A házi tyúk egyik fajtája, mely Ny-i Németországban (Ostfriesland, Vesztfália), Hollandban s Belgiumban van elterjedve; nevét Campine tájéka (Belgium) után nyerte, s hivják még naponta tojó (Alltagleger) vagy holtratojó (Todtleger) tyúknak is. Ez utóbbi elnevezést szorgalmas tojásrakásuk által érdemelték ki; a 2-ik v. 3-ik évben május és juniusban ugyanis néha oly buzgón tojnak, hogy naponta egy-egy tojást rakva le, csak kéthetenkint tartanak egy napi pihenőt, mety buzgóság némely állatot annyira lecsigáz, hogy erejében kimerülve holtan marad a fészekben. A C. középnagy tyúkfajta; a tollazata pettyezetett, még pedig ezüstfehér v. aranyveres alapon sötetebb pettyekkel; az előbbit ezüstös, az utóbbit aranyos C.-nek hivják. Igénytelen, hasznos tyúkfajta, mely rendesen 120-140, de néha több tojást is tojik évenkint; tojásai nem nagyok, átlag 50 g. sulyuak.
a középkori ordáliákban résztvett gyalogharcos elnevezése.
l. Vercelli.
(ejtsd kampisztron), János Galbert de, francia költő, szül. Toulouseban 1656., megh. u. o. 1723 május 11. Vendôme herceg titkára volt s 1701. az akadémia tagja. Korán Párisba ment s ott mint költő Racinet követte. Legjobb munkája Tiridate (1691), amely sokáig fenmaradt a szinpadon. Andronic cimü darabjában (1685) antik nevek alatt azt az eszmét dolgozta fel, amelyet Schiller a Don Carlosban. Többi darabjai jelentéktelenek. Összegyüjtött munkái: Oeuvres (Páris 1750), s Oeuvres choisies (u. o. 1810).
község Firenze olasz tartományban, Firenzétől 13 km.-nyire. 12,500 lak., szalmakalapkészítéssel.
(lat.), l. Donatisták.
(ol.) a. m. föld, szántóföld, rónaság, tábor, csatatér.
don Ramon de C. y Campoosorio, spanyol költő és bölcsész, szül. Naviában 1817. előkelő, nemes családból. Orvosi pályára lépett, de hajlamai csakhamar az irodalom és a politika felé vonták. Előbb Alicante és Valencia kormányzója, majd több izben képviselő volt, s e minőségében mint kiváló szónok tünt ki. Az 1868. forradalom után visszavonult, de később ismét hivatalt vállalt a belügyminisztériumban. XII. Alfonz restaurációja után államtanácsosnak nevezték ki. Tagja a spanyol akadémiának. Költői és filozofiai munkái egyaránt kedveltek. Az előbbiek közül nevezetesebbek: Ayes del alma (A lélek kormányzói, Madrid 1842; Fabulas morales y politicas, (u. o. 1842, 1866); Doloras, Colon (u. o. 1859); El Drama universal (u. o. 1873); Los Pequenos poemas (Kisebb költemények, 1879); Los Buenos y los Sabios (A jók és az okosak, 1881); El Amor y el rio Piedra (A szerelem és a Piedra [kő] folyó, 1882); Los Amores de Juana (1882); El Tren express (1885); Dies ire; El Honor; Guerra a la guerra stb. Költői munkái több kiadásban jelentek meg Obras poeticas címmel (Madrid 1859.). Még nevezetesebbek bölcseleti munkái: Filosofia de las leyes (A törvények bölcselete, Madrid 1846); El Personalismo apuntes para una filosofia (A perszonálizmus filozofiailag megmagyarázva, u. o. 1850; Polemicas con la democracia (1862); La Absoluto (1865); El idealismo (1883).
(ejtsd: kampobasszo), 1. Tartomány Közép-Olaszországban, Aquila, Chieti, az Adriai tenger, Foggia, Benevento és Caserta tartományok közt, 46O4 km2.-nyi területtel, (1881) 365,434 lak. Az Apenninek ágai (legmagasabb csucsa Monte Miletto 2050 m.) takarják; a Volturno, Trigno és Fortore öntözik. Buzát, kukoricát, hüvelyeseket, kendert, gyümölcsöt és szőllőt terem. Kerületei: C., Isernia és Larino. - 2. Az ugyanily nevü tartomány fővárosa, 84 km.-nyire Nápolytól, a Közép-Apenninek ágai közt, (1881) 14,824 lak., jól kifejlődött iparral, különösen pedig fegyver- és késgyárakkal.
község Girgenti sziciliai tartományban, a tenger közelében, (1881) 7577 lak., kénbányákkal.