Mánuel don, spanyol költő, szül. Szevillában 1822 aug. 6., megh. Madridban 1891 nov. 4. Miután tanulmányait szülővárosában elvégezte, többféle hivatalt viselt. 1858. a spanyol akadémia, 1880. a san-fernandói művészeti akadémia tagja lett. Költeményeiben, melyek 1858. jelentek meg, sokan a szónokias hangot kifogásolták, de filozofiai és vallásos ódái nagy elismeréssel és dicsérettel találkoztak. Több drámát irt: Un Tebat en Grenado (Egy tébai Granadában); El Duque de Alba Los Dos Foscari; La Esperanza de la patria stb.; melyek mindannyian sikert arattak. Különös érdemeket szerzett magának C. a spanyol szinház történetének ismertetésével és a XV. és XVI. századbeli spanyol drámairók kiadásával. Idevágó tanulmányai: Escritores espanoles y hispanoamericanas (1884) és Teatro espanol dol siglo XVI. cimü munkáiban jelentek meg. V. ö. Arpa y Lopez, Historia compendiada de la literatura espanola.
(franc.), l. Kanavász.
(ejtsd: kanga argélyesz) József, spanyol államférfiu, szül. Asturiában 1770., megh. 1843. Az 1812-ki cortesben az alkotmány-pártiak egyik vezére volt, miért VII. Ferdinánd 1814. őt Penniscolába száműzte. 1820. az alkotmány visszaállítása után pénzügyminiszter lett s e minőségben terjedelmes munkát adott ki a spanyol pénzügyekről: Memoria sobre el credito publico (Madrid 1820), melyben bebizonyította, hogy az évi hiány többre rug, mint az állam bevétele; ez okból az egyházi javak és az É.-afrikai birtokok eladását hozta javaslatba. Tervét azonban nem hagyták helyben. Ekkor hiusága arra a hibás lépésre birta, hogy (népszerüsége érdekében) az egyenes adókat lejebb szállítsa, miáltal a pénzügyet még zavarosabbá tette. 1821. lemondott s az alkotmány bukása után 1823. Angliába menekült, honnan csak 1829. tért vissza. Később ismét tagja lett a cortesnek s hű maradt liberális elveihez, de nagyobb szerepet nem vitt. Munkái az említetteken kivül: Elementas de la ciencia de hacienda (Lond. 1825) és Diccionario de hacienda (u. o. 1827-28, 5 kötet).
kis falu Oviedo spanyol tartományban, a Guena és Sella összefolyásánál. Pelajo (l. o.) alapította, sokáig Asturia királyainak volt székhelye. Közelében van Cavadonga barlang; ebben védelmezte magát egy ideig Pelajo a mór hódítók ellen és ebben van el is temetve.
olasz festő, l. Cambiaro Luca.
város Girgenti sziciliai tartományban, hegyek közt, (1881) 19,679 lak., kénbányákkal.
P. C. Crassus, Kr. e. 43. Lepidus alvezére Galliában, nagy tevékenységet fejtett ki a maga és Lepidus seregének a M. Antoniuséval való csatlakozásakor, a 40. év egy részében konzul volt, 37. és 36. mint Antonius alvezére megverte az arméniaiakat, ibereket és albánokat és egész a Kaukázusig hatolt. Az Octavianus és Antonius közt kitört polgárháboruban Statillius Taurus mellett Antonius seregének vezére volt, annak a seregnek a vezére, amely az actiumi csata lefolyását tétlenül nézte és hetednapra rá megadta magát Octavianusnak. C. még a csata előtt Antoniushoz ment Egyiptomba és ennek halála után Octavianus parancsára megöletett.
Canigou (ejtsd: kanigu), 2785 m. magas hegycsúcs Pyrenées-Orientales francia départementban, a Tet és Tech között, sokáig a Pireneusok legmagasabb hegycsúcsának tartották. Vernetből szoktak rá fölmenni; 2320 m. magasban a fanövés megszünik. Glecsere most már nincs. V. ö. Une station géodésique au sommet de C. (Revue des deux mondos 1872.)
Lajos, lovag ol. építő, archeologus és iró, szül. Casaleban 1795 okt. 25., megh. Firenzében 1856 okt. 17. Torinóban tanult, ahol később a művészeti akadémián tanár lett. 1839. ő vezette a tusculumi és 1848. a via appia-i ásatásokat, valamint a Rómában lévő régi forum helyreállításának munkálatát. Művei közül felemlítjük: Indicazione topografica di Roma antica (Róma 1831, 1841); L'architettura antica descritta e dimostrata coi monumenti (u. o. 1832 1834, 6 köt.); Esposizione storico-topografica del foro romano (u. o. 1834, 1845); Storia e topografia di Roma antica a sua campagna (u. o. 1839-48, 6 köt., 1856); Ricerche sull' architettura piů propria dei tempi cristiani (u. o. 1843, 1846); L'antica cittá di Veji (u. o. 1847); Sull' Etruria marittima (u. o. 1847-50, 2 köt.); Gli edifizi di Roma (u. o. 1849-52, 2 köt.). V. ö. Raggi, Della vita e delle opere di Luigi C. (Casal-Monferato, 1857).
Márk Antal ol. iró, szül. Velencében 1822., ahol jelenleg is él. Igen korán belevegyült az olasz risorgimento mozgalmaiba és már 17 éves korában kiadott egy IX. Piusról szóló politikai röpiratot. Miután 1849. résztvett a velencei és római harcokban is, külföldre menekült és kivált Görög- és Oláhországban tartózkodott. 1862. Rattazzi miniszter politikai ügynöknek küldte keletre, s az időben része volt az u. n. Balkán-konfederáció tervének megállapításában, melyhez Kossuth is hozzájárult. 1866. Garibaldi zászlaja alatt küzdött. Egész irodalmi működését bizonyos kozmopolitikus irány jellemzi; verseiben is leginkább idegen, főkép keleti motivumokat dolgoz fel. Ujabban egy óriási verses-antologiát bocsátott közre (Il libro dell' Amore), melyben Magyarország is szépen van képviselve. A magyar költemények egy részét olasz prózafordítások segítségével maga ültette át zengzetes olasz versekre. Érdekesek: Vingt ans d'exil c. emlékiratai is, valamint néhány apróbb nyelvészeti műve.
város Róma olasz tartományban, a Bolsena-tó közelében, 2587 lak., szép kastéllyal, amelyet VII. Pius pápa Bonaparte Luciánnak a C.-i hercegi címmel adott.