tiszteletteljesen magához fogadta, sőt mi több, megtette 46. Gallia cisalpina kormányzójává. Bár Caesart bámulta, nem szünt meg a köztársaságért rajongani, Catóra, midőn 45. meghalt, dicsőítő beszédet irt s elvált első feleségétől, hogy nagybátyja leányát, Porciát, M. Bibulus özvegyét nőül vegye. A rokongondolkodásu Ciceróhoz benső barátság fűzte. Cicero több munkáját neki ajánlotta, Brutus című dialogusában meg éppen a főszerepet ruházta reá. Caesar, akihez hispaniai győzelme után 45. csatlakozott, 44. megtette prétornak, a következő évre pedig kinevezte Macedonia helytartójának. Ha B. mégis az összeeskövők táborába szegődött, C. Cassius rábeszélése vitte rá. A vállalat érdekében volt, hogy közreműködését hivatkozással ősére, ki Rómát a királyságtól megszabadította, megnyerjék. Caesarnak 44 márc. 15. éppen annak a keze által kellett kimulnia, kinek jótevője volt, teljesen érhető tehát az a mondás melyet állítólag B. megpillantásakor kiejtett: «Hát te is fiam?» Caesar ugyan halva volt, az összeeskövők mégsem értek célt; B. megakadályozta, hogy Antoniust megöljék. Ellenkezőleg Antonius megtarthatta Caesar teteme fölött a forumon a beszédet, melyben a népet annyira fellázította, hogy az összeesküvők kénytelenek voltak Rómát elhagyni. B. előbb több hónapon át mezei jószágain tartózkodott, majd Athénbe ment, hol számos előkelő római csatlakozott hozzá s innen tartományába, Macedoniába távozott. Itt a csapatokat megnyerte a maga részére és Caius Antoniust, a triumvir testvérét fogságba vetette és megölte. Kisázsiában találkozott Cassiusszal s vele 80,000 gyalogos és 12,000 lovas élén visszatért Macedoniába. Ezalatt a triumvirok is előnyomultak Philippiig. B. a jobb szárnyat vezérelte, szemben vele Octavianus volt, Cassius a bal szárnyon Antoniusszal szemben állott. Mialatt B. Octavianus seregén győzött, Antonius megverte Cassiust, ki azon sziemben, hogy B. is legyőzetett, megölte magát. 20 nap mulva, összeszedve Cassius szétszórt csapatait, B. másodszor megkisérlette a csatát, amelyet azonban minden hősiessége dacára elvesztett. Ügyét veszve érezvén, menekülése közben öngyilkos lett. Neje, Porcia, szintén önkéntes halállal követte férjét a sirba. B. filozofiai iratai és beszédei közül nem maradt fenn semmi. Ciceróhoz intézett levelei közül több darab Cicerolevélgyüjteményében található. (Melléklet ábránk a római Museo Capitolino B.-mellszobrát mutatja.).
4. Decimus Junius B. Albinus, Caesar jeles hadvezére, szül. Kr. e. 84. Mint legatus Galliában sikerrel harcolt a veneták és Vercingoterix ellen, a polgárháboruban 49. pedig a Massiliát ostromló hajóhad élén állott s két alkalommal győzött. Caesar elismeréséül a lovasság vezérévé (magister equitum) nevezte ki s a következő évben Gallia helytartójává tette meg. Arra az estre, ha Octavianus meghal. ugyancsak őt szemelte ki utódjául Caesar. Mindazonáltal politikai indokokból az összeesküvéshez csatlakozott, melynek Caesar 44. márc. 15. áldozatul esett. Nem akarván Galliát Macedoniával felcserélni, Antonius Mutinában ostrom alá fogta. 44-43. egész télen át hősiesen megtudta magát védeni, mig 43 április havában Hirtius és Pansa konzulok és Octavianus a várost bevették. Erre a szenátus megbizta az Antonius ellen viselendő hadjárat vezérletével, látva azonban, hogy Octavianus cserben hagyja a szenátus ügyét, Antonius pedig Lepidiusszal szövetkezik, B. okosabbnak tartotta, ha Macedoniába, M. Brutushoz távozik. Menetközben elhagyták légiói, őt magát pedig menekülése közben az Alpesekben elérték Antonius lovasai és megölték.