(franc., ejtsd: kavalkad) a. m. lovascsapat lovasok felvonulása. - C. il possesso, azon ünnepélyes aktus neve amidőn a római pápa mint Rómának püspöke a laterani szt. János templomában ezen püspöki széket elfoglalja.
(ejtsd: kavalkanti), 1. Bertalan, firenzei nemes, szül. 1503 okt., megh. Pádovában 1562 dec. 9. Már mint ifju fegyvert fogott a Medicik ellen, kikben hazája szabadságának elnyomóit látta. Kitünő szónok is volt. Midőn Medici Cosimo az uralmat magához ragadta, C. elhagyta hazáját s eleinte valószinüleg Ferrarában később pedig Franciaországban élt. Évek multán Rómába ment s III. Pál megbizásából több fontos missziót végzett. - Művei közül kiemelendő a Rettorica (Velence 1559), mely szigoruan Aristotelés nyomán készült. Trattati sopra gli ottimi reggimenti delle reppubliche antiche e moderne (Velenee 1555, 1574) cimü munkáját a Classici italiani (Milano 1805) közé is fölvették. V. ö. Lettere di; Bartolommeo C. (Bologna 1869).
2. C. Guido, olasz költő, szül. Firenzében, nem tudni mikor, megh. 1300 aug. 28. Mint a guelf párt egyik legelőbbkelő tagja, élénk részt vett szülővárosa pártharcaiban; 1300. a város priorjai számüzetésbe küldték melyből visszatérve, csakhamar elhunyt. C., kit Dante «legelső barátjának» mond, ama toscanai költői iskolához tartozott, melyet Dante egy kifejezése után scuola del dolce stil nuovo-nak szoktak nevezni, s melynek feje Guido Guinizelli volt. Emennek szubtilis szerelmi okoskodásai nála már bizonyos könnyebb és közvetlenebb hangnak adnak helyet; nem egy dalában már némi népies egyszerüséget is találhatni. L. Ercole, Guido C. e le sue rime (Livorno 1890); Arnone Le rime di Guido C. (Firenze, Sansoni).
3. C. János, olasz történetiró: Istorie fiorentine c. művében (megj. Polidori kiadásában, Firenze 1838 2 kötet) megirta az 1420-1452 között terjedő kor történetét; Medici Cosimo számüzetéséről s visszatéréséről is irt: Della carcere stb. (uj kiad. 1867) értekezésében. Macchiavelli sokat merített C.-ból.
(ejtsd: kavalkaszelle) János Battista, olasz művészettudományi iró, szül. Legnanóban 1820 jan. 22. A velencei akadémián előadásokat hallgatott és egyidejüleg műtörténelemmel is foglalkozott. Egyidejüleg Pádovában mérnök volt, de nemsokára ismét visszatért műtörténelmi tanulmányaihoz. Németországon keresztül utaztában 1847. megismerkedett egy Crowe nevü műkedvelővel, kivel együtt irta Early Flemish painters (London 1872) cimü munkáját, valamint History of painting in Italy (5 köt., London 1869-71).
Ezenkivül C.-nek még következő munkáit említjük: Sul piů autentico ritratto di Dante (Firenze 1865); Sulla conservazione dei monumenti ed oggetti di belle arti e sulle riforme dell' insegnamento accademico (Róma 1875).
az ugyanily nevü kerületi kapitányság főhelye Tirolban, a Fiemme (Fleimsi-) völgy legfontosabb városa, az Avisio partján, 950 m. magasban, (1890) 2248 lak., nagy vásártérrel, fakereskedéssel. Gót stilusban épült plébániatemploma, régi márványportalével a város keleti oldalán, egy dombon áll.
(franc., ejtsd: káváljé, a lat. caballus a. m. ló, szóból képezve) a. m. lovas és lovag; általánosítva előkelő ur, továbbá hölgynek a kisérője és védelmezője. Erődítészetben a. m. erődfok, azaz várakban és sáncokban a gátoknál magasabb ütegsánc. L. Erődfok.
János, a camisardok vezére, született Ribauteban 1679. paraszt szülőktől, megh. Chelseaban 1740. Midőn a Cevennok református lakói vallásuk védelmére fegyvert ragadtak, ott hagyta mesterségét (pék volt) és 21 éves korában a fölkelők élére állott (1703). Bátran harcolt, de a következő évben Villars tábornokkal egyességre lépett. De midőn XIV. Lajos Versaillesben hidegen fogadta, Angliába távozott, hol a hadseregbe lépett. Később Spanyolországban alakított a menekült camisardokból ezredet, melynek élén az 1707. almanzai csatában kitüntette magát. Késöbb angol vezérőrnagy s Jersey sziget kormányzója lett.
(vagy Cavalieri; ejtsd kavaliéri) Emil, olasz zeneszerző, az oratorium műfaj megteremtője, szül. Rómában 1550 táján, megh. valószinüleg 1600 eött. Medici Nándor hg. hivására Firenzébe ment «a művészetek általános felügyelője» gyanánt. Legkorábbi művét 80-nál több, énekkarra irt madrigál tartalmazó kötetet, csak hallomásból ismerjük; az uj, drámai stilban irt művei: A szatir, Filén kétségbeesése (előadták Firenzében 1590), A vak nő tréfája (1595) az első dalművek közé tartoznak; törekvése a Cacciniéval egy célra irányult. Föműve: A lélek és test ábrázolása (Rappresentazione di anima e di corpo) c. oratorium; a művet 1600. Guidotti Sándor adta ki terjedelmes magyarázó jegyzetekkel.
(ol., ejtsd: kavaliere) a. m. lovag; C. servente, hölgykisérő, másként cicisbeo. Cavalieri Ferenc Bonaventura, olasz csillagász és matematikus, szül. Bolognában 1598-ban, mások szerint 1591-ben, megh. 1647-ben. Csak 23 éves korában kezdett mint jezsuita a matematikával foglalkozni, Galileinek tanítványa, 1629 óta a bolognai egyetem tanára volt. C. híressé lett Geometria indivisibilium continuorum (1635) c. műve által, melyben a vonalakat végtelen sok pontokból, s sikokat végtelen sok egyenesből és a testeket végtelen sok egymásra rakott sikokból teszi össze, mely elmélete akkor igen nagy vitatkozásokra adott okot, igy p. Guldinnal.
(gavallérok, nemes emberek), igy nevezték az 1642-49-iki angol polgárhábo-ruban azokat a nemeseket, kik I. Károly királyt támogatták, mig viszont a parlamentnek puritán pártfelét «kerek fejüek»-nek (Round Heads) gunyolták. A Stuartok restaurációja után azokat a vagyonilag tönkrement nemeseket nevezték C.-nek, kik a parlamentben pénz és egyéb jutalom fejében a kormányt szavazatukkal támogatták.
l. Lovasság.