(canapie á deux), III. Henrik francia király idejében divatozó társas-tánc.
Adans. (növ.), felfutó, részben cserjés növények, háromágu vagy szárnyas levelekkel, tekintélyes biborpiros vagy fehéres csembőkös fürtté egyesülő virágokkal. A C. gladiata DC. (Dolichos gladiatus Jacq.) cserje, K.- Indiában, tropikus Afrikában, Mexikóban, Braziliában és Ny.-Indiában honos; hüvelye arasznyi, számos nagy lapos és piros babszemmel. K.-Indiában zölden fogyasztják. Ny.-Indiában a C. ensiformis DC. zöld hüvelyét is ételnek főzik, melegházainkban a C. obtusifoliá-val DC. együtt disznövény. Az érett C.-bab mérges, kantaridin tartalmu.
(ejtsd: kankal), város Ille-et-Vilaine francia départementban, 14 km.-nyire Saint-Malotól, a kis Houlle nevü kikötő mellett, a Cháteauneuf-szoros által a szárazhoz kötött sziklán, (1891) 6578 lak., hires osztriga-tenyésztéssel, szép kilátással Normandia partjaira.
(ejtsd: kankan, chahut-nak is nevezik), Algérból származó uj francia tánc, mely a kontratánchoz hasonlít, de vannak benne illetlen fordulatok, állások stb. A C. eredetileg fecsegést, rágalmazást jelent.
(lat.) a. m. iroda. C. apostolica, a római Kuriának egyik hatósága. Hatásköréhez tartozik azoknak a pápai leveleknek kibocsátása, melyek bulla formájában adatnak ki. L. még Kancellár.
(közép-latin), a korlát, mely az ó keresztény templomban a kórust, az isteni tiszteletnél elfoglalt egyháziak helyét, a hajótól, a hivek helyétől elválasztá. Ebből a korlátból két oldalt egy - egy állvány emelkedett ki (ambo), melyre a pap fölállott s onnét olvasott föl a hiveknek az isteni tiszteletnél szolgáló könyvből (lecke és evangélium). Ez a felolvasás pótolta akkor a szentbeszédet. Később átvitt értelemben C.-nak nevezték a szószéket.
(lat.), rák (l. o.).
spanyol lirai költeményalak, rímekkel; 12 trocheusi sorból áll három csoportban, 4-4 sorjával az első fölveti az alapgondolatot, mely a második szakban módosul, a harmadikban pedig visszatér ugyanazon rimekkel, bár nem egészen ugyanazon szavakkal s itt egyszersmind kifejlik. Költészetünkben nincs szerepe.
(spany., portugálul cancioneiro, a. m. dalgyüjtemény). Igy nevezik azokat a dalos könyveket, melyek a II. János, IV. Henrik királyok és Katolikus Izabella királynő udvarában keletkezett különböző epikai, lirai, tanító költeményeket magukban foglalják. Az iberiai félsziget legelső költői képviselve vannak ezekben a gyüjteményekben. C.-nak nevezik még az egy bizonyos tárgyról szóló költeménygyüjteményeket, minők p. a Vita Christi (Saragossa 1492) és a C. de Ramon Dellavia (u. o. 1480).
l. Nefelin.