(lat.) a. m. hajóél v. csónak, a növénytanban valamely virág vagy gyümölcs részének élalaku képződése, v. pedig a vitorlás virágnak alsó, s két szirom összenövéséből alakult csónaka.
(ejtsd: ka-) Anna, magyarrá lett német énékesnő művészi neve. Szül. Bécsben (hol atyja, Schmeidler N., nyug. kormánytanácsos volt) 1839 nov. 15., megh. Budapesten, 1885 máj. 7. Hét éves korában már zongorázott s mint Pacher tanítványa sokra vitte; majd kiművelték csengő, hajlékony s erős szoprán hangját, oly tökéletesen hogy Marchesi a legkedvesebb tanítványai közé sorozta. Würzburgban 1862. első szinpadi kisérlete kitünően sikerült; azonnal szerződtették Frankfurtba, hol ő volt az első «Elsa», akit a számüzetéséből visszatérő Wagner R. hallott «Lohengrin» jében. 1863-66. a pesti Nemzeti Szinház tagja volt, hol később is, nagysikerü német- és olaszországi működése közben gyakran vendégszerepelt, mindig nagy tetszés közepette melyet merőben művészetével vívott ki. 1878 táján lépett le a szinpadról s lett Frankenburg Adolf nejévé. Ő kreálta nálunk Gounod «Faust»-jában Margit szerepét; egyéb hires szerepei voltak: Donna Anna és Eivira (Don Juan-ban), Valentine (Hugenották), Fidelio, Alice (Ördög Róbert), Pamira (Varázsfuvola) Lucretia Borgia, Erzsébet (Tannhäuser), Agatha (Bűvös vadász), Norma, Recha (Zsidó nő) stb. Férjével egy sirban nyugszik a Kerepesi-uti temetőben; arcképét a Vasárnapi Ujság 1865. s a Magyarország és a Nagy Világ-, 1870. közölte.
(állat), tarajos mellüek, a madarak osztályának egyik alosztálya, amelybe a struc, kázuár és kivi (Apteryx) kivételével összes jelenleg élő madaraink tartoznak s melyekre jellemző, hogy szegycsontjuk (mellcsontjuk) erősebben vagy gyengébben előreszökellő tarajat (carina) visel. Erre a tarajra tapad a repülés munkájában oly fontos szerepet játszó nagy és kis mellizom, melyek fejlettsége s velük együtt a szegy csont-taraja is egyenes viszonyban van a repülés-tehetség fejlettségi fokával. A tarajos mellü madarakkal szemben áll a laposmellüek (Ratitoe) alosztálya, amelybe repülni nem tudó madarak tartoznak.
(lat.), l. Madármell.
(ejtsd: karinyena), igen régi, gót és arab nyomokat mutató falakkal körülvett város Saragossa spanyolországi tartományban, a Jalon egy kis mellékvize által öntözött Campo de C.-n, (1887) 3600 lak. C. arról nevezetes, hogy kitünő Garnacha nevü bort termel.
város Palermo olasz tartományban, Szicilia szigetén, gabonákban és szőllőkben bővelkedő vidéken. közel a tengerhez, (1881) 12037 lak., gót izlésben épült kastellyal. Közelében nehány barlangban fosszil állatok csontjai nagy mennyiségben találhatók.
Marcus Aurelius, Carus római császár fia, kit atyja 282. Kr. u. császárrá, és erre nemsokára uralkodó társának nevezett ki, a parthusok idején pedig a birodalom kormányzásával bizott meg. Atyjának 283. történt halála, és testvérének, Numerianusnak 284. történt meggyilkoltatása után C. a császárrá kikiáltott Diocletianus ellen vonult, kinek seregét Margusnál Meziában meg is verte; őt azonban még a csata folyamán tribunusainak egyike bosszuból megölte.
falu Venezuela Bermudez államában, termékeny völgyben. Közelében van az óriási Guacharo nevü barlang, amelyet Humboldt Sándor irt le s amelyben nagy tömegekben élnek madarak (Steatornis caripensis-ek).
(ejtsd: kariszbruk), község Southampton angolországi grófságban, Wight (l. o.) szigetén.
L. (növ.), az apocynumfélék fái vagy cserjéi levelök átellenes apró bőrnemü; bogyójok gömbölyü vagy hosszas. A C. Carandas L. K.-Indiának alacsony tövises fája, jázminalaku fehér, gyengeillatu virágokkal, sárgás s megérve fekete bogyókkal. Eszik v. ecetbe savanyítva, mint az olivát v. a káprit használják. Fája kerítésnek jó. Az arábiai C. edulis Vahl gyümölcse is ehető.