körte alaku angol sziget Elő-India D-i végében az É. szél. 9° 48'-5° 56' alatt. Az ázsiai kontinenstől, a Calimere-foktól a 70 km. széles Palk-szoros választja el amelytől D-re 115 km. hosszuságban zátony huzódik C. ÉNy-i végétől Elő-Indiáig. A 40 km. hosszu tulajdonképeni zátony, az Ádám (v. Rama) hidja, Manaar és Ramiszeram szigeteket fűzi össze; tőle D-re van a Manaari-öböl, amely sokáig a gyöngyhalászatnak volt leggazdagabb tere. C. kerülete 1100 km., területe: 63333 km2. Hegyei. Északi fele alacsony, nagyobbára trópusi erdőktől takart sík, homokos v. madrepora-mészből álló föld, mig D-i része hegyes. A délnyugati részen, 6°40' és 7° 40' között van a tulajdonképeni hegysége, amely DNy-ról ÉK-nek vonul s amelyben egyes csúcsok 2000 m.-nél is magasabbra emelkednek. A legnagyobb, a Pedrotallagalla (2524 m.), a helység közepén van; ezt a C. felé közeledő hajósok nem látják. Sokkal nagyobb hirü nálánál a 2262 m. s az elöbbitől mintegy 40 km.-nyire fekvő Adám-csucs, a Szamanella, a buddhisták szt. hegye, Sziripada-ja (lábnyoma) Szumanakuta-ja, Magas hegycsúcsok még a Kirigallpol a (2380 m.) a Totapolla (2353 m.) stb. Egyes hegycsúcsok a sikságból emelkednek ki, mint a Mahintal. Mindezen hegyek magva gnájsz, amelyet egyes helyeken gránit, másutt ismét bazalt tör át. É-on és ÉNy-on a partok alacsonyak, homokosak, sok helyen lagunák és ezek szélein kókuszpálma-erdők szegélyezik; D-en és K-en sziklásak. Legbiztosabb kikötő a K-i parton a Trincomalei. - Vizei. A gyakori esőzések következtében C. folyói számosak, de rövidek; áradásaik gyakran nagy károkat okoznak; a száraz évszakban pedig a sík részeken teljesen kiszáradnak. A legnagyóbb a 216 km. hosszu Mahavelli-ganga, amely a Trincomalei-öbölbe torkol; fontosabbak még: a Kalani-ganga, a Malvatta-oja, de csak az első hajózható nagyobb távolságra. Természet alkotta tavai nincsenek; egykori urai azonban óriási viztartókat ásattak ki, amelyek nagyrészt maig is fennmaradtak. - Éghajlat és termékek. A klimatikus szélsőségek nem oly nagyok mint Elő-Indiában; a forróság és szárazság is nagyobb É-on mint D-en. Colomboban az évi középhőmérséklet 26°, kivételes években 30°. Az esős évszak a musszonoktól függ amelyek októbertől májusig ÉK. azontul DNy. felől fujnak; az évi esőmennyiség átlag 2 m.; több DNy-on mint ÉK-en. A meleg és nedvesség C. szigetén buja növényzetet teremtett, ami részint a maláji szigetekéhez, részint a közeli szárazföldéhez hasonlít, részint specialiter C-i. Közel 3000 fajt számítottak már össze; köztük gazdagon vannak képviselve a pálmák (legnagyobb területeket foglalnak el a kókuszdió-pálmák), jelentékenyek az ébenfák, az óriási baobabok, a Chloroxylon swetenia. Kulturnövények a rizs, a cukornád, a gyapot, ujabban a tea, khininfa, a különböző fűszerek, mint a fahéj a kardamum, a betelbors és a muszkát-dió és főképen a kávé amely az erdők tisztásain (patena v. talava) terem meg legjobban. Az állatvilág részint Elő-India részint a maláji szigetek állatvilágához hasonlít és csak kevés azon faj, amely egyedül C. szigeten található. Legnagyobb állata az elefánt, száma ujabban nagyon megfogyott. A tigris farkas és ló hiányzik. A halak és fajaik száma nagy; az egykor hires gyöngyhalászat nagyon aláhanyatlott. - Bányászat. Vas kivételével C. szigetén érceket csak csekély mennyiségben találni; az aranybányászat jelentéktelen; grafittal üznek némi kereskedést. Gazdag azonban C. drágakövekben; rubinjai, szafirjai és gránátjai méltán nagy hirnek örvendenek. - A lakosság, ipar és kereskedelem. Az 1881-i népazámlálás szerint C.-ban 2761396 volt a lakosság száma; köztük 1846614 szingáli, 687248 tamul, akik leginkább az északi részeken laknak; 184 ezer 642 mór, akik mindenfelé elszórtan leginkább kereskedéssel foglalkoznak, 17866 európai korcs, 8895 maláji, 4836 európai 2228 veda félig még mindig vadságban élő néptörzs. Az 1891-ki népszámlálás szerint a lakosok száma: 3008239. Az uralkodó vallás a bennszülötteknél még mindig a Buddha-vallás. A főfoglalkozás a nyers termékek előállítása. Az ipar, amely még mindig csak házi, kókuszdióolajat, durva pamutszöveteket, arakot, illatos olajokat és cserépedényeket állít elő. Ezen állapotnak megfelelőleg a sziget kizárólag nyers termékeket ad el. 1891. az áruforgalmat a következő adatok mutatják:
A forgalom emelésére az angolok igen sokat tettek. A számos országuton és csatornán kivül (1890) 308 km. hosszu vasuti hálózat állott készen. Minden nagyobb helységet azonkivül táviró vonal köt össze. A kormányzat, közigazgatás és szellemi műveltség. C. nem tartozik az indiai alkirály kormánya alá; élén az angol kormány által kinevezett kormányzó áll, aki mellé 5 tagból álló törvényhozó és 17 tagból álló végrehajtó tanács van rendelve. Az egyes tartományok élén angol ügyvivők (agent) és asszisztensek állanak; az adminisztráció az egyes kisebb helységekben benszülöttekre van bizva. C. a következő 9 tartományra van fölosztva: Central province, Uva-val (14,944 km2, 672498 lak.), Northern Central (10284 km2, 74606 lak.),Western, Szabaragumával (8663 km2, 1022421 lak.), Northwestern (7845 km2, 319774 lak.), South (4991 km2, 489667 lak.), Est (9091 km2, 149610 lak.) és North province (8158 km2, 319663 lak.). A kormányzó székhelye: Colombo (l. o.). A rendes katonaság 1300 főből áll; megerősített helyek: Colombo, Trincomale, Gallé és Dsafna. A bevételek összege: (1890) 10,7, a kiadásoké: 10,1 millió forint. Az angol kormány a szellemi műveltség előmozdítására is minden lehetőt megtesz, (1890) 11 középiskola és közel 4000 népiskola, azonkivül néhány földműves- és ipariskola és végül több kat. és protest. hittérítő gondoskodik a műveltség terjesztéséről. - Történelem. Miként a lakosok fizikai tulajdonságai, a hagyomány is azt bizonyítja, hogy C.-t Elő-India lakói hódították meg. A Mahavanszo (a. m. nagy genealogia), a szingáliak nemzeti krónikája szerint 543. Kr e. Vidsaja (a. m. a győztes) herceg átevezett É. felől C.-ba és ott elvévén az uralkodó lányát, magának országot alapított. Hasonló elbeszélést foglalnak magukban a brahminok hőskölteményei is. Vidsaja utódai ezután lassanként meghódították az egész szigetet és 302: Kr. u. uralkodtak. Az 54 király közül Maha Szen volt az utolsó. A Vidsaja dinasztiáját a Szula-Vansza-család követte; ennek tagjai közül 110-en ültek C. trónusán; az első volt Kirtsizni Mega, az utolsó pedig Szri Vikrama, akit 1815. az angolok detronizáltak. A hagyomány 23 fővárost említ, amelyek közt az utolsó Kandi volt. Míg a C. név meg nem honosodott, e sziget a következő neveket viselte: Lanka (a. m. a ragyogó), a bennszülötteknél; Taprobane, N. Sándor korában; Palaesimundu, Ptolemaiosnál; Szinhaladvipa v. röviden Szinhala (a. m. oroszlánok szigete); Szihalad pa v. Szihala, amelyből az arabok Szerendibet s az európaiak C.-t csináltak. Európába C.-ról az első hirt N. Sándor flottájának vezére, Onesikritos hozta; úgy az ó- mint a középkorban (Pliniusnál, a Peripluszban, Ptolemaiosnál, Marco Polonál) a szigetet a valóságnál sokkal nagyobbnak tartották. Pontosabb ismeretek C.-ról csak akkor kezdtek elterjedni, midőn a portugálok da Almeida Lorenzo vezérlete alatt 1505. partjain először kikötöttek és 1517. Albergaria alatt az első telepet alapították. Uralmukat a németalföldiek döntötték meg, akik 1602. Vimala Dharma királlyal a portugálok ellen szövetkeztek; 1656. Hoek Gerard vezérlete alatt Colembot és 2 évvel később Dsafnát is elfoglalták. A németalföldiek ellen a háborut az angolok 1795. kezdték meg; 1796. febr. 16-án Van Engelbeck átadta nekik Colombot; az 1802. amiensi béke pedig biztosította a szigetet számukra. 1815. az utolsó benszülött királyt, Szri Vikrama Radsa Szingát trónjától megfosztották, börtönbe vetették; halála után 1833-ban pedig az egész szigetet hatalmuk alá hajtották és korona gyarmattá tették. Az 1848. buddhista lázadás leveretése óta C. békét élvez. V. ö. Skinner T., 50 years in C. (London 1890); Clutterbuck, About C. and Borneo (Lond. 1891); Tissandier A., Voyage autour du monde 1892; Banford, Fauna of British India, includ. Ceylon (2. köt. 1890-92); Sarrasin P. és F., Ergebnisse naturwissenschaftl. Forschungen auf C. in den Jahr. 1884-86. (3. köt. 1892) Häckel Ernő is irt szép munkát a C.-i állatvilágról. Magyar nyelven pedig Xántus J. tollából birunk terjedelmesebb leirást a szigetről.
v. Dsungel tyúk v. Lafayette-, v.. Stanley tyúkja (Gallus Lafayetti, Lesson; G. Stanleyi, Gray; G. lineatus, Blyth.). Vadon élő tyúkfaj, mely a házi tyúk őséhez, a bankiva tyúkhoz nagyon hasonlít; lehet, hogy a házi tyúk bppen a cejloni tyúktol, vagy ezzel együtt a bankiva tyúktól származik. E tyúkfajt Lechenault. fedezte fel 1821. Cejlon szigetén. Európai állatkertekben ritkán található.
l. Agar-agar.
középázsiai direkt adó, mely majd jövedelmi, majd vagyoni adóképen, majd pedig beviteli vám gyanánt szedetik.
(Beta Tourn.), a libatalpfélék családjának egyik neme; egy-, illetve többnyári fűnemü növények, melyeknek a gyökere jobbadán répa- v. henger-formára meghusosodik; ágas száruk barázdás, levelük nyeles és majdnem osztatlan, pároséltü, ötös tagu viráguk pedig kettesével-hármával gomollyá szorul össze. Vagy tiz faja közül a legismertebb a közönséges C. (B. vulgaris, L.), egy-, kétnyári növény orsós, gömbölyü vagy répaformáju gyökérrel és szivestövü tojásdad, épszélü, bodor tőlevelekkel, melyek közül a második évben 60-150 cm. magas, elágazó husos szár nő fel. Ez a déleurópai, illetve a középázsiái növény térmesztés folytán kétféle termetűvé fejlődött. Egyike a sovány C. vagy mangold, mángolt (B. v. var. cicla L.), orsós, vézna, rágós, fás, a földből elő nem buvó gyökérrel, lapos, v. bodros, zöld, piros- sárga- sőt fehérerezetü puha levelekkel. Nálunk a spárga helyett kinálkozó levélbordájáért eddigelé csak néhol termesztik. Annál gyakoribb a répás gyökerü fajta (B. vulgaris var. rapacea Koch), melynek vastag, s részben a földön kivül növő és cukortartalmu gyökere van. A sovány C. levelét ételnek főzik; megpörkölt gyökere mint a cukorrépáé, itt-ott kávépótlék, szárított levelét pedig dohány közé is keverik. Valamennyinek a gyökere takarmánynak jó, a vörösrépa ismeretes saláta, ciberét főznek, sőt vörösre is festenek vele. A tarkagyökerü, sárgás és cukorrépából répacukrot gyártanak; l. Cukorrépa.
mindenekelőtt az, amit valamely cselekvés által el akarunk érni, valamely tevékenységgel megvalósítani. Ebben az értelemben annyi mint szándék, az a gondolat, mely az akarást irányozza. A cél ok, ha a cselekvés reá irányul, elérése végett indul meg. A C. elérésére választunk eszközöket; az eszköz vagy eljárás célszerü, ha a cél elérésére alkalmas, célszerütlen, ha alkalmatlan. Céltalan a cselekvés, melynek célja nincs. A cél szentesíti az eszközt, hamis erkölcsi szabály, mert a cél megköveteli ugyan, hogy elérésére alkalmas eszközöket válasszunk, de ha az eszköz erkölcstelen, azt a cél erkölcsös volta sem tisztíthatja meg a szennyességtől, különben minden bűnt azzal lehetne menteni, hogy valamely távoli erkölcsi célt szolgál. Beszélünk az emberi szervezetben az egyes szervek céljáról, rendeltetéséről, ugyszintén a természet s a természeti dolgok céljáról általában. A természetmagyarázat e módja görög szóval teleologiának (telos a. m. cél) neveztetik. L. Teleologia.
(ejtsd: cselakovszki), 1. Ferenc László, cseh költő, szül. Strakonitzban 1799 március 7., megh. Prágában 1852 aug. 5. A szláv filologiát tanította előbb a boroszlói, majd a prágai egyetemen. Poétai munkái: Ohlas pisnj ruskych (Orosz népdalok viszhangja); Ruze stolista (Százlevelü rózsa); szerelmi dalok, politikai versek. Irodalomtörténeti és nyelvészeti munkái jelentéktelenek.
2. C. László, cseh botanikus, szül. Prágában 1834 nov. 29. Eleinte középisk. tanár, majd a cseh muzeum herbariumának őre, 1880-tól a cseh egyetemen a botanika tanára, leginkább a morfologia, teratologia, meg a szisztematika terén működik, számos kisebb-nagyobb terjedelmü értekezésein kivül kiválóbbak: Prodromus der Flora von Böhmen (Prága 1867-84); Teratologische Beiträge zur morphologischen Deutung des Staubgefässes (Pringsheim's Jahrb. f. wissensch. Botanik. XI. köt.); Morphologische Deutung der Samenknospen (Prága 1875); Vergleichende Darstellung der Placenten in den Fruchtknoten der Phanerogamen (Prága 1876); Zur Kritik der Ansichten von der Fruchtschuppe der Abietineen (Prága 1882) stb.
(csehül: Čelakovice), város Csehországban, Karolinenthal kerületi kapitányságban, az Elbétől balra, (1890) 2041 lak., kosárfonással és sörgyártással.
(ejtsd: cselano), város Aquila olasz tartományban, (1881) 7262 lak., mellette volt a Lago di C. vagy di Fucino (l. o.).
Tamás, egyházi költő, szül. Celanoban, Szt. Ferenc első tanítványainak egyike, megh. 1255 táján. 1221-ben a mainzi, wormsi és kölni minorita-rend kusztosza, 1230-ban visszatért Olaszországba, itt IX. Gergely pápa rendeletére megirta Szt. Ferenc élettörténetét, mely azonban nyomtatva soha sem jelent meg. Valószinüleg ő irta a Dies Irae-t; tőle valók még állítólag: Fregit Victor virtualis és Sanctitatis nova signa.