Camphausen

1. Ludolf, porosz államférfiu, szül. Hünshovenben 1803 jan. 3., megh. Kölnben 1890 dec. 3. Kezdetben a kereskedelmi pályán működött s 1825. bátyjával egy ma is virágzó bankházat alapított Kölnben. Közhasznu vállalatai polgártársai körében nagy tekintélyre emelték, kik 1842. a rajnai tartománygyülésbe 1847. pedig az egyesített országgyülésbe képviselőnek választották. Bár igen ritkán szólalt fel, egyiránt birta a liberális párt és az udvar bizalmát. 1848. márciusban a király egy uj minisztérium alakításával bizta meg, de ez állásában népszerüségén csorbát ejtett. A szélső áramlattól idegenkedett s midőn az általa kidolgozott alkotmánytervezet nem találkozott tetszéssel, 1848 jun. 20. beadta lemondását.

2. C. Ottó, porosz pénzügyminiszter, az előbbinek öccse szül. Hünshovenben 1812 okt. 21. Jogi tanulmányait Bonnban, Heidelbergában, Münchenben és Berlinben elvégezvén, 1834. porosz állami szolgálatba lépett s bátyjának ösztönzésére kereskedelmi és pénzügyi kérdések tanulmányozásához fogott. 1845. mint előadó tanácsost a pénzügymi-misztériumba hivták és e minőségben elkészítette az 1847. országgy. elé terjesztett jövedelmi adóra vonatkozó törvényjavaslatot. 1869. Bismarck megtette pénzügyminiszterré. Ez állásában szerencsésen működött; elenyésztette a deficitet és a francia háboru után bekövetkezett pillanatnyi pénzbőséget felhasználta az államadósság egy részének törlesztésére, a tisztviselők fizetésének emelésére, adóelengedésre stb. Ezen intézkedései, valamint alkotmányos érzelme és magatartása népszerüvé tették s 1873 nov. 9. Roon visszalépése után a porosz államminisztérium alelnökévé nevezték ki. Bismarck herceget is gyakran helyettesítette. De midőn 1877. a viszonyok megváltoztak, a fölösleg az államháztartásban eltünt s komoly kereskedelmi válság nehezedett Poroszországra, a védvámosok és agráriusok a kedvezőtlen fordulatért a szabadkereskedelem elvének hódoló C.-t vádakkal kezdték elhalmozni s midőn Bismarck is cserben hagyta és a liberálisok is hevesen megtámadták, C. 1878 februáriusában lemondott. Ezután csak mint az urakházának tagja vett részt a politikai életben.

3. C. Vilmos, német festő, szül. Düsseldorfban 1818., megh. u. o. 1885. Tanítói Rethel és Sohn voltak. Festményeinek tárgyát eleinte a 30 éves háboruból, majd az angol forradalom történetéből merítette és sima, gondos modorban dolgozott. Később, főleg Leutze hatása alatt, elhagyta ezt az irányt és életnagyságu lovasképeket kezdett festeni. Kiválóan arcképeket festett és midőn Nagy Frigyest, a nagy választófejedelmet, I. Vilmos császárt, stb. kiséretükkel együtt ábrázolja. Aránylag legtökéletesebb művei: Nagy Frigyes Seydlitzcel, Zietennel, Henrik herceggel; a nagy választófejedelem az öreg Derfflingerrel; később: I. Vilmos császár Roonnal, Bismarckkal és Moltkéval átlovagol egy csatatéren; Vilmos császár Moltkéval, stb. C. Der Maler auf dem Kriegsfeld (Lipcse 1865) cimen kiadta a schleswig-holsteini hadjárat alkalmával tett följegyzéseit.

Camphora

Nees (lat.), l. Kámforfa.

Camphorosma

L., (növ. szíkór), a libatalpfélék Camphorosmee alcsaládjának füve v. félcserjéje 4-5 fajjal az óvilágnak főkép száraz v. szikes pusztáin. Hazánk Alföldjének szikes rónáin a C. ovata W. Kit. nő, helyenkint nagy területet elfoglal és elpirosít, szóda-gyártásra használható. A C. Monspeliaca L. Zengg körül terem s herba Camphoratoe néven officinális.

Camphuysen

(ejtsd: camphajzen), 1. Dirk Rafael, hollandus költő, szül. Gorkumban 1586-ban, megh. Gorkumban 1627 jul. 9. Pap volt Vleuten helységben, de mint arminiánust elűzték. Egyik helyről a másikra vándorolva, csaknem mindig nyomorban élt, mig végre Gorkumban (Friesland) menedékre talált. Leginkább vallásos költeményeit (Stichtelijke Rijmen) eredetiség és mély érzés jellemzik s több mint harminc kiadást értek.

2. C. Rafael és Govaert, hollandus festők, az előbbeni öccsei. Gorkumból származtak és Amsterdamban működtek. C. Rafael (1598-1657) holdvilágos tájképeket, testvére Govaert (1624-1672) állatképeket festett. Ez utóbbi művei annyira megközelítik a Potter Páléit, hogy azokkal gyakran össze is tévesztik.

Campi

olasz művészcsalád a XVI. században Kremónában. C. Galeazzo született Kremónában 1475., megh. 1536. Boccaccino hatása alatt állt. Ábrázolási módja meglehetős merev, de gondos. Fiai, C. Gyula és Antal még szintén a velencei iskola álláspontjából indulnak ki, de később teljesen Giulio Romano követői lettek és modorosságba estek. Kremónának és környékének templomai tele vannak képeikkel. Gyula szül. 1500 körül, megh. 1572. Már 1522. Giulio Romano tanítványa volt Mantovában: mesterétől a festésen kivül az építést és szobrászatot is elsajátította. A kremónai S. Abbondio-templom számára 1527. festett oltárképe még teljesen velencei jellegü, szintugy a S. Sigismondo templomé 1540-ből. De 1547. festett freskói a S. Margarita templomban már modorosak és 1566. festett oltárképe Mihály arkangyallal a székesegyházban teljesen a római hatást tünteti föl. A firenzei Uffizi-gyüjteményben van atyjának 1556. festett arcképe. -- Antal (megh. 1585 után) teljesen a későbbi irány követője, főleg Correggiót utánozza; például szolgálhat 1567-ben festett szent családja a kremónai S. Pietro templomban. - C. Bernardino, talán az előbbinek rokona, C. Péter ötvös fia volt, szül. 1522., megh. 1590 körül, kezdetben szintén ötvös volt, később C. Giulio vezetése alatt a festészetre adta magát és Mantovában Costa Ipolynál is tanult. Festményei Tizián-, Correggio- és Ráffáelféle elemek vegyülékét mutatják. Legjelesebb tanítványai voltak az Anguisciola nővérek és Frotto G. B. Mint iró a Parer sulla pittura (1584) cimü művel lépett föl.

Campi doctores

(lat.), katonai oktatók a római hadseregben, kik a besorozottakat a karddal, pilummal és pajzzsal való harcban és a csapatokban való mozdulatokra tanították.

Campiglia di Maremma

(ejtsd:-pillya), község Pisa olasz tartományban, a Populonia tengeröböl mellett (1881) 6466 lak., ásványvizforrással, ólom-, vas-, réz- és márványbányákkal; Rocca kastély festői romjaival.

Campilli

Herkules olasz származásu balletmestere volt több mint két évtizeden át a magy. nemz. szinháznak, melynek kötelékében egészen meg is magyarosodott. Kitünő mestere volt a koreografiának. A magyar operák nemzeti s internacionális ballet-betéteit is mind ő hozta szinre legelőször. Ilyenek Bánk bán, Brankovics, Faust, s más operák betétei. valamint Délibes önálló balletjei. A sziniképezdében is mint tanár sok éven át sikeresen működött. Megh. a 80-as években.

Campinas

l. Săo Carlos de Campinas.

Campine

(ejtsd; kampin), l. Kempen.


Kezdőlap

˙