a rómaiaknál a költészet, ének és jósoló ihlet nemtői; megfelelnek a görög Múzsáknak (l. o.), kiknek neve már a Kr. e. II. sz.-tól fogva. ki-kiszorítja a néptudatból a C. nevet, s a római vallásból tiszteletöket. A hitelesen hagyományozott régi Carmena és Casmena alakok a szónak cano (énekelek hangot adok) gyökével való összefüggésére utalnak az Egeria forrásnimfával való összeköttetésök pedig ugy magyarázható meg, hogy a költészet forrás, melyből üdülést és a szellem megfrissesülését szokták kapni. A költészetnek forrásvizzel való vonatkozásba hozása megnyilatkozik az Aganippémitoszban és abban a hagyományban, mely a Helikónon levő Hippokréné forrásról azt regéli, hogy a Múzsáknak volt szentelve.
(lat.) boltos tetőzet; továbbá szoba, kamara s az a szoba, melyben a pénzt őrizték. C. apostolica a. m. apostoli kamara, a római Kúriának a sacri palatii capellani (a szent palota káplánjai) nevü papi testületből kifejlődött három igazságügyi hatóságának egyike mely felebbviteli törvényszék pénzügyi kérdésekben. A másik két igazságügyi hatóság a Rota romana és a Signatura justitioe. - C. nuntii (németül Kammerboten) helytartók a régi frank birodalomban, a hercegek és grófoktól abban különböztek, hogy a vezetésökre bizott tartományban nem székeltek, hanem azt csak beutazták, s rendszerint az udvarnál tartózkodtak C. stellata, l. Csillagkamara. C. Clara C. lucida, l. Világoskamra C. obscura, l. Sötét kamara.
(lat.), kamarás, a kincstár felügyelője, a frank királyok palotájában az első hivatalnok. Skótországban biró, ki az országot törvénykezés végett beutazta.
1. Joákim tulajdonkép Liebhard, (C. latinosítva a. m. kamarás), kiváló német humanista s tevékeny reformátor, szül. Bambergben 1500 ápr. 12., meghalt Lipcsében 1574 ápril. 17. A nürnbergi főiskolán igazgató és a görög nyelv tanítója volt (1526). Az ottani szenátus 1530. a regensburgi birod. gyülésre képviselőül küldte, ahol tevékeny részt vett az ágostai vallástétel szerkesztésében. 1535-ben Ulrik württembergi herceg hívására a tübingai egyetemre ment s ott szervezte a klasszikus tanulmányokat, 1541. pedig Szász Henrik és Móric hercegek megbizásából a lipcsei egyetemet szervezte ujjá. 1555. ismét az ágostai birod. gyülésre küldték, majd elkisérte Melanchtont a nürnbergi vallásértekezletre s az 1556-iki regensburgi birod. gyülésre. II. Miksa 1568. Bécsbe hívta, hogy egyházi ügyekben kikérje tanácsát s császárilag megajándékozta. C. visszatért Lipcsébe ahol meg is halt. Kiváló érdemeket szerzett a klasszikus tudományok terén mint egyetemi tanár s mint a görög és latin klasszikusok tudós kiadója. Számos irata közül a legismeretesebbek: Eobanus Hessus (Lipcse 1553), György anhalti herceg (u. o. 1555), és Melanchton (u. o. 1566 s uj kiad. Strobeltől Halle 1777). életrajzai. Melanchton leveleiből is kiadott egy gyüjteményt (Lipcse 1569). Említésre méltó még: Commentarii lingue grece et latine (Basel 1551) és a halála után megjelent Epistole familiares (Frankfurt 1583-1595, 3 köt.), mely fontos kortörténeti forrás.
2. C Rudolf Jakab, német orvos és botanikus, szül. Tübingában 1665 febr. 12., megh. u. o. 1721 szept. 11. A filozófiát meg az orvostudományokat tanulta; 1685-87. Európa nagy részét beutazta, 1687. szülővárosában az orvostudományok tanára s a növénykert igazgatója lett. Ő ismerte fel határozottan a virágoknak kétnemü ivarszervét, e tekintetben több kisérletet végzett s a theoria sexualist alapította meg Epistola de sexu plantarum (Tübinga 1694, uj kiad. 1740) címü munkájában. Iratait Mikan adta ki R. J. Camerarii opuscula botanici argumenti (Prága 1797) címen.
(ol.) a. m. komornyik, pincér.
(ol.) a. m. titkos kamarások, a pápa által adományozott tiszteletbeli és cimzetes prelatura.
(Camerinum), járási székhely Macerata olasz tartományban, a Chienti és Potenza közti dombon, érseki székhely, (1881) 5459 lak., egyetemmel, posztó- és selyemszövéssel, V. Sixtus pápa bronzszobrával; székesegyháza egy egykori Jupiter-templom helyén áll.
della Santa Romana Chiesa, másként Cardinalis Camerarius bibornok kamarás, az apostoli kamara feje, a római egyetemnek, a Sapienzának prefektusa; az apostoli szent szék üresedése idején ő vezeti három más bibornokkal, a változó három u. n. capita ordinummal az egyház folyó, s azon ügyeit amelyeket a szükség parancsol s meghatározott nyomatékos esetekben fölmerülnek. A XI. és XII. század óta az apostoli kincstárnak is főnöke volt, s ezenkivül nagy terjedelmü polgári és büntető biráskodási jogkörrel rendelkezett s a pápai szék üresedése esetén az időközi igazgatás élén állott. Alatta állott a kamarai papság, clerici Camere, akik között már nagyon korán föl lettek osztva a pénzügyi igazgatás egyes ágai; milyenek az utépítés, a fogházügy, a vizi közlekedés, a gabona-, a husügy és hasonlók. Jelenlegi hatásköre kisebb. - II. Camerlengo Cardinalis Camerarius Sacri Collegii, a bibornoki testületnek kamarása, akit a bibornoki testület saját kebléből egy-egy évre választ. Feladata a bibornoki testület jövedelmeinek kezelése, s az egyes tagok közti szétosztása; ezenkivül ő intézi a testület folyó ügyeit és vezeti a titkos konzisztóriumok jegyzőkönyveit.
(ejtsd: kemeron), több county neve az Egyesült-Államokban; és pedig Louisianaban 2000 lak., Grand Cheniere főhellyel; Pennsylvániában, 1152 km2-nyi területtel 4275 lak., Emporium főhellyel; Texasban 8540 km2-nyi területtel, 11000 lak., Brownsville főhellyel.
(ejtsd: kamrn), 1. Károly Duncan, angol katona és konzul, szül. Skótországban 1828. Mint kapitány részt vett a kaffer háboruban. A krimi hadjárat kitörése előtt Erzerum parancsnokának nevezték ki. 1856. Trapezuntba küldték ki. 1858. a déli Kaukázusba alkonzulnak, 1860. Abissziniába konzulnak nevezték ki, amely minőségben 1862. Masszauában telepedett le. Onnan Tódorhoz, Abisszinia császárához utazott, aki őt több angol térítővel együtt elfogatta és semmi áron ki nem adta. Ennek következtében 1867-ben Nagy-Britannia háborut indított az abissziniai király ellen, amely Tódor halálával és az angol foglyok kiszabadulásával végződött.
2. C. Simon, amerikai államférfiu, szül. Pennsylvániában 1799 márc. 8:, megh. New-Yorkban 1889 jun. 26. Korán árvaságra jutván, sanyaru viszonyok között nevelkedett fel. 1816. segéd volt egy könyvnyomdában, majd egy washingtoni hirlapnál kapott foglalkozást, 1832. rendőri felügyelő lett West-Pointben 1845. Pennsylvania a washingtoni szenátusba választotta, hol a republikánus párt egyik vezére lett. A polgárháboru kitörése után 1861. Lincoln elnök hadügyminiszterré nevezte ki, de mivel a kongresszus többsége azt a tervét hogy azonnal szüntettessék meg a négerek rabszolgasága s azonnal fegyvereztessenek fel, nem helyeselte, rövid idő mulva leköszönt. Sajnos, hogy ő is a mindinkább elharapózó korrupció utjait egyengette. Később Grandhoz csatlakozott s elősegítette ennek megválasztását az elnöki székre 1868 és 1872. Fia, C. Donald (szül. 1833.) a szenátus tagja és a republikánus párt hive.
3. C. Verney Lovett angol Afrika-utazó, szül. Radipoleban Angliában 1844. Őt jelölték ki 1872. a Livingstone-Eastcoast-expedició vezetőjének, amelyet Livingstone támogatására küldtek ki. 1873 márc.-ában indult el Dillon és Murphy kiséretében Zanzibárból és aug. 4. találkozott a nagy utazó szolgáival, akik annak holttetemét szállították vissza. Miután Murphyt a holttest szállításával bizta meg, Dillon pedig nov. 17. őrülési rohamban agyonlőtte magát C. egyedül haladt tovább. 1874 febr.. elérte Udsidsit azután körülhajózta a Tanganyikát és pontosabb méréseket végzett rajta. C. már akkor kimondta azt a véleményét, hogy a Lukuga a Lualabába folyik, tehát hogy a Tanganyika a Kongonak forrástana. Május 20-án elérte Nyangvét. Mivel onnan C. a Lualában nem hajózhatott lefelé, délre fordult és októberben elérte Kilembát, Urua fővárosát, ahol 1875 februáriusáig időzött. Onnan fedezte föl a Kikondzsa-tavat és a kis Mohria-tavat számos cölöpépítményeivel. Tovább haladván Usszambin, Lundán, Lovalen és Bihén át Katombelánál Benguelától É-ra 1875 nov. 4. érte el az Atlanti-óceán partját. C. e hires utazásának érdemét fokozza az a körülmény, hogy számos csillagászati helymeghatározást végezett és 4000 pontnak a magasságát mérte meg. Ez az utazás volt az első, mely Középafrikán keresztül hatolt a keleti partoktól nyugat felé. A londoni és a párisi földrajzi társaság aranyérmével tüntette ki. Nagy utazásának leirása Across Africa (Lond. 1876. Németül Quer durch Afrika Lipcse 1877, két köt.). 1878-79. Ciprust utazta be és az Eufrát-Tigris vidékét abból a célból, hogy tapasztalatokat tegyen vajjon lehetne-e ott vasutat építeni India felé. Erről szól Our future highway c. munkája (1880. 2 köt.). V. ö. cikkét: Die Theilung Afrikas. (Deutsche Revue. 1892 nov.)