v. kapparisfélék (növ.), l. Káprifélék. - Capparis L., 1. Kápri.
Lajos, francia hebraista és kritikus, szül. St.-Elierban 1585 okt. 15., megh. Saumurban 1658 jun. 18. Az oxfordi egyetemen keleti nyelvészetet tanult, 1613. a héber nyelv tanára lett Saumurban, később ugyanitt prédikátor és a teologia tanára. Főművében, a: Critica sacra-ban (Páris 1650 Halle, 1775-86, 3 köt.) a szöveg integritását kétségbe vonja. Ezenkivül nevezetesebb művei: Arcanum punctationis revelatum (Lejda 1645), Diatribe de veris et antiquis Hebreorum litteris (Amsterdam 1645).
Bianca, l. Capello.
Hermina, családi néven Cziglér de Vecse, osztrák irónő, szül. Salzburgban 1840.; jelenleg Bécsben él. Művei: Jugendträume, Liederkranz, Poesiegestalten. Hazánkat érdekli a Wiedereroberung Pannoniens c. éposza (megj. 1878). Streifzüge auf d. Gebiet d. Kulturgesch. (1885). Férje C. Vilmos, (szül. Salzburgban 1834), egyike a legjobb osztrák-német tájszólamköltőknek és szatirikusoknak. Művei: Dichtergrüsse, Blüten u. Blätter, Zeitlichten (2. kiad. 1880), Brennesseln (1879). Több szépirodalmi lap munkatársa.
Gino marchese, olasz iró és államférfiu, szül. Firenzében 1792 szept. 13., megh. u. o. 1876 febr. 3. Fiatal korában hosszu tanulmányutakat tett, melyekből visszatérve Firenzében lelke lett a Vieusseux-féle Antologia c. folyóiratnak. Igy jutott érintkezésbe Olaszország legkiválóbb szellemeivel, szoros barátságot kötve Collettával Giordanival., Leopardival, Giustival s még sok mással, bőkezüen áldozva az irodalom céljaira és élénk részt véve mindennemü olasz kulturális mozgalomban. 1848. toscanai miniszterelnök lett, később szenátor. Főműve: Storia della repubblica di Firenze; kisebb művei a Scritti editi ed inediti c. gyüjteményben jelentek meg. Életéről és működéséről szép könyvet irt Reumont: Gins C., ein Zeit- und Lebensbild (1880), és Döllinger, Akad. Vorträge (II. köt.).
(lat.) a. m. kecske; mint csillag neve a. m. capella.
sziget a Földközi-tengerben, 28 km.-nyire Korzika É-i csúcsától, 22 km. kerülettel, 800 lak., akik nagyobbára halászattal, rozs-, olajfa- és szőllőtermeléssel foglalkoznak. A sziget vulkáni eredetü, nehezen hozzáférhető, kevéssé termékeny. 1507. a genovaiak foglalták el, azóta Genova sorsában osztozott és most is ugyanazon tartományhoz tartozik.
1. Albert gróf, osztrák tábornok és diplomata; szül. Bolognában 1630. Rokonságban volt Piccolomini. Octavioval és Montecuccolival. Kitünt a magyar-török háboruban, de még jobban két fontos küldetésben; először 1682., másodszor 1685., mindkétszer Konstantinápolyban. Ezután nemsokára meghalt. Figyelemreméltó az olasz nyelven irt, de németre is lefordított jelentés, melyet e küldetéseiről. tett s amelyet titkára, Benaglia Giovanni adott ki (Bologna 1684). Irodalommal is foglalkozott, sokat fordítván az ifjabb Seneca műveiből.
2. C. Eneász Szilvius gróf, osztrák császári tábornok, az előbbinek testvére, született Bolognában 1631., meghalt 1701 február 3. Korán császári szolgálatba állott s követte rokonát, Montecuccoli tábornokot a török és francia háborukban. 1683. mint a lovasság vezére a magyar felkelők ellen harcolt s Bécs felmentésekor elűzte a törököket az erősen elsáncolt nuszdorfi táborból. 1685. rohammal foglalta el Érsekujvárt, 1686. pedig az erdélyi határig nyomult előre. 1691-93-ig a Rajnánál a franciák ellen 1694. ismét Magyarországban küzdött a törökök ellen, kiket Pétervárad alól ismételten visszavert. Miután 44 hadjáratban küzdött, a hadi tanács alelnöke lett, mely minőségben mint Savoyai Jenő herceg egyik irigy ellensége tette nevét emlékezetessé. (Allg. Deutsche Biographie III. 776.)
3. C. János, biboros, a szentszéknek á latere követe Párisban, szül. Bolognában 1733 máj. 29., megh. Párisban 1810 jun. 21. 1758. követhelyettes volt Ravennában, később kölni, luzerni, bécsi nuncius. Diplomáciai ügyessége meggátolta, hogy a Kaunitz által sugalmazott II. József császár és a pápa között végleges szakadás álljon be. 1792. VI. Pius biborossá kreálta. VII. Pius alatt jesi-i püspök lett s 1801. Párisba ment á latere követnek. Napoleon milánói érsekké őt nevezte ki; mint ilyen áldotta meg azt a vaskoronát, amellyel Napoleon magát 1805 máj. 28. olasz királlyá koronázta.
község Róma olasz tartományban, a Vico-tó partján, 5000 lak., mellette áll az a pompás palota, amelyet a XV I. században Vignola épített a Farnese-család számára.
sziget, l. Capri.