(lat.) a. m. kedves!
(ejtsd: karisszimi) Jakab, olasz egyházi zeneszerző, szül. Marinoban 1604., meghalt Rómában 1674-ben. Különösen nagy érdeme a szavaló éneklés (olasz neve: recitativo) tökéletesítése és a hangszerek kisérő szerepének szebbé, változatosabbá tétele. Hibásan tulajdonították azonban neki a világi kántáté kezdeményezését, ő csak vallási tárgyu szövegeket zenésített meg. Számos műve elveszett; a kinyomtatottak közül is csak 1664. és 65. megjelent 2-4 szólamu motettjei, 1667-ből Arie Da Camera-iból maradt fenn nehány példány. Párisban 10 oratóriumát őrzi a Nemzeti Könyvtár, egyebeket a Conservatoire s Londonban a Brit Muzeum, Oxfordban igen sok kéziratát (Aldrich gyüjtését) a Krisztus - templom könyvtára. Ars cantandi c. énektanító értekezése csak németre fordítva maradt fenn a Vermehrter Wegweiser (Augsburg 1692, II. kiad.) függeléke gyanánt.
- a legenda szerint - bakony-somlyói apáca volt szt. László idejében, ki (1092) szt. István szentté avattatásakor figyelmeztette a királyt, hogy a sirból addig nem vétetheti föl a szentet, míg vissza nem adja Salamon volt király szabadságát. Ez megtörténvén, háromnapi böjt után minden nehézség nélkül hengeríthették el a szt. király sirját fedő roppant követ.
(lat., olasz caritá) a. m. szeretet, emberszeretet; zárdákban a szegények számára való étel; a zárdáknak ajándékozott javak, a képzőművészetben az anyaszeretet képletes ábrázolása. - Caritatis poculum, a szeretet serlege, így nevezik azt az áldomást, amelyet a szerzetesek alapitóik v. jótevőik emlékére, ill. egészségére isznak.
György Lajos, német kémikus. Szül. Worbisban (Harz) 1829 aug. 24-én, megh. Marburgban 1875 ápr. 24-én. Bunsen asszisztense az 50-es években, Heidelbergában tanár 1861.; Kolbe utóda volt (1865) a marburgi egyetemen. A kémia különböző ágait művelte; a salétromsavnak hő okozta bomlását, a brómnak a diklorhidlinre való hatását tanulmányozta, a fenákonsav és a fumársav azonos voltát bebizonyította; uj módszert közölt a gőzsűrűség meghatározására, a gázok borszeszben való oldhatóságát megállapította. Több mennyiségi analitikai módszert dolgozott ki. A C.-féle kemencét a kémiai laboratóriumokban általánosan használják.
bajor herceg, l. Károly.
1. Emilia (Flygare), svéd regényirónő, szül. Strömstadban 1807 aug. 8., megh. Stockholmban 1892 febr. 5. Eleinte Flygare orvos neje volt, e szerencsétlen házasság felbontása után a közkedveltségü költőhöz, C. J. Gáborhoz ment nőül, ki őt a főváros társaságaiba bevezette. Csakhamar ismertté tette nevét regényeivel, elbeszéléseivel, melyeket a közönség mindinkább nagyobb tetszéssel fogadott. Műveiben nagy hűséggel tudja festeni a való életet, gazdag feltaláló képességgel jellemzi helyzeteit és alakjait, melyeknek hazája érdekessége még bájosabb szint és frisseséget ád. Nevezetesebb regényei: Kyrke-invigningen i Hammarby (Templomfelszentelés H.-ban, 1841); Fideikomisset (1844, 3 köt.); Rosen pa Tisteloen (T. rózsája, u. o. 1842, 2 köt.); Enslingen pa Johannes-Skeret (A remete a János-szirten, 1846, 3 köt.); Ett ar (Egy év, 1846, 2 köt.); En natt vid Bullarsjoen (1847, 3 köt.); Inon sex veckor (Hat hét alatt 1853), stb. Művei közül számosat más nyelvekre is lefordítottak. Magyarul megjelent: A sziget rózsája. Svéd regény. Fordította Lakner Sándor (2 rész). Külföldi Regénytár (Pest 1844).
2. C. János Gábor, svéd költő, született 1814 julius 9-én, meghalt Stockholmban 1875 julius 6-án Carlén Emilia (l. o.) második férje. Eleinte jogtudománnyal foglalkozott, később azonban az irodalomnak szentelte magát és Stycken pa vers (1838) és Romaner, ur svenska folklifvet (1848) c. költeménygyüjteményeivel nevét ismertté tette. Azonkivül számos jogi munkát és több költő műveit adta ki. Az Illustrerad Tidnings (1864-66) c. lapot is ő szerkesztette.
3. C. Mária Oktávia, svéd irónő Carlén János Gábor (l. o.) testvére, szül. 1828 nov. 22., megh. 1881 jan. 30. Irt számos novellát, azonkivül leirását adta a svéd királyi kastélyoknak és a stockholmi régiséggyüjteményeknek.
4. C. Róza, regényirónő, C. Emilia leánya, szül. Dalslandban 1836 máj. 9., megh. u. o. 1883 febr. 12. Ifjuságát egy romantikua fekvésü, hegyektől környezett faluban töltötte ami később irói fejlődésére is hatott. Nevezetesebb művei: Agnes Tell (1861); Bröllopet i Bränna (Brännai lakodalom, 1863); Tre ar och tre dagar (Három év és három nap, 1864); Helena (1865) és művészeti szempontból legtökéletesebb alkotása: Tatarnes son (A cigány fia, 1866). Ugyancsak 1866. Lifvet pa landsbygden (Az élet a falun) címen egy novella-kötet is jelent meg tőle.
János Antonin, francia szobrász, szül. Gimontban 1851 jul. 24. Művei: A koldus (1879); Egy velencei doge (1884); Visszatérés a vadászatról (bronz-szobor); Apra mellszobra (1888); Mme Roger-Miclos (mellszobor 1890); Mlle Deutz (mellszobor 1891) stb.
(ejtsd: kerltn) Vilmos, angol iró, szül. 1794 (vagy 1798) Prilliskban (Tyrone), meghalt Dublinben 1869 jan 30. Katolikus papnak készült, de később megváltoztatta e szándékát és az angol magas egyházba tért át. 1840. Dublinbe került, honnan a forradalmi események miatt Amerikába ment. Tiz évi ott tartózkodás után visszatért Dublinbe; utóbb, Palmerston közbenjárására nyugdijat is adtak neki. Műveiben C. az ir nép szokásait, örömeinek, szenvedéseinek rajzát adja, eleven, megkapó szinekkel, de többnyire tendenciózus vonásokkal, az ir nép valódi jellemének festője, érzéseinek leghűbb tolmácsolója. Traits and stories of the Irish peasantry (Dublin, 1830, 2 köt.) c. könyvét tartalmának ujságánál és irásmódjának frisseségénél fogva a kritika és a nagy közönség tetszéssel fogadta; ugyanigy humoros regényét: Fardorougha the miser (1839); később több elbeszélésgyüjteményt adott ki (1841, 3 köt.), melyeket ugyancsak kedvezően fogadtak. Felsorolt művein kivül megemlítendők még: Rody the rover (1846); The black prophet (1847); The clarionet (1854); The double prophecy (1862), stb. Halála után jelent meg: The fair of Emyvale and The master and scholar tales (1870) és Farm ballads (1873).
(ejtsd: kárli) János Rinaldo gróf, másként Carli-Rubbi J. R. gróf, szül. Capo d'Istrián 1720 ápr. 11., megh. Milanóban 1795 febr. 22. Ifju korában mértant és a holt nyelveket tanulta előszeretettel. Irodalmi vitatkozásaival hiressé tette magát, úgyhogy 1741. a velencei szenátus a csillagászat és a tengerészeti tudomány tanárává nevezte ki. Azonban 1749. visszavonult e tanszéktől, hogy nagy birtokát igazgathassa. De csak rövid időre. Nem sokára a milanói kereskedelmi és államtudományi kollégiumnak, valamint a főiskolaszéknek elnökévé lőn. József császár 1766. titkos kormánytanácsossá nevezte ki C.-t. 1771. pedig a pénzügyi kollégium (hivatal) elnökséget ruházta rá. Résztvett Lombardia közigazgatásának reformálásában. C. több érdemes nemzetgazdaságtani munkát bocsátott közre, így: Dell' origine e del commercio della moneta; Del valore e della proporzione dei metalli monetati; Osservazioni preventive al piano intorno alle monete di Milano; Relazione del censimento dello stato di Milano; Breve ragionamento sopra i bilanci economici delle nazioni; Del libero commercio de grani (levél Neri Pompéjushoz). Ezeken kivül még nagyobb művét, a Delle monete e dell' istituzioni delle secche d'Italia ciműt(Velence 1754-60, 3 köt.) említhetjük. Még életében kiadta összegyüjtött munkáit 18 kötetben (Milánó 1784-94).