város Sziciliában, Girgenti tartományban, a Platani egyik mellékvizénél, (1881) 9205 lak., só-, gipsz- és kénbányákkal.
(ejtsd: kasztelvekjo) Rikárd, valódi nevén Pullé Gyula gróf, olasz iró, szül. Veronában 1817., előkelő és igen régi családból. Nagyon korán az irói pályára lépett, melyen már 20 éves korában sikere is volt. Azóta mind a mai napig rendkivül tevékeny munkásságot fejtett ki, majdnem kizárólag a szinműirodalom terén. Nevezetesebb darabjai: Ugo Foscolo, verses vigjáték, La cameriera prudente, Una famiglia di nostri giorni, La donna pallida stb.
l. Caulonia.
város Sziciliában, Trapani tartományban, 10 km-nyire a Selinontei öböltől, (1881) 19,569 lak., olajfa- és jó bortermeléssel, selyem-, vászon- és gyapotszövéssel. Közelében vannak Selinunt romjai.
(ejtsd: verdüzan), falu Gers francia départementban, az Auloue mellett, (1891) 904 lak., kén- és vastartalmu (23-24°) ásványvizforrásokkal, fürdőintézettel és márványbányával. Vieux-Castera mellett a templáriusok egykori kastélyának romjai láthatók.
K.-János, olasz költő, szül. Montefiasconeban 1721., megh. Párisban 1803 febr. 6-án. Szülővárosából, ahol papneveldei tanár volt, előbb Rómába ment, később Firenzébe, végre II. József császár magával vitte Bécsbe. Innen Kaunitz miniszter fiával beutazta majdnem egész Európát, majd pedig visszatérve az osztrák fővárosba, az ottani udvari szinházak számára dolgozgatott. 1797. Olaszországba utazott, onnan pedig egy évvel későbben Párisba, ahol megis halt. C. kiváló szatirikus költő; Gli animali parlanti címü állatéposza rendkivül elmésen gunyolja a korabeli társadalmi és irodalmi viszonyok félszegségét. Kevésbbé sikerült Poema tartaro-ja, mely II. Katalin cárnő udvarát teszi nevetség tárgyává. Novelle galanti c. gyakran sikamlós verses elbeszéléseiben is igen sok a szatirikus elem.
(lat.) a. m. fenyítés; C. paterna, fenyítő hatalom. Castigátor, büntető; castigare, büntetni, javítni.
(ejtsd: kasztilyione), 1. C. delle Stiviere járási székhely Brescia olasz tartományban,10 km.-nyire DNy-nak a Garda-tótol, (1881) 5251 lak., selyemszövéssel. 1706 szept. 9-én Medavi francia vezér a hesseni herceg vezérlete alatt álló császáriakat, 1796 aug. 5-én pedig Napoleon Wurmser osztrák vezért itt legyőzte; ez utobbi alkalommal Augerau marsall vitézsége miatt C. hercegének cimét kapta. - 2. C. di Sicilia város Sziciliában Catania tartományban, az Etna ÉK-i lábánál, 10 km.-nyire a Joni-tengertől, (1881) 9479 lak., bor- és olajtermeléssel. - 3. C. Fiorentino, város Arezzo olasz tartományban, igen termékeny földön, (1881) 1984 lak., San Giulianoról elnevezett plébánia-templomában Gatta egy oltárképével.
1. Branda. A milánói hires Castiglione családból származott. Galeazzo János, Milano ura Párisban taníttatta. Innen mint jeles jogtudós tért vissza és a pápai udvarban vállalt szolgálatot. Csakhamar vizsgálóbiró (auditor) lett a pápai legfelsőbb törvényszéknél, s már ekkor több magyarországi üggyel foglalkozott. XII. Gergely (1406-8) piacenzai püspökké nevezte őt ki, de azért csakhamar elpártolt tőle és a pisai zsinathoz (1408-9), utóbb V. Sándor és XXIII. János pápákhoz szegődött. 1410. XXIII. János Magyarországba küldte pápai követül. Csaknem 3 évig tartózkodott hazánkban s rendezte ennek Zsigmond király önkénye által megzavart egyházi viszonyait. A veszprémi és kalocsai egyházmegyéket, minthogy azok főpapjai Zsigmond haragja elől elfutottak, egyelőre ő kormányozta. Legfőbb érdeme, hogy Zsigmondot és Ulászló lengyel királyt kibékítette s köztük szövetséget szerzett. Utóbb (1414-től kezdve) résztvett a konstanzi zsinaton, mint már 1411. kinevezett biboros. Később is több izben volt pápai követ. V. Márton Németországba, IV. Jenő pedig Lombardiába küldte. Meghalt 1443. 93 éves korában. V. ö. Ughelli: Italia sacra. I. 143, II. 231. Monumenta Vaticana Hungariae. IV. Fejér: Cod. Dip. X tam. Theiner: Monum. Hung. II. k.
2. C. Boldizsár, olasz iró, szül. Casaticoban (Mantova tartományban) 1478 dec. 6., megh, Toledóban 1529 febr. 2. Már ifju korában, mialatt Milanóban tanult, megismerkedett az udvari élettel, bejárva Ludovico il Moro fényes palotájába. Majd rövid ideig Gonzaga Ferenc szolgálatában volt, akitől elválva, Guidobaldo da Montefeltro urbinoi herceg hivei közé lépett, akinek udvara az olasz renaissance egyik legfényesebb centruma volt. Számos diplomáciai küldetést biztak rá, melyek alkalmat adtak neki kora legjelesebb férfiaival megismerkedni; Rómában benső barátságot kötött Rafaellal is. 1524. VII. Kelemen pápa Spanyolországba küldte V. Károly császárhoz; itt is halt meg. C. legfontosabb munkája a Cortegiano (Udvari ember), egy négy részre osztott, beszélgetés formájába öltöztetett értekezés, melyben az urbinoi udvar néhány uri embere és hölgye a XVI. század udvari életének ideális képét festik, egyuttal sok egyéb kérdésről (az olasz nyelvről, a kormányformákról, a plátói szerelemről stb.) érdekesen vitatkozva. A társalgás rendkivül elevenen, fordulatosan folyik, ami a munkát nemcsak kulturtörténeti, hanem irodalmi szempontból is értékessé teszi. Irt C. még egy 55 stanzára terjedő Tirsi c. eklogát is, néhány lirai verset s számos epistolát. A Cortegiano legujabb kiadása 1884-ből való (Firenze, Salvadori). L. Bottari, B. C. e il suo libro del Cortegiano, Pisa 1877.
3. C. János Benedek (il Grechetto), olasz festő, szül. Genovában 1616., megh. 1670.; dolgozott Genovában, Rómában, Nápolyban, Velencében, Parmában és Mantovában. Rendkivül sokoldalu festő volt; festett nagy történeti képeket, a rézmaratásban Rembrandtot utánozta; főleg bibliai képei révén ismeretes. Ezeken a képeken az esemény teljesen mellékes: csak ürügyül szolgál C.-nak állatok ábrázolására. Fia, Francesco is festő volt, atyja nyomdokaiban haladt, Mantovában élt, életkora ismeretlen.
4. C. Károly Oktáv gróf, olasz numizmatikus, szül. Milánóban 1784., megh. Génovában 1859 április 10. Felfedezte Angelo Mai-val Szt. Pál leveleinek és ó-testamentumi töredékeknek gót fordítását (kiadták 5 füz. Milánó 1819-39). Éremtani munkái: Monete cufiche del Museo di Milano (u. o. 1819); Dell' uso cui erano destinati i vetri epigrafi cufiche (u. o. 1847); Mémoire géographique numismatique sur la partie orientale de la Barbarie appelée Afrikia par les Arabes (u. o. 1826), melyben Berberia eredetét és történetet kutatja. Életét megirta Biondelli (Milánó 1856).
(ejtsd: kasztilyu) Antal Felicián, 1870 óta vicomte, portugál költő, szül. Lissabonban 1800 jan. 26., megh. u. o. 1875 jun. 17. Jóllehet korán megvakult, 1817-22. Coimbrában jogot tanult, de gyakorlatilag nem használta. A Miguelféle zavarok 1846. elűzték Portugáliából; 2 esztendeig az Azórokon tartózkodott, hol mezőgazdadasági és pedagogiai kérdésekkel foglalkozott; 1854-ben beutazta Braziliát és Portugáliát, mindenütt iparkodván a portugál tanügyön lendíteni. Népoktatási kormánybíztos és a kir. tudományos akadémia tagja volt. Első figyelemreméltóbb költeményei a királyi ház tagjaihoz intézett ódák és kántáték voltak a francia pszeudo-klasszicizmus szellemében és stiljében. 1821-ben (Coimbrá-ban) tette közzé bukolikus kisérleteit Cartas de Eche a Narciso (3. kiad. Páris 1836) cimmel, 1822-ben (Lissabonban) tavaszi dalokat Primavera (2. kiad. 1837) cimmel s az ezekhez hasonló gyüjteményét: Amor e melancolia ou a novissima Heloysa (Coimbra 1828). Később A noite do castello (1836) és Os ciumes do bardo (1838) cimü két versciklusával a romantikus iskola hiveihez csatlakozott, majd azonban Excavaçőes poeticas (1844) és Outono (1863) c. költeményeivel ismét régi irányzatához tért vissza. Bár Garrett halála (1854) és Herculano visszavonulása (1859) után a portugál irodalomban vezérszerepet vitt, nemsokára a fiatalabb költők C.-t retorikus hajlamai miatt már nyiltan s hevesen támadták. C. sokat fordított is, igy Ovidius metamorfózisait (Lissabon 1841), ars amatoriáját (Rio 1862), a Fasti-t (1862), Vergilius Georgikon-ját (1867), Anakreónt (1866), Shakespeare Szt.-Ivánéji Álmát, Moliére 4 darabját, Goethe Faustját. Életét megirta fia, C. Gyula. V. ö. Ortiz, La literatura portuguesa en el siglo XIX. (Madrid 1870).