(ol.), a pápa veres bársony sipkája.
(ejtsd: kambászéré) János Jakab Régis, parmai herceg és a francia császárság kancellárja I. Napoleon idejében; szül. Montpellierben 1753 okt. 18., megh. Párisban 1824 márc. 5-én. Régi jogászcsalád sarja. 1791. már a fenyítő törvényszék elnöke volt; 1792. beválasztották a konventbe, hol nagy mérsékletet tanusított s a király halálára is csak feltételesen szavazott. Az ő javaslatára létesítették 1793 márc. 10. a. jólétbizottságot, s ennek maga is tagja lett; Projet de Code civil et discours préliminaire cimü munkájával, mely a későbbi Code Napoléon-nak alapjául szolgált, nagy érdemeket szerzett. A konvent őt bízta meg a douaii Merlinnel együtt a Franciaországban fenálló összes törvények átvizsgálásával s egyetlen egy törvénykönyvbe való foglalásával. A 1794 jul.-i eseményekben és Robespierre bukásában nem volt része. Mint a jóléti bizottság ujonnan választott elnöke támogatta a poroszokkal és spanyolokkal való békekötést (1795). Az ötszázak tanácsában pedig leginkább törvényhozási munkálatokkal foglalkozott; 1796 októberében e tanács elnökévé választották, de a direktórium sürgetésére (mely benne monárkistát látott) kilépett. Mihelyt azonban Sieyes a direktóriumnak tagja lett, kieszközölte, hogy C. az igazságügyi tárcát meg kapja. A brumaire18-i államcsiny után Bonaparte kinevezte második konzulnak, trónralépése után pedig birodalmi kancellárnak és 1808. Parma hercegének. Napoleon nagy bizalommal volt iránta, miért is C. a kormányzásra nagy befolyást gyakorolt. Különös érdemei vannak a francia jog fejlődése és a «Code Napoléon» szerkesztése körül. Mérsékelt és bölcs gondolkodásu politikusnak bizonyult akkor is, midőn Napóleont az orosz hadjáratról s egyéb merész vállalatairól lebeszélni iparkodott. Midőn Napoleon 1813. a szövetségesek ellen vonult, C. lett a regensbizottság elnöke és a császárnéval együtt Blois-ba indult. A száznapos uralom alatt Napoleon kérelmére elvállalta az igazságügyi tárcát és a pairek kamarájában az elnökséget. A második restauráció után visszavonultan élt Párisban 1816-ig, amidőn mint királygyilkost hazájából száműzték. Ezután Brüsszelben és Amsterdamban tartózkodott, míg végre 1818 máj. 13. összes polgári és politikai jogaiba visszahelyezték. Hátra levő éveit Párisban töltötte teljes visszavonultságban. A Projet de Cide civil-en (Páris 1796) kívül irt még egy Cide Français ou Collection par ordre de matieresde loisde la république (Páris 1797) c. munkát. Cimét unokája: C. Mária János Péter Hubert örökölte, ki a második császárság idejében főudvarmester volt. V. ö. Aubriet, Vie de C. (Páris 1825) és a Grande Encycl. VIII. 1035.
(növ.), l. Camwood.
v. Khambat (ejtsd: kambej), fővárosa az ugyanily nevü hűbérállamnak Brit-Indiában, Bombay presidencyben, a Mahi és Szabarmatli torkolata közt, 36000 lak., agátcsiszolással, közelében kitünő dohánytermeléssel: Egykori nagyságáról és jelentős voltáról terjedelmes közfalainak és nehány nagy épületének romjai tesznek tanubizonyságot. - A C.-i-öböl az Indiai-oceán öble, Elő-India szárazföldje és Kattiavar-félsziget közt; 130 km. hosszu és 22-55 km.-nyi széles. Nagy folyók (Tapti, Kimetuki, Nerbada, Baroda, Mahi, Szabarmatli stb.) torkollanak belé. Surate, Cambay és Gogo a legnagyobb kikötői.
domboru felszinü karneol, az indiai tengernek Cambaja vagy Cambay öblében fekvő ugyanoly nevü városából
(ejtsd: kánber) Róbert, francia zeneköltő, a legelső francia dalmű szerzője, szül. Párisban 1628 táján, megh. Londonban 1677. 1666. XIV. Lajos királyanyjának, ausztriai Annának volt udvari zeneintendánsa. Perrin abbé lelkesítésére és szövegéhez megirta La Pastorale cimü dalművét e mellékcimmel: «első, zenébe foglalt francia vigjáték» (premiere comédie françaiseen musique); először Issyben adták elő 1659-ben. C. 1673. Angliába távozott, hol II. Károly király karnagyává nevezte ki. - C.-ről Pougin irt a Ménestrel C. folyóiratban (1874-75) «A fr. dalmű igazi megteremtői» cimmel.
(ejtsd: kem-), London (l. o.) egyik része.
Ulisszes, olasz képfaragó, szül. Firenzében 1807 szept. 22., az ottani akadémiát látogatta, majd Rómában tovább képezte magát; itt alkotta első jelentékeny művét Daphnis és Chloë-t. 1833. végezte be a Fr. Burlamachi ganfaloniere kolosszális szobrát Luccában; 1844. készítette el Sabatelli festő szobrát, 1845-ben Benvenuto Celliniét, 1849. Luigi Tempiét, 1873. Goldoni költőét. 1888. alkotta Eleonore d'Arbores nagy szobrát Orissanoban (Szárdinia). Kisebb művei közül említendők: A kolduló Amor, táncoló Bacchus stb.
(ejtsd: kambiázó) Lukács, olasz festő, C. János fia, szül. Menegliában, genovai területen 1527., megh. Madridban 1585. Tanulmányait atyjánál kezdte, később Rómában Ráffáel és Michelangelo műveinek buzgó tanulmányozásával fejlesztette tehetségét. Festményeinek legnagyobb része Genovában van. Legszebb vallásos tárgyu festménye, a nagyszerü, mélyen átérzett «Sirbatétel» a S. Maria di Carignanóban látható; legjobb arcképe, mely magát a művészt ábrázolja, amint atyját festi a Palazzo Spinozában van, egyéb képei a firenzei Uffizi-gyüjteményben a római Borghese-képtárban és a berlini képtárban.
(ejtsd: kanbjé) Ernő, belga utazó, szül. Athban 1844. 1878. ő vezette a nemzetközi afrikai társaság első expedicióját Zanzibárból Középafrikába, ahol a Tanganyika keleti partján, Karémában 1879. ő alapította a társaság első tudományos és menedék-állomását és ott 1882-ig időzött. Európába visszatérve a Rapports sur les marchesde la premiere expéditionde l'Association internationale (1879) cimü művet adta ki. V. ö. Wauters, Le capitaineC. (Brüsszel 1880).