a pannonhalmi apátság alapító oklevele szerint 1001. Magyarország nádorispánja volt. (Fejérpataky: A pannonhalmi apátság alapító oklevele Budapest 1878. Karácsonyi azonban - Szt. István oklevelei, 146-177. l - azt az utóiratot, melyben a nádor neve előfordul, későbbi betoldásnak tartja. Ha valónak bizonyulna a záradék, kétségkivül C.-t kellene első nádorul tekintenünk )
(héb.) a. m. seregek, kivált a csillagok, vagy angyalok mennybeli serege tágabb értelemben (l. Móz. I k. 2, 1) az égnek és földnek minden teremtése; ismét Ur C., vagy C. istene, a szentirás későbbi könyveiben isten mint hadúr, vagy mint a mindenség ura.
kisk. Hunyad vm. körösbányai j.-ban, (1891) 1067 oláh lakossal. Aranybányászata a körösbányai bányamegyéhez tartozik, bányamértéke 11,57 ha., a munkások száma 43. Régente Veresbánya vagy Cybebánya volt a neve, 1451. Brankovics György Hunyadi Jánosnak engedte át. Közelében a balvanyesti torkolatánál mésztuffdombon 25 C.-foku kérgező forrás fakad, melyből éghető gázokat tartalmazó légbuburékok szállnak fel.
l. Kebés.
(állat), a szélesorru majmok (Platyrrhini) családjába tartozó nem, melynél a kapaszkodófark egész hosszában szőrgyűrűkkel fedett. Fajai valamennyien Délamerika forró égöve alatt tenyésznek, igen szelid természetüek és tanulékonyak. Az állatkertekben és állatseregletekben gyakran láthatók. Egyik közönségesebb faja a mikómajom (C. fatuellus Wagn.) Paraguayból és Guianából, szine barna vagy fekete, fülein hosszu szőrpamat emelkedik, mig állán hosszu szakálla előtt fehér csik van. Másik, szintén gyakori faja a sái vagy kapucinusmajom (C. capucinus L.), melynek szine sötétbarna, nyakszirtje és kezei feketés barnás, arca csupasz, hússzínü, ráncos; hazája Guiana, Venezuela és Peru.
(ejtsd: csekkáno), város Róma olasz tartománynak Frosinone járásában, a Saccótól jobbra, a Földközi-tengeri vasuthálózatnak nápoly-római vonalán, (1881) 7256 lak., szőllő- és olajfaműveléssel, a rómal Fabrateria vetus sok maradványával.
(ejtsd: csekki), 1. Antal, olasz utazó szül. 1849. Résztvett 1876. Antinori expediciójában, de Kaffába nem juthatott el. 1885. az olasz kormány Masszauába és a Szuahéli partra küldte ki, azután Adenba főkonzullá nevezte ki. Megjelentek tőle: Da Zeila alle frontiere del Caffa (Róma 1887 3 köt. Kivonatosan németül Lipcse 1888); L'Abissinia settentrionale (Milano 1887).
2. C. Giammaria olasz vigjáték-költő, szül. Firenzében április 14., megh. 1587 okt. 28. u. o. Városi nótárius volt, s e mellett kereskedéssel is foglalkozott. Szindarabjaiban, mint a XVI. század majdnem összes olasz irói, ő is a régi latin komédiát utánozta nemcsak a cselekvény, hanem a jellemek tekintetében is. Mindazonáltal darabjaiban a korabéli firenzei élet rajzaival is bőven találkozunk, s ez valamint tiszta toscanai stilusa még az utánzatokat is becsesekké teszi. De vígjátékainál fontosabbak ama miszteriumai (sacre rappresentazioni), melyekben ezt a műfajt számos profán vonás belekeverése által közelebb vitte a mindennapi élethez. Modern tipusokat is visz a bibliai személyek közé, sőt gyakran annyira modernizálja meséjét, hogy néha, mint p. a Tékozló Fiuban. (Il figliuol prodigo) éppen csak a darab cime emlékeztet a szentirásra. C. rendkivül termékeny és gyorsan dolgozó iró volt; némely darabját - 95-öt irt - négy-öt nap alatt bevégezte. A legjobbak: La Dote, La Stiava, La Moglie, I Rivali, La Maiana, L'Assinolo. Legujabb kiadás: Le Monnier, Firenze 1856.
nagyközség Fehér vm. sárbogárdi j.-ban, (1891) 3156 magyar lakossal; van vasuti állomása, posta- és táviróhivatala postatakarékpénztára. Lakosai az Árpádok korában bessenyők voltak.
(ejtsd: csech) szvatopluk, cseh költő, szül. Osztredekben (Csehország) 1846. febr. 21. Ujságiró volt s most a Květy havi folyóirat szerkesztője. Mint költő különösen az epikában jeles. Művei: Adamité, 1874; Václav z Michalovic, 1882 Evropa, Čenkes, Ve stinu lipy stb.
(ejtsd: csech és lech), két egytestvér, a monda szerint ősapái a cseh és lengyel népnek.