(ejtsd: kennokk) város Stafford angol grófságban, a Trent egyik mellékvizénél, (1891) 30,591 lak., nagy szén- és vasércbányákkal.
county Tenessee É-amerikai államban, 634 km2-nyi területtel, 16,710 lak., székhelye: Woodbury.
az ugyanily nevü járás székhelye a württembergiai Neckar-kerületben, a Neckar és Stuttgart mellett, igen termékeny és szép vidéken (1890). 20,265 lak., gyapot-, vas- és esztergályos-iparral; gyümölcs- és szőllőtermeléssel; elektrotechnikai intézettel. A régi város rendetlenül épült; a külvárosok egyenes és szép utcákból állanak. Nyilvános épületei közül jelentékenyebbek: a régi (XII. századból való) plébániatemplom, az Uffotemplom és a királyi színház. C.-ot mint fürdőt is sokan látogatják. Ásványvizforrásai (számra 30) nagyobbára vastartalmuak. Nagyobb fürdőépületei: a gyógyterem, amely előtt Vilmos württembergai király lovasszobra áll; a Wilhelma, fürdőkkel és szép ültetvényekkel és a Neckar szigetén a folyami fürdők. Közelében, a Rothenbergen állott Wirtenberg ősi családi kastély; helyén most görög izlésben épült kápolna van. V. ö. Hartmann, Stuttgart u. C. (1885).
(ejtsd: kanó) Alonso, spanyol festő, szül. Granadában 1601., megh. u. o. 1667. Pacheco, majd Juan del Castilla lett mestere, de C. csakhamar felülmulta őket s midőn 1637. egy párbaja miatt távoznia kellett, Szevilla művészi életében már irányt adó állást foglalt el. Madridban tárt karokkal fogadták csakhamar udvari festő és Boldizsár herceg rajztanítója lett. 1652. Granadában egyházi állásért folyamodott, melyet csak hosszu várakozás után kapott meg 1658. Ezentul Granadában élt folytonos munka közepette; a székesegyházban temettetett el. Műveinek legnagyobb része Spanyolországban maradt. Idegen gyűjteményekben ritkán találkozunk C. festményeivel: csak az Eremitageban, Drezdában, Berlinben és Münchenben találhatók. A budapesti országos képtárban is van két igen szép, eredeti festménye, az egyik Ev. szent Jánost ábrázolja, amint az Apokalipszist irja, a másik azt a drámai jelenetet, amint Krisztus Magdolnának megjelenik a kertben.
l. Kánon.
(spany., ejtsd: kanyon, a. m. cső), keskeny és mély völgyek, gyakran függőleges falakkal, amelyek a vizszintes fekvésü kőrétegekből alakult Ny-i É-Amerikán vonulnak át. Hires az 1509-2090 m. mélységü Rio Coloradoi nagy C. (l. az ábrát). Ilyen C.-ok Khinában is fordulnak elő. V. ö. Dutton: Tertiary history of the Grand Canon District; monograph II of the U. S. Geological Survey (1882).
[ÁBRA] Canon
(tkp. Straschiripka) János, osztrák festő, szül. Bécsben 1829., meghalt u. o. 1885 szept. 12. Ismeretessé vált 1858. kiállított nagy festményével, mely halászleányt ábrázolt. Olasz-, Francia- és Angolországban és Keleten tett tanulmányutja után 1860-1869. Karlsruhéban élt, majd Stuttgartban és Bécsben tartózkodott. Történelmi és genreképei és dekorativ festményei közül legjelesebbek: Cromwell I. Károly holtteste előtt, falfestmények a karlsruhei nagyhercegi vivótéremben, Afrikai oroszlánvadászat, Flamingóvadászat, A fegyverkereskedő, Földi boldogság, A modern Diogenés, Halvásár, A bajadér. Igazi jelentősége azonban arcképeiben rejlik, melyeken nem annyira eredetiség, mint inkább Rubens, van Dyck és Tizián szorgalmas tanulmányozása és utánzása, előkelő fölfogás és rendkivüli technikai ügyesség látszik meg. Az osztrák arisztokrácia kedvelt festője volt.
(lat.) a. m. álapostoli gyüjtemények (l. o.).
(lat.) a. m. kanonok.
(lat.) a. m. szentesítés, továbbá szentek közé igtatás; l. Boldoggá avatás.