az olasz püspökök nagyobb hűbéresei a középkorban, kik a törvénykezési jogot gyakorolták; Görögországban pedig a palikarok és klefták vezéreit nevezték igy, kiknek méltósága s hivatala örökös volt.
(ol.) a. m. kapitány; az olasz népies szinpad egyik kedvelt alakja. Rendszerint spanyolos szuronykarddal, hosszu bajusszal magasszáru öblös csizmával és óriási sarkantyuval jelenik meg.
(lat.), capi d'ordini, azon három bibornok, akiket a bibornokok titkos szavazattal megválasztanak a konklave és az ottani zárlat feletti felügyeletre. Igy nevezik azokat a bibornokokat is, akik a pápai szék megüresedése esetében az egyházi kormányzatot a bibornoktestület képviseletében és a bibornok kamarással együtt a szék betöltéséig viszik oly értelemben, hogy csak a folyó ügyeket intézik el, és csak nyomatékos szükség esetén, s bizonyos meghatározott esetekben birnak szélesebb jogkörrel. E három bibornok a bibornoki rendek mindenikéből van véve, s a konklave megkezdésétől fogva minden harmadik napon ujabb három következő bibornok lép az előbbiek helyébe.
(a lat. caput szótól, a. m. fej), a regi rómaiaknál az adónak egy, főként a birtokra vetett neme; annyi is mint fejadó. Ilyenfajta C.-t, mely különben az adózó képességet is tekintetbe vette, 1695. Franciaországban hoztak be.
(ol.) kereskedelmi műszó, a. m. megérkezett, szállíttatott.
l. Kapitai.
(lat.) a. m. fej szerint becsültek. Összefügg a római polgároknak Servius Tullius alkotmányában a vagyon alapján történt osztályozásával, amelynek katonai és polgári oldala volt. A polgárokat a vagyon alapján öt osztályba (classis) sorozták; a szerint amint: 1. 100 ezer asnál többet, 2. 75 - 100 ezer, 3. 50 - 75 ezer, 4. 25-50 ezer, 5. 10-25 ezer as-ra menő vagyonnal birtak. (35 as = körülbelül 1 forint.) Az első osztálybelieket «classici»-nek is nevezték, kikkel szemben a többiek: «infra classem» a. m. osztályon aluliak. Azok, akik az öt osztály egyikébe sem tartozhattak, de legalább 1500 as-sal birtak «accensi velati»-nak vagy proletarii-nak, az 1500 assal sem birók pedig «capite censi»-nek neveztettek. Mások szerint C. alatt csak azok értendők, kiknek 375 assuk sem volt. Az osztályokba elhelyezés «census» időnként ismétlődő becslés által történt, melyhez szabadságvesztés-büntetés alatt mindenki jelentkezni tartozott. A vagyonbevallás s az eltitkolás által elkövetett jövedéki kihágás tehát nem a modern pénzügyi hatóságoknak találmánya. A C.-t a hadsereg kiállításánál, melyet csak az öt osztálybeliek tartoztak kiállítani, igénybe nem vették, de viszont politikai jelentőségük sem volt, mert a népgyülésben (comitia centuriata) szemben az osztályokba sorozott polgárokat illető 192 szavazattal (szavazási centuria) csak egy szavazási centuriájuk volt.
(lat.), a római jogban a polgári jogképességben előállott minden változás. A polgári jogképességnek telje három feltételhez, három állapotnak (status) fenforgásához volt kötve: szabadság -status libertatis-; római polgárság -status civitatis-; családi állapot -status familie v. hominis. A három állapotnak birtoka a. m. Caput, az azokban beálló változás a C., amely a Caput-ot megállapító három statusnak megfelelően szintén háromféle volt: C. maxima (legnagyobb); media (közép); minima (legkisebb). Az elsőt a szabadságnak, a másodikat a római polgárjognak, a harmadikat az addig birt családi állapotnak elvesztése vonta maga után, akként, hogy a szabadságnak elvesztése a római polgári jognak és a családi állapotnak, a római polgári jognak elvesztése pedig a családi állapotnak is elvesztését vonta maga után. A felső foku C. tehát az alsóbb fokuakat is magában foglalta, de nem megfordítva. A szabadságnak elvesztése jelesül hadi fogság vagy halálbüntetésre szóló itélet által a polgári jogképességnek teljes elvesztését vonta maga után. Az illető szabadból (liberus) rabszolga (servus) lett, s azontul nem jogalany, hanem csak dolog számba ment. A «civitas» kellékén alapult a különbség a teljes jogu római polgár (Civis Romanus) és az idegenek (peregrini) között. A római nemzeti jog -jus civile - intézményeiben csak a Civis Romanusnak volt része, az idegen csak mint a jus gentium (a mivelt népek közös joga) szerinti jogalany jött tekintetbe. A jus civile szerinti polgári jogképességnek elvesztése a C. media, melyet a kivándorlás, s bizonyos büntetések vontak maguk után. A C. minimát végül az addig birt családi kötelékből való kilépés vonta maga után, amelynek a másik két statusnak érintetlen hagyása mellett mégis nagy jelentősége volt, mert a régi örökösödési jog és az önjogu és nem önjogu - homines sui juris, és homines alieni juris - közötti különbség ezen alapult. Minima C.-t szenvedett p. az örökbe fogadott is, aki természetesen az elveszett családi állás helyett más családi állást nyert, mert az örökbe fogadó családjába lépett. A modern jogokban, melyekben minden ember személy és jogalany, s mely a szabadok és nem szabadok közötti különbséget nem ismeri, a három status és az azzal összefüggő C. elmélete csak történelmi jelentőséggel bir.
(lat.) a. m. csuklya; az oltár közelében levő hely (presbyterium); Capitiarius, annak a papnak a neve, ki az e helyen szükségelt tárgyak beszerzéséről gondoskodik.
(Köpfel) Farkas Fabricius, reformátor, szül. Hagenauban Elzászban 1478., megh. 1541 nov. Eleinte Freiburgban az orvosi tudományokat, később a jogot, végre a teologiát tanulta, 1512-ben a bencés apátság prépostja lett Bruchsalban, 1515-ben prédikátor és a teologia tanára Baselben; itt görög és héber tanulmányai folytán elfordu1t a skolasztikától s a keresztény igazság kipuhatolásának és tanításának szentelte magát. Ezért főkép irásmagyarázati felolvasásokat tartott. Luther fellépése tetszését megnyerte, de azért 1519. Albrecht mainzi választófejedelem szolgálatába lépett. 1523 óta prépost St. Thomasnál, aztán prédikátor lett Straszburgban, majd végkép a reformációhoz csatlakozott s ennek egyik buzgó harcosa lett. Bucerrel együtt szerkesztette a Confessio Tetrapolitana-t és résztvett a berni zsinaton 1532. Művei: Emanationes in Habacuc et Hoseam; Explicatio in hexaëmeron; Vita Oecolampadii. V. ö. Baum, C. és Bucer (Elberf. 1860).