(gör.-lat,), szemzug, szemszöglet; a felső és alsó szemhéj között levő szemnyilásnak vagy szemrésnek két vége a külső és belső szemzug, amaz szűkebb, kihegyesedő, emez tágabb elkerekedő.
(ejtsd: kánti karnassaleszki) a neve a firenzei farsangi ünnepek álarcos táncdalainak, melyeket Medici Lőrinc a műlira külön fajának képezett ki. Az utcákon felvonuló és bizonyos társadalmi állásokat, hivatalokat ábrázoló álarcos menetek énekelték. Medici Lőrinc példája sokakat utánzásra ösztönzött s ekként az olasz költészet eme legsajátságosabb termékeinek tekintélyes gyüjteménye támadt. A legféktelenebb vidámságuak és néha erősen kétértelmüek, amint az a farsangi ledér szokásokhoz illett is. Különböző kiadásokban találjuk összefoglalva; a legismeretesebbek és legjobbak: Trionfi, canti, mascherate e canti carnascialeschi (Firenze 1559) és C. c., trionfi, carri e mascherate (2 kötet. Cosmopolis vagyis Lucca 1750, uj lenyomata Guerrinitől, Milánó 1883).
(lat.) oly magánbeszéd elnevezése volt a római szinházakban, melyet ének módjára fuvolakisérettel adtak elő. -Canticum, a katolikus egyház három evangéliumi, azaz uj testamentomi dicséneke (cantica majora) a következő: a C. Marie, melyet rendesen Magnificat-nak neveznek (Magnificat anima mea); a C Zacharie (Benedictus dominus deus Israel); és C. Simeonis (Nunc dimittis servum tuum). - A C. minora-k (7) az ó-testamentomból vannak véve. Valamennyi C. a zsoltárénekhez tartozik, s a zsoltárokat magukat is cantica-nak (Davidis) nevezik. - Cantica graduum annyit tesz mint Graduale; C. canticorum pedig a. m. énekek éneke, azaz Salamon dicséneke.
(ol.) tágabb értelemben vm. ének, v. hangszerzenedarabnak oly része, mely dallamosság tekintetében különösen feltünik. Szűkebb értelemben C. egy rövid énekdarabot, dalocskát v. dallamot jelent. - C. Rolandi (Roland dala), Nagy Károly idejében elterjedt harci dal.
(lat.) a zenében általánosságban az énekszerü előadást jelenti; de szorosabb értelemben C.-n értjük az egyházi szövegek énekszerü leolvasását.
l. Cantyre.
latin neve Kentnek.
(ol. lat.: cantus) a. m. dallam; azt a szólamot, mely rendesen a fődallamot tartalmazza, t. i. a szopránt discantus-nak is hivják.
majolikagyár Firenzében, amely egyszerü alaku renaissance edényeket, kivált u. n. albarellokat, azaz gyógyszeredényeket készített.
város Khinában l. Kanton.