Manlius, l. Manlzus.
a régi Róma (l. o.) hét halmának egyike, a Capitoliummal.
l. Róma.
ásatag hüllönem; l. Mastodonsaurus.
(lat. Capitularia Regum francorum), a frank királyok Capitularéi, a frank birodalmi törvényhozást tartalmazzák, a birodalmi gyülésen hozattak; az egyházi és világi főurak. hozzájárulásával s a király szentesítésével törvényerőre emelkedtek, azon elv alapján «Lex consensu propuli fit, et constitutione Regis». A C. elnevezés csak a Karolingok korában jött általános használatba, s onnan eredt, hogy a törvények capitulumokra, v. caputokra - fejezetekre - voltak felosztva. A IX. században a C. két gyüjteménye készült, az egyik Ansegisus fontenelli apátnak, a másik, mintegy az előbbeninek folytatásaként, Benedek levitának gyüjteménye, mely utóbbi azonban hitelesnek egyáltalán nem tekinthető.
(lat.). A hajdani német birodalomban azok a feltételek, melyek a római német császár elé - először V. Károly elé 1519. - terjesztettek, s melyekre megválasztása alkalmával megesküdni tartozott. A vesztfáliai békekötés (1648) egy állandó szövegezést -- C. perpetua helyezett kilátásba, mely azonban soha létre nem jött; a C. azért minden császárválasztás alkalmával ujra szövegeztetett - C. caesarea -; tartalmát a császár kötelességeinek s jogainak részletes meghatározása képezte, a fentartott - rezervált császári jogok mindig nagyobb megnyirbálásával. A tervezet, mely minden későbbi C.-nak alapját, képezte, 1711-ből való. L. Kapituláció.
L. Káptalan.
János, tót költő, született Znióváralján (Turóc vrm.) 1846., meghalt u. o. 1867-ben mint pozsonyi joghallgató. Zniovsky Milosláv név alatt egy kötet költeményt irt, melyek Sirotky (Árvácskák) c. a. Besztercebányán 1868-ban jelentek meg.
Antal (don Antonio de), spanyol nyelvész és régiségtudós, született Barcelonában 1742 nov. 24., megh. Cadizban 1813 nov. 14. A katonai pályára lépett, résztvett az 1762-ki Portugália ellen vivott harcban; 1770. azonban megvált a katonaságtól és a történelmi akadémia titkára volt. Az 1808-i francia invázió következtében Szevillába menekült, hol beszédeivel, melyekben a szabadságharcra tüzelte honfitársait, nagy tetszést aratott; később képviselőnek is megválasztották. Főbb történelmi művei: Memorias históricas sobre la marina, comercio y artes de la antigua ciudad de Barcelona; Madrid 1779-92) és az ehhez tartozó Código de las costumbres maritimas de Barcelona (u. o. 1791), Questiones críticas sobre varios puntos de historia económica, politica y militar (u. o. 1807), Teatro histórico-critico de la elocuencia espanola (Madrid 1786-94). Említést érdemel továbbá szótára, a Diccionario francés-espanol (u. o. 1805). V. ö Hernandez: Classiques espagnols.
(olasz) a. m. kezdet, fő, főnök, innen: da C., ujra.