(ejtsd: -mads re),:község Cuneo olasz tartományban, a Macra jobb partján (1881) 5502 lak., selyemtermeléssel.
1. Ferenc, olasz zeneköltő (valódi neve Calletti-Bruni Péter Ferenc volt), szül. Cremában 1599 v. 1600., megh. Velencében 1676 jan. 14. C. Federigo velencei nemes vette magához a tehetséges fiut, ki olasz szokás szerint 1640. felvette pártfogója nevét; ekkorra a blárk-templom énekeséböl már orgonás vált, méltó utóda Monteverdének, akinek nyomán az ének zártabb dallamát is, a recitálást is, jellemző, némileg önálló orgonaszólammal iparkodott kisérni ugy egyházi zeneműveiben, mint 45 operájában. Hirnevét jellemzi, hogy XIV. Lajos esküvőjére (1660), Mazarin biboros meghivására ő zenésítette meg Párisban a Xerxés (olasz helyesirással Serse) c. ünnepi dalművet. Erős ritmusérzéke s érzéseinek melege a merő történelmi értéken felül helyezik műveit.
2. C. János, olasz tábornok, a hátultöltő vontcsövü ágyú feltalálója, szül. Torinóban 1809 julius 28., megh. u. o. 1879 dec. 23. A piemonti tüzérség volt az első mely uj szerkezetü ágyúját használta (Gaéta ostrománál 1860-61). C. 1865. a katonai akadémia parancsnoka lett, 1879. nyugalomba lépett. Mint tudós is érdemeket szerzett s munkái a torinói akadémia kiadványaiban jelentek meg, melyeket franciára is lefordítottak. Ilyenek: Mémoire sur les équipages de ponts militaires (Páris 1843); Mémoires sur les canons se chargeant par la culasse et sur les canons rayées (u. o. 1849); Mémoires sur divers perfectionnements militaires (u. o. 1856); Aperçu sur les canons rayés se chargeant par la bouche et par la culotte et sur les perfectionnements á apporter á l'art de la guerre en 1861 (Torino 1862); Mémoire sur la théorie de la résistance statique et dynamique des solides (Páris 1863); Mémoire sur les éclatements remarquables des canons en Belgique de 1857 á 1858 et ailleurs á cause des poudres brisantes (Torino 1868).
svéd régiségbuvár, l. Hyltén-Cavallius.
eredetileg Piemontban vert ezüst pénz egy lóval, későbben Nápolyban vert rézpénz egy kereszttel a ló lábai között (C. da croce), utóbbi értéke mindinkább alább szállt, körülbelül 1/4 fillér értékéig, miért is cavalluccio-nak (lovacska) nevezték. 1862. a forgalomból kivették..
Tiberius, olasz származásu angol tudós, szül. Nápolyban 1749 márc. 30., megh. Londonban 1809 dec. 21. A Royal Society tagja volt. Londonba azzal a szándékkal ment, hogy ott kereskedőnek v. bankárnak képezi ki magát. De erről nem sokára lemondott és mint magánember a tudománynak szentelte magát. Föképen a légkör elektromos állapotát különböző elektrometerekkel tanulmányozta. E vizsgálatairól több dolgozatot adott ki. Nevezetesebbek a következő cimü munkái: A complete Treatise on Electricity, with original experiments (London 1795); Extraord. electricity of the atmosphere observed at Islington (Phil. Transact. 1776); New electrical experiments and observations (u. o. 1777); Some new experiments in electricity with the description and use of two new electrical instruments (u. o. 1780).
Félix, olasz iró és politikus, szül. Milánóban 1842 nov. 6. Már 17 éves korában fegyvert fogott, hogy részt vegyen az olasz szabadságharcokban, s ugyanilyen jókor kezdte irni forradalmi verseit, melyek nagy port vertek fel. Azóta is részben mint ujságiró, részben mint képviselő igen sokszor foglalkoztatta az olasz közvéleményt, és kivált utóbbi minöségében számos parlamenti vihart támasztott köztársasági és tulzóan irredentista kifakadásaival. Összeköttetései révén már 1892 elején leleplezte a római bank szennyes üzelmeit, de a kormány nem hallgatott rá. Midőn azután a bank megbukott, C. parlamentáris vizsgálatot indítványozott, melyet azonban Giolitti miniszterelnök ellenzett. Csak miután kitünt, hogy De Zerbi képviselő és társai közül többen pénzt fogadtak el a banktól, és hogy ugyanattól a kormány is kapott választási költségek fejében nagyobb összegeket, fogadta el a kamara C. inditványát. A politikainál sokkal rokonszenvesebb drámairói munkássága, melynek az olasz irodalom egyik legszebb gyöngyét köszönheti: az Il Cantico dei Cantici cimü egyfelvonásos verses dramolettet. Nagy sikert aratott: I pezzenti, La figlia di Jefte, Alcibiade és La sposa di Menecle c. darabjaival is.
(franc., ejtsd: kavalké), v. Calvaquet, lovaskatonák trombita-marsa, melyet olyankor fujnak, mikor egy-egy lovascsapat valamely városba bevonul.
(ejtsd:kevn),1. Grófság Ulster irországi tartományban, Monaghan, Fermanagh, Leitrim, Longford, Westmeath és Meath grófságok közt, 1932 km2 területtel, (1891) 111679 lak. Halmok, tavak, mocsarak (bogs) borítják; csakis Ny-i szélén emelkednek hegyek, ahol a 666 m. magas Cuilcaghon ered a Shannon. Föfolyója az Erne, amely fölveszi az Annaleet. A lakosság főfoglalkozása a földmivelés és vászonszövés; szén-, vas-, réz- és ólomércbányászat. Főhelye: C. - 2. Az ugyanily nevü grófság főhelye az Erne völgyében, kat. és anglikán püspök székhelye (1891) 2960 lak. 5 1/2 km.-nyire van Kilmore, régi püspöki palotával.
(ejtsd: kávánilyesz), Antal József, spanyol botanikus, született Valenciában 1745 jan. 16., megh. Madridban 1804 máj. 4. Eleinte a jezsuiták növendéke és pap volt, később Murciában bölcselettant adott elő, és 1777-ben del Infantado herceg gyermekei nevelőjéül ment Párisba. Itt tiz évi tartózkodása alatt a növénytan tanulmányozására adta magát és Monadelphie classis dissertationes decem cimü munkát irt (Páris 1785-90, 2 köt. s Madrid 1790, 296 táblával), mellyel reformátori hirnevet szerzett magának. Spanyolországba visszatértével a spanyol flórában szerzett tanulmányait Icones et descriptiones plantarum, que aut sponte in Hispania crescunt aut in hortis hospitantur (Madrid 1791-1801, 6 kötet, 600 acélmetszettel) cimü nagy és diszes munkában adta ki. Majd a kormány megbizván őt, hogy Spanyolországot növénytanilag átkutassa, tanulmányát Valenciával kezdte s az eredményt Observaciones sobre la historia natural, geografia, agricultura del reyno de Valencia (Madrid 1795-97, 2 köt.) cim alatt bocsátotta közre. 1800 óta Prousttal egyetemben természetrajzi évkönyveket adott ki; 1801. a madridi füvészkert igazgatója lett. Hortus regius Madritensis cimü munkája közben váratlanul lepte meg a halál.
Antal, spanyol történetiró, szül. Corunában 1805., megh. 1864 jan. 2. Az alcalai egyetemen jogot tanult, de azonkivül történelemmel és irodalommal is sokat foglalkozott. 1825-től mint ügyvéd működött Madridban, 1831. a városi tanács szindikusa lett, 1832. a szinházi cenzurával bizták meg, 1841. pedig a spanyol akadémia választotta tagjává. Nevezetesebb müvei: El libro de mes hijos (Gyermekeim könyve), mely mindennemü irodalmi, tudományos jegyzeteket, akadémiai beszédeket, emlékiratokat tartalmaz; Dialogos politicos y literários (Madrid 1858). Fömüve a: Historia de Espana, mely azonban csak II. Fülöp uralkodásáig terjed.