a. m. Mont-Cenis (l. o.).
1. (Kis- és Nagy-, Zinkendorf), 1893-ban egyesített kisközségek Sopron vm. soproni j.-ban, (1891) 370 és 1485 magyar lak., vasuti állomással a déli és a győr-sopron-ebenfurti vasut vonalán, táviró- és postahivatallal, postatakarékpénztárral. Igen tiszta, csinos, virágzó község, részvénytársulat tulajdonát képező nagy cukorgyárral, mely évenként 150-200000 q. cukrot állít elő s 5-600 munkást foglalkoztat; továbbá gazdasági gépgyárral s fejlett mezőgazdasággal. Remek templomát, melyet Blaas Károly kitünő oltárképe díszít, gróf Széchenyi István renaissance izlésben építtette, a templom melletti temetőben van a Széchenyi-család sirboltja, mely keresztalakban ültetett hársfasorok közepén áll s régi dór izlésben épült; benne, ősei közt, gróf Széchenyi István örök álmát alussza. Kis-Cenken szép park közepén áll gróf Széchenyi Béla kastélya, gazdag könyvtárral és tudományos kincsekkel; innen 3 km. hosszu, gyönyörü 150 éves hársfasor, melyet Barkóczy Zsuzsánna grófnő ültetett, vezet a Fertő felé melynek partjához közel, a fasor végén gróf Széchenyi Béla nejének. Erdődy Hannának művészi kivitelü síremléke (hatalmas szárkofág, piros gránitból Kundtmann Károly bécsi művész bronz domborműveivel diszítve) áll. A siremlék melletti ligetben kápolna (hajdan remetelak) s vadászlak van. C. környékén gr. Széchenyi István a selyem tenyésztést honosította meg, s e célra nagy szederültetvényeket létesített; most a selyemtenyész- tés jelentéktelen. V. ö. Thirring Gusztáv: A Fertő és vidéke (Földrajzi Közlemények. 1886. 469-508. lap); Pauer Iván: A kiscenki remete (Emlékkönyv a m. tört. társ. Sopronban való időzése alkalmából, Budapest 1883. 27-32. lap).
2. C. (Cenktető), 961 m. magas hegy Brassó vmegyében, közvetlenül Brassó városa felett; a város felé néző meredek lejtőjét gyönyörü erdő fedi, melyben kitünő utak vezetnek a C. csucsára, ahonnan párját ritkító kilátás nyilik a Barcaságra, a Csukás, Keresztényhavas, Nagy-Kőhavas, Bucsecs és a Királykő csoportjaira. A csucs alatt a Bethlenbarlang, kis vendéglővel. A C. tetején Brassó vár némi nyomai látszanak; a vár egyike volt azon királyi végváraknak, melyek a Barcaság védelmére emeltettek; 1351-ben a mostani Brassó épülte előtt mint a vajdák hatásköre alá tartozó királyi vár fordul elő. E vár 1345. a mongolokkal, 1421. a törökökkel dacolt s benne a város lakossága menedéket talált. Később, midőn az erődített város a cenki vár védelmét fölöslegessé tette, a Királyföld többi részével egyesülni akaró brassóiak a vár lerombolását kérték, amit Hunyadi János meg is engedett. E vár egyike volt a legnagyobbaknak. V. ö. Orbán Balázs: A Székelyföld leirása. Budapest 1873, 6. köt. 348-353. lap.
régi szó, mely eredetileg kutyakölyköt, később katona-inast s bérencet jelentett. Cenner Lajos, kat. hitoktátó, szül. Magyar-óváron 1865 aug. 22. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten és Esztergomban, a hittudományi folyamot szintén Esztergomban végezte. Pappá szentelték 1888 jul. 8. 1887 szept.1-től fővárosi hitoktató. Dolgozik a Magyar Államba, a Kat. Egyh. K.-be, a Szt.-István-Társulat naptárába és ifjusági irataiba. A Népnevelőnek belmunkatársa, a Társulati Értesítő főmunkatársa, a Kat. Egyh. Közlönynek szerkesztője és kiadója. Önállóan megjelent művei: Kicsinyek és nagyok. Neveléstani tárcák. 1891. Negyedórák. 1893. Borura derű vagy az 1867-iki kiegyezés története. 1892.
(gör.) a. m. együtt élők. Igy nevezték a kereszténység első századaiban a világtól elvonulva élő aszkétákat, kik egy főnök vezetése alatt, de még nem kolostorban, hanem egymáshoz közel eső, külön álló kis cellákban laktak, és bizonyos dolgokat, különösen az imádságot, közösen végezték. Különböznek az u. n. anakorétáktól, kik egészen elvonulva és külön élő remeték voltak. Szt. Antal alapította IV. sz. elején több ilyen szerzetesi telepet; utána Szt. Pachomius tovább rendszeresítette az együttélést. Innét azután a szervezett szerzetesi életre az átmenetet az egyszer- és mindenkorra megállapított szabályzat (Regula) által könnyü volt megtenni.
a geologiában a kréta-szisztéma felső emeletének legalsó rétegcsoportja, l. Krétaszisztéma. - C. továbbá neve egy ókori gall néptörzsnek.
(gör.-lat.), l. Kenotafion.
(lat.) a. m. adóköteles. C. fundus v. censiticum bonum, oly birtok, mely után a birtokos örökös urának évi adót és más szolgáltatásokat teljesíteni köteles, tehát a. m. hűbéri birtok. Censitus (Censilis homo, Censuarius lat.) a. m. hűbéres.
a Kr. u. való III. század első évtizedeiben élt római grammatikus, kitől reánk egy Cerelliusnak, pártfogójának ajánlott De die natali (A születesnapról) c. töredékes munkája jutott, melyben telve grammatikai tudákossággal a csillagoknak az emberek születésére való befolyásáról és az időbeosztásról beszél. Kiadta legujabban Hultsch (Lipcse 1867). A hangsulyról irt egy műve, melyről egy ókori iró megemlékezik, nem maradt reánk.
(lat.), az egyházi büntetőhatalom; censuroe a. m. egyházi büntetések (l. o.). - L. még Cenzura.
l. Cenzus.