(lat.) a. m. becsmérlés, rágalmazás calumniator calumnians, rágalmazó, calumniatus, rágalmazott. Calumniare audactersemper aliquidhaeret, példabeszéd, a. m. rágalmazz bátran mindig marad valami nyoma.
(ejtsd: kalvadosz) département Franciaország ÉNy-i részében a la Manche partján, Eure, Orne és la Manche dép.-ok közt 5521 km2-nyi területtel, 428945 lak. Nevét az Orne és Vire torkolata közt levő sziklasorról: Rochers de C. kapta. C. D-ről É-ra lejtősödik; magaslatai nagyobbára csak dombok; a legnagyobbik: a Bremoii-hegy (361 m.) és a Guilbervillei (365 m.). A Szajna torkolatán kivül a Touques, a Dives, a Noireauval, az Odonnal és Laizezel bővült Orne, a Seulles az Aure a Dromme és a Vire öntözik. Éghajlata hüvös és esős, de egészséges. A département gabonában, gyümölcsökben bővelkedik, de vagyona leginkább gazdag legelőiben rejlik, amelyek területének több mint 1/4-ét foglalják el. Állattenyésztése nagyon virágzó; az Aure-völgyi és az Auge-vidéki szarvasmarhái hiresek; tejökből készítik az ismeretes isigny-i és trévieresi vajat, meg a livaroti és pont-l'évęquei sajtot; számosak még lovai, sertései, juhai és apró szárnyasai; jelentékeny a méhészet is. A vaj-, sajt- és almaborkészítésen kivül a legfontosabb iparágak: a csipke- és tüllkészítés (Bayeuxben és Caenben), flanell (Lisieuxben), vászonszövés (Bocageben), porcellángyártás (Bayeuxben), hajógyártás (Caenbenés Honfleurben), kémiai ipar, szeszégetés és finomítás és papirgyártás. A legfontosabb kikötők: Caen, Trouville és Honfleur. C., amely 6 arrondissementra van beosztva (Caen, Bayeux, Falaise, Lisieux, Pont-l'Eveque és Vire), Felső-Normandia (Pays d'Auge és Lieuvin) és Alsó-Normandia (Campagne de Caen, du Bessin, du Bocage, du Cinglaisés Hiémois) részeiből alakíttatott. V. ö. Joanne: Geogr. dudépart. du C.
(ejtsd: kalvárt, Dénes, más néven Dionisio Flammingo, németalföldi festő, szül. Antwerpenben 1540 körül, megh. Bolognában 1619. 1556. Christ van den Queckborne ottani festőhöz szegődött, de csakhamar Bolognába ment, Prospero Fontanas Laur. Sabbatininél tanult, főleg Correggiót, Parmegianót és Tibaldit tanulmányozta, később ugyancsak Bolognában kedvelt iskolát alapított, tekintélyes vetélytársa volt a Carracciknak; nála kezdték tanulmányaikat Reni Guido, Albani, Domenichinois. Jótékonyan hatott tanítványairahelyes szinérzékeés a természet megfigyelése, de formái túlzottak és kompoziciója is gyakran üres, modoros. Említésre méltó műve a Paradicsom a szerviták bolognai templomában. A maga idejében nagy kedveltségnek örvendtek kis, rézre festett, finom és gondos kimunkálásu képei.
(Bénédictines de Notre-Dame du Calvaire), szemlélődő rend, melyet a longuevillei herceg, orléansi Leonor leánya, orléansi Antónia alapított. Antónia férjének a belle-isme-i marquisnak halála után a Toulousei feuillantinákhoz ment később a fontévrandiakhoz lépett át s ezeket reformálni akarván, alapította a Kálvária-hegyről nevezett kongregációt, mely szt. Benedek szabályait követi, szt. Ferenc szabályaival módosítva. A rendet XV. Gergely erősítette meg. A tagok ruhája barna, fekete skapuláréval, a kórusban fekete köpennyel; május 1. szept. 14. mezitláb járnak. A francia forradalom eltörölte e kongregációt, de azután ismét visszaállíttatott.
l. Kálvária.
(ejtsd: kelvert), county Maryland É-amerikai államban, 720 km2-nyi területtel, 9860 lak., Pince-Fredericktown székhellyel.
1. György, l. Baltimore.
2. C. Grace, jeles angol kémikus. Szül. Londonban 1810., megh. Manchesterben 1873 okt. 24. A manchesteri Royal Institution tanára. Az anilin és a kátrány-festékek tanulmányozásával foglalkozott.
járási székhely Corse franc. département-ban, Korzika szigetén, a C. i-öböl partján, (1891) 2162 lak., élénk olaj-, bor-, fa- és déli gyümölcskereskedéssel, a régi genovai kormányzók palotájával, amely mostkaszárnyául szolgál.
1. Péter, olasz szobrász, szül. Milánóban 1833., megh. 1884. 1850-től fogva szülővárosának akadémiáján a művészetnek szentelte magát, 1853. összeesküvés gyanuja miatt az osztrák kormány elfogatta, 1859. pedig a Garibalditól szervezett vadászhadtestben az osztrák ellen harcolt Lombardiában. Az olasz királyság megalakulása után kezdte csak meg 1862-ben művészi tevékenységét Ophelia gyönyörüszobrával, mely Viktor Emánuel király birtokába került. 1864. további kiképzés végett Párisba ment, és itt, valamint később Torinóban az arcképmintázásra is adta magát. 1866. állandóan Milánóban telepedett le. Többnyire a közönséges életből és a monda köréből vett tárgyakat vonzó kompozicióval állítja elő. Ilyenek: a gyermek a tejes csészével; de részben hatást vadásznak, ilyenek: az Othello és Selika, márványból és bronzból összerakott két mellszobor. Több szobrot alkotott a milánói dóm és a Galleria Vittorio Emmanuele számára.
2. C. Felice gróf, olasz történetiró, született Milanóban 1822 dec. 16-án. Nagy utazásokat tett s tudományos kutatás céljából huzamosabb ideig tartózkodott Európa több nagyobb városában. Nagy része volt a milanói Societá Storia Lombarda megalapításában s utóbb e társaság alelnöke lett. Művei: Di Ausonio Franco e della filosofia contemporanea (2 kiad. Milanó 1887); Storia del Monte di Pietá di Milano (u. o. 1871); II Patriziato Milanese secondó nuovi documenti (u. o. 1876); Curiositá, storichedelsecolo decimottavoe corrispondenzesecretedi grandipersonaggi (u. o. 1878); Bianca Maria Sforza Visconti, reginadei Romani (u. o. 1888). Főműve, mely más történettudósok közreműködésével készült: Famiglie notabili Milanesi (u. o. 1875-87, 4 köt.) cim alatt jelent meg.
l. Kálvin.