(ol.) a. m. váltó. Jobbára csak összetételekben használták régebben, mint C. commune közönséges, belföldi váltó; C. conto, váltószámla; C. di polizza, váltóárfolyam, váltólevél; C. di ricorso, forgóváltó; C. diritorno, vissz-váltó; C. maritimo, hajóskötelezvény v. váltó, hajózási szerződés; C. mercantile, C. reale, külföldi váltó; C. secco, száraz vagy saját váltó; C. valuto, váltó érték. Ezek a kifejezések most már csak a tengeri kereskedelemben használtatnak, nálunk elvétve.
l. Hajóskölcsön.
(lat., növ.), l. Kambium.
fürdőhely Basses-Pyrénées francia département-ban, a Nive partján, részben meredek dombon, 1811 lak., egy meleg (22°) kénes és egy hideg vastartalmu forrással, fürdőintézettel.
L. (növ.), l. Garcinia.
(ejtsd: kambon), 1. József; francia politikus szül. Montpellierben 1754 jun. 17., meghalt 1820 febr.. 15. A forradalom kitörése előtt gyártulajdonos volt. 1791. polgártársai beválasztották a törvényhozó testületbe, 1792-ben pedig a konventbe, hol leginkább pénzügyi kérdésekkel foglalkozott. A párisi községi tanács erőszakos tulkapásai és Robespierre valamint Marat garázdálkodásai ellen élesen kikelt, a hadsereg csalárd szállítóit pedig sorra bevádolta. 1793 óta tagja volt a jólétbizottságnak melyben a párisi kerületi szekciókat iparkodott féken tartani. Április 19. önfeláldozóan védelmezte a girondistákat, jul.-ban pedig őszinte jelentést tett az állam helyzetéről és a jólétbizottság működéséről; 1794 márciusában egy ujabb jelentésében a pénzügy helyzetét tárta fel és kiméletlenül leplezte le a terroristák rablásait és az állami birtokoknak a konvent biztosai által való elpazarlását. Nagy része volt Robespierre megbuktatásában ellenben a bepanaszolt bizottsági tagokat (u. m. Billaud-Varennes, Collotd'Herbois stb.) védelmébe vette, amiért Tallien őt is bűnrészességgel vádolta. C. ekkor elrejtőzött s ezentul visszavonultan élt falusi birtokán Montpellier mellett. 1815. a kamarába választották, de a második restauráció után mint királygyilkost számüzték. Utolsó éveit a Brüsszel melletti St. Josse én Brodeban töltötte. V. ö. Claretie, Les derniers montagnards (Páris 1867) és Grande Encyclopédie VIII. 1049-50.
2. C. Péter Pál, francia diplomata, szül. Párisban 1840. Kezdetben ügyvéd volt; J. Ferry 1870., mikor a Seine-département prefektusa lett, kinevezte őt irodafőnökévé; 1871-72. több prefektura főtitkára s 1872: az Aube-dép. prefektusa lett, de mint republikánust 1873. letették; 1876. ujra prefektus lett, majd 1882 tuniszi miniszterrezidens és 1886. madridi követ.
város Cornwallis angol grófságban, 64 km.-re Bodmintól, (1891) 14700 lak., réz-, ólom- és cinbányákkal.
(ejtsd: kambre), járási székhely és másodrangu vár Nord francia département-ban az Escaut (Schelde) partján a St. Quentin-csatorna végében, érseki székhely, (1891) 24122 lak., nagy nyilvános könyvtárral, jelentékeny batiszt- és finom vászonszövőkkel, továbbá kalapkészítéssel, szappan- és cukorgyártással olajprésekkel; élénk gabona-, len-, komló-, vaj-, szén- és szövetkereskedéssel. Kerek tornyokkal védett közfalai még fenállanak. Jelentékenyebb épületei a Saint-Sépulcre székesegyháza, Fénélon siremlékével és a régi érseki palota. C. a régiek Cameracuma, már a rómaiak idejében egyike volt Gallia legjelentékenyebb városainak. A frankok birtokába jutván, Ragnachaire a fővárosává tette. 954. a magyarok kifosztották. A verduni szerződés Németországnak juttatta. 1476. XI. Lajos elfoglalta, de kénytelen volt Németországnak visszaadni. Véglegesen 1678. került Franciaországhoz. C.-ról kapta nevét a C.-i liga, amelyet 1508. a velenceiek ellen kötöttek XII. Lajos, II. Gyula pápa és Miksa császár, továbbá a C.-i v. hölgy béke amelyet 1529. Savoyai Lujza fia, I. Ferenc nevében osztrák Eleonorával kötött, aki testvérét V. Károlyt képviselte. C. szülővárosa Dumouriez francia hadvezérnek. V. ö. Bruyelle, Dict. topogr. de l'arrond. de C. (Cambrai 1862).
(ejtsd: kambre-dinnyi) Vilmos, gróf, olasz államférfiu szül. Firenzében 1820 aug. 8. Párisban tanult és 1845. visszatért szülővárosába, hol II. Lipót nagyherceg bizalmával és jóakaratával halmozta el; ezt aztán a szabadelvü eszmékre és az osztrákokkal való szövetség felbontására iparkodott rávenni. Lipót bukása s Toszkánának Piemonttal való egyesítése után Firenze polgármestere lett. 1867. mint Toszkána képviselője szerepelt az első olasz parlamentben s Menabrea-minisztériumában pénzügyminiszter lett. Nagy feladattal kellett megküzdenie: rendeznie kellett a zilált pénzügyi viszonyokat. E végből 1868. terjedelmes emlékiratot terjesztett a képviselőház elé az ország pénzügyi állapotáról és arról, miképen volna lehetséges a 630 millió lira hiányt 2 év alatt törleszteni. A kamara e javaslatot jóváhagyta, mindazonáltal C. Menabreanak, 1869. bekövetkezett bukásával szintén visszalépett. Azután szenátor és a toszkánai bank társigazgatója lett.
v. cambrasines, finom levantei és bengáliai vászon. L. Batisztgyolcs.