(növ.) a. m. gyümölcscséklye, vagyis a virágtengelynek a termő, később a belőle származó gyümölcs alatt való meghosszabbodása, p. a szilene vagy a kápri virágjában.
a jogi és teologai tudományok terén kitünő német család mely eredetileg Spanyollországból (Carpezana ) származott, de már 1282-lben C. brandenburgi birtoknak (Tremen közellében) tulajdonában volt. Ezen család tudós tagljai sorából először is C. Simon említendő, ki a XVI. század közepén Brandenburg polgármestere volt. Joákim fia a harmincéves háboruban tünt ki, s mint dán táborszernagy halt meg Glückstadtlban (1628). Testvére, C. Benedek (szül. Brandenburgban 1565 okt. 22.) 1595 óta jogtanár volt Wittenbergában megh. 1623 nov. 26. Ennek fia, C. Benedek (szül. Wittenbergában 1595 máj. 27.) 1645. lett jogtanár Lipcsében s 1653. a szász vállasztófejedelem titkos tanácsosa Drezdában, de innét később ismét Lipcsébe tért vissza; meghalt 1666 aug. 30. Ezen C. 20,000 halálos itéletet mondott leginkább boszorkányperekben. Iratai egylkoron a jogfejlődésre nagy befolyást gyakoroltak. Jurisprudentia ecclesiastica (Lipcse 1645) cimü munkájával a püspöki hierarkikus rendszernek egyik főalapvetője lett. Testvére C. János Beneldek (szül. Rochlitzban 1607 jun. 22.), 1663 óta lelkész volt Meuselwitzban, meghalt Lipcsében mint teologiai tanár 1657 okt. 22. Művei: Hodegeticum (1656) és Isagoge in libros ecclesiarum Lutheralnarum symbolicos etc. (Lipcse 1665). C. Benedek János, teologus és orientálista (született Lipcsében 1639 april 24.), 1662-ben ugyanott hitszónok lett, s 1668 a keleti nyelvek és 1684 óta a teologiának is tanára volt. E hivatalában a pietistákkal polelmizált (megh. 1699 márc. 23.). C. Benedek Ágost (szül. Lipcsében 1644 nov. 2., megh. mint jogtanár 1708.) a polgári jogról irt. C. Benedek Sámuel, teologus (szül. Lipcsében 1647 jan. 17.), 1671. a költészettan tanára lett Wittenbergában, 1674 óta pedig mint udvari hitszónok élt Drezdában (Spelner ortod. utódja) megh. 1707 aug. 31. ugyanott. Fia C. Gottlieb János, ezen család legtudósabb teologusa, szül. Drezdában 1679 szept. 20. Belutazta Angliát és Németalföldet, s 1719. a keleti nyelvek tanára lett Lipcsében, 1730. pedig szuperlintendens (megh. 1767 ápr. 7.). Mint az «inspiraltio» védelmezője, Simon Rikárd és Clericus ellen az Introductio in libros canonicos bibliorum Vetelris Testamenti omnes (Lipcse 1721) és Criticasacra Veteris Testamenti (u. itt 1728) c. műveket írta.
olasz festő család, a XVII. sz. eklekticizmusának megalapitója. - C. Lajos, szül. Bolognában 1555., C. Vincenzo mészárosmester fia volt, eleinte Fontana Prosperónál tanult, azután vándorutra indult és Firenzében Andrea del Sarto, Parmában Correggio, Mantovában Giulio Romano, Velencében Tintoretto és Paolo Veronese műveivel ismerkedett meg. 1578. visszatért szülővárosába, s a nagy mestereket, főleg Correggiót tanulmányozta. Hasonló irányban működtek unokatestvérei: C. Ágoston, szül. 1557 megh. 1602. Kezdetben ötvös volt és C. Hannibál, szül. 1560. megh. 1609. Lajos ösztönzésére a tudományos Ágoston és a gyakorlati irányu Hannibál is megismerkedtek a legkiválóbb mesterek alkotásaival, de már 1582. visszatértek Bolognába és Accademia degli Incamminati (Jó utra tértek akadémiája) néven hárman elméleti és gyakorlati iskolát alapítottak, mely nemsokára olyan kedvelt lett, hogy az öreg, modoros festők iskolái kiürültek. A rokonok első közös munkája a bolognai Fava-palotában 1582 óta festett freskófrizek, melyek hősmondai tárgyuak. Ezeken a festményeken, valamint a következőkön is Ágostoné a tervezés, Lajosé az elrendezés, Hannibálé a kimunkálás. A 80-as évek vége felé a bolognai Magnani-palotát, 1593 körül a Sampieri-palotát diszítették és főleg az emberi formák hatalmas ábrázolásával olyan hirnévre vergődtek, hogy a Farnese-palota helyiségeinek freskókkal való diszítésére Rómába meghivást kaptak. Eleinte Ágoston és Hannibál együtt dolgoztak (1597-1600 kör.), majd a féltékeny Hannibál maga folytatta a nagy munkát, mely 1607 v. 1608. készült el. Freskóiknak tárgyát a görög-római mitoszból, és pedig az istenek és istennők szerelmi történeteiből merítették. A képek ugy szinezési, mint formai tekintetben a dekorativ festészet elsőrangu remekei. Ezután a C.-ak nem dolgoztak többet együtt. - Lajos leginkább Correggio és Parmegianino hatása alatt áll, de szinezése teljesen eredeti. Műveinek legnagyobb része Bolognában van: 7 nagy freskófestmény szt. Benedek életéből a S. Michele in Bosco kolostorban, az «angyali üdvözlet» a székesegyházban, melynek egy későn fölfedezett hibája az önérzetes művész halálát okozta 1619); Ágoston inkább a velencei mesterek, mint Correggio hatása alatt állott. Bolognában és Parmában festett freskófestményei és oltárképei, szép tájképe a firenzei Pitti-palotában, női arcképe a berlini képtárban stb. Lajosénál nagyobb formaérzékről tanuskodnak. De Ágoston főjelentősége a rézmetszésben van. Ebben a németalföldi születésü Cort Cornelius volt mestere és csakhamar olyan tökélyre tett szert, hogy kora legnagyobb rézmetszőjének tartották. Metszeteket készített C. Lajos és Hannibál, Calvaert, Tibaldi, Sammachini, Sabattini bolognai mesterek, Vanni, Correggio, Veronese P., Tintoretto stb. művei nyomán, de eredeti vallásos, mitoszi és erotikus tárgyu metszeteí, arcképei és diszítményei is vannak. - Hannibál ifjukori művei, p. a Santa Conversazione (1578) és Mária mennybemenetele (1587) a drezdai képtárban föltüntetik hatalmas művészetét és eklektikus irányát. Oltárképeken kivül festett kisebb vallásos és mitoszi, sőt genreképeket is; tájképei pedig nagyszerü, szabad, erélyes fölfogásuak és még Claude Lorrainre és Poussinre is hatással voltak. E nembeli művei a római Doria-képtárban, Madridban, Szt.- Péterváron, Berlinben, Londonban, a Louvreban vannak. C. rézmetszéssel is foglalkozott és pedig majdnem kizárólag saját rajzai után. - A C.-családból még Lajos fivére Pál, Hannibál és Ágoston unokatestvére Ferenc (1595-1622) és Ágoston törvénytelen fia C. Antal (1583-1613) voltak festők. Ez utóbbi Rómában festett freskó- és olajfestményeket; a Louvreban látható «Vizözön»-e bizonyitja határozott tehetségét. - V. ö. Antonio Bolognini Amorini: Le vite di Lodovico, Agostino, Annibale ed altri dei C. (Bologna 1840); banitschek H. a Dohme-féle «Kunst und Künstler»-Jen.
l. Gyöngymoszat.
Bertalan, toledói érsek, szül. Mirandában (Navarra; ezért ugy is hivják Bartol. de Miranda) 1503., megh. Rómában 1576 máj. 2. 1550. a Domokos-rend provinciálísa lett. 1554. elkisérte II. Fülöpöt az angol Máriával való egybekelésére és a kat. vallásnak Angolországban való ujra megalapítása érdekében volt tevékeny. 1558. mint toledói érsek V. Károly császár halálos ágyánál volt. 1559. szakadársággal gyanusittatván, az inquizició által csaknem 8 esztendei fogság után Rómába küldetett, hol csak néhány nappal halála előtt mentették fel. Munkái: Summa conciliorum et pontificum (Velence 1546); Commentarios sobre et catechismo christiano (Antwerpen 1558; e munkája miatt fogták perbe); De necessaria residentia episcoporum (Velence 1547).
(ejtsd: karrara), város Massa e Carrara ol. tartományban; a Tirreni-tenger közelében, (1881) 14,603 lak. C.-t félkörben hegyek veszik körül, amelyek vagyonosságának forrásai; mert ebből bányásszák a hires márványt, amit a világ minden részébe elszállítanak. Házai és különböző épületei, a nyilvánosak miként a magánosak mind márványból készültek. Főpiacának egyik oldalán doriai oszlopokon nyugvó portikus van; ezzel szemben áll a Medico-palota. A székesegyház kicsiny, de építészeti stilusa és homlokzatának diszítese Olaszország egyik legérdekesebb templomává teszik; egyéb templomai: San Andrea és Madonna delle Grazie. Szobrásziskolája gazdagon föl van szerelve antik szobormintákkal. A hegyek, amelyekből a hires márványt bányásszák, a várostól K-re, 700 m. átlagos magasságban, 18 km.-nyi hosszuságban huzódnak el; körülbelül 100 bányája közül 7 van csak, amelyek a szobroknak való márványt szolgáltatják s amelyek a Torano-völgyben vannak; a férfi lakosság csaknem kizárólag a márvány törésével, fűrészelésével, elszállításával foglalkozik. Az évi márványtermelést 18,000 mmázsára becsülik 60 millíó frank értékben. Nagy részét a közeli Avenzából szállítják el a tengeren. A márványbányászat az etruszkok idejére vezethető vissza. A rómaiak a C.-i márványt marmor lunensenek hivták. A római birodalom bukásával a bányászat is megszünt és csak a művészetek fellendülésével a X. században kezdődött meg ujra. V. ö. Magenta, L'industria dei marmi apuani (Firenze 1871).
Ferenc, hirneves olasz büntetőjogász, szül. Luccában 1805 szept. 18., megh. u. o. 1888 jan. 15. A pisai egyetem tanára, 1865-70-ig az olasz képviselőház tagja, 1876 óta szenátor volt, Munkái: Programma al corso di diritto criminale (Prato 1877-83, 9 köt., 5. kiad. Lucca 1877 és 1881); Magyarul: A büntető jogtudomány programmja. A m. tud. akad. megbizásából ford. Beksics Gusztáv. 2 köt. Budapest 1878-1879. Pensieri sul progetto di codice penale italiano (3. kiad., Lucca 1878); Lineamenti di pratica legislativa penale (2. kiad. Torino 1882); Lezioni sul grado nella forza fisica del delitto (Lucca 1870); Studij sul delitto perfetto (Lucca 1879); Della vita e degli scritti di Giovanni Cattalinich (8-r. 16 lap. Zára 1849).
l. Carrara.
szobrocskák előállítására használt, márvány fehérségü, kevéssé átlátszó angol porcellán, mely közép helyet foglal el a pörkölt (fritta) porcellán és a kemény fehér cserép (kő-edény) között.
Mihály, francia költő, szül. Párisban 1819., megh. Argenteuilben 1872 jun. 27. Költeményei közül megemlítendők: Les folles rimes (1841); drámái közül: La jeunesse de Luther (1843); L'eunuque (1843); Scaramouche et Pascariel (1847); Faust et Marguerite (1850) stb. Barbiervel és másokkal együtt több vigjátékot, vaudevillet s operette-szöveget irt. Magyarra le vannak forditva: Hamlet. Nagy opera 5 felv. Ford. Böhm Gusztáv (Arad 1870); C. és Lucas: Lalla-Roukh. Vig opera 2 felv. Ford. Csepregi (Pest 1863); Barbier és C.: Pál és Virginia. Dalmű 3 felv. és 6 képben. Ford. id. Ábrányi Kornél. Zenéjét irta Massé Viktor (Budapest 1877); C. és Barbier Gy.: Jeanette menyegzője. Vig dalmű 1 felv. Fordította Böhm G. Zenéjét szerzé Massé (u. o. 1879, 122. sz.); Barbier és C.: Philemon és Baucis. Dalmű 2 felv. Zenéjét szerzé Gounod. Magyarra ford. id. Ábrányi K. (u. o. 1880); C. és Barbier: Dinorah vagy a ploérmeli bucsu. Vig opera 3. felv. Ford. Csepregi Lajos. Zenéjét irta Meyerbeer (Pest 1860); C. és Battu: Eljegyzés lámpafénynél. Operette 1 felvonásban. Fordította Feleki Miklós (Pest 1860).