(lat.-gör.) a. m. szarvas okoskodás, az álokoskodás egy neme. P. amit el nem vesztettél az megvan, szarvakat nem vesztettél, tehát szarvaid vannak.
(lat.), viasszal való bevonása vmely testnek; viaszszerü tömeggé való átváltozás.
de Haan: Kihalt állat. Az ammonitok ásatag neme, amely kizárólag a harmadkorban élt. Tányéralaku, becsavarodott héju, tág köldökkel, a külső oldal széles és sima, mig az oldaliak bordákkal vannak fedve; a bordák a köldök felé keskenyednek, a külső szélek felé pedig szélesbülnek s a középső vagy a külső szélen gyakran csomókkal vannak fedve. A varratvonal egyszerü, a nyergek épszélüek, mig a lábak gyengén csipkések. Az ilyen csipkés varratvonalakat, mivel csakis a Ceratitideáknál fordul elő, ceratitszerü varratvonalnak nevezik. Fontosabb fajok a C. nodosus de Haan, mely Németországban a közép-triaszra (kagylómész) jellemző; nálunk ez hiányzik, hanem a C. binodosus Hauer és C. trinodosus Mojs. helyettesítik.
a benszülöttek barramundája (állat), a gőte- v. tüdős halak (Dipnoi) alosztályának egytüdősek (Monopneumones) rendjébe s a Ceratodidák családjába tartozó halnem, melynek két faja. (Ceratodus Forsteri Krefft. és C. miolepis Günth.) Ausztráliában Queensland folyamaiban él. A C., valamint rokonai, a többi gőtehalak (Lepidosiren paradoxa Fitz., az Amazonfolyam területén és Protopterus annectens Ow. Afrika forró öv alá eső részeiben) több fontos anatómiai bélyegben, főleg abban térnek el valamennyi haltól, hogy kopoltyuik mellett tüdejök is ki van fejlődve, még pedig a C.-nak csak az egyik oldali tüdeje. Ezt a fontos anatomiai bélyeget tekintve, a gőtehalak közel állanak az u. n. halformáju kétéltüekhez (Amphibia ichthyodea v. Perennibranchiata, p. Proteus angvines Laur., a Karst hegység földalatti vizeiben élő u. n. olm.), amelyeknek szintén van tüdejük is; másfelől azonban közel rokonságban állanak a zománcpikkelyes halakkal (Ganoidei) is, amelyekhez a tokfélék tartoznak. A C. kerek pikkelyekkel fedett, 2 m. hosszuságot elérő teste megnyult, oldalról lapított, farkba keskenyedő, melyet úszótaraj szegélyez; uszószárnyai egymástól távol állanak, elhegyesedő lapátalakuak, vázuk izelt porcos tengelyből s ezen elől és hátul cimpás helyzetü melléksugarakból áll. Alsó állkapcsai és szajpadlása sajátságos kemény, csipkés szarufogakat visel. Növényzettel benőtt mocsarakban él s növényekből táplálkozik; a forró évszakban az iszapba ásva magát, nyári álmot alszik. Husát, mely a lazacéra emlékeztet, nagyra becsülik. A C.-nek 1870. történt felfedezése nagy feltünést okozott, mert a második korszakbeli triasz- és jura-formációkból már régóta ismeretesek sajátságos fogak, amelyek a most élő C.-éival teljesen megegyeznek s jogos ama feltevés, hogy a C. nagyon ódon alak, mely egyebütt kipusztult, Ausztráliában ellenben mint a földrész több másodon szabásu állata a mesozoikus korszaktól kezdve egészen napjainkig fentartotta magát.
L. (növ). l. Szent-Jánoskenyérfa.
L. (növ.), 1. Borzhinár. Ceratophylleoe. l. Borzhinárfélék.
l. Viaszos papir.
(lat.) a. m. viasztapasz. E név alatt a kenőcsöknél keményebb, viasztartalmu gyógyszeralakot értünk. A magy. gyógyszerkönyvben a C. cetacei hivatalos, amely cetfaggyu, fehér viasz és disznózsír összeolvasztása utján készül. A megolvadt és megszürt elegyet papirtokokba öntik ki és a kihülés után téglaalaku darabkákra szétvágják. Mint házi szert használják; a bőr kisfoku gyuladását enyhíti. - A C. fuscum, barna viasztapasz az egyszerü deákflastromból készül oly módon, hogy ezt folytonos keverés közben addig hevítik, mig barnás fekete szinüvé válik, azután sárga viaszt, juhfaggyut és disznózsirt olvasztanak hozzá; végül papirtokokba kiöntik. C. rubrum ad labia, l. Ajakzsir. - C. oeruginis (C. viride, zöld viasz), tyúkszemekre és renyhe fekélyekre való tapasz, mely 120 g. sárga viasznak, 60 g. fenyőgyantának, 40 g. terpentinnek és 10 g. ecetsavas réznek enyhe hőnél való összeolvasztása által nyeretik és négyszögü táblák alakjába öntetik. Kennedy-tapasz néven is adják.
L. (növ.), cerberusfa az apocynumfélék tejelő cserjéi és fái Amerika, Ázsia Madagaszkár és Polinézia tájain. Álernyős virága nagy, csonthéjas gyümölcse 1-2 magu. Több faja egészen vagy részben mérges, némelyiknek a teje, bár gyakran csipős, jobb izü és iható. A C. Ahovai L. (Thevetia Ahovai DC., ahovaifa) Braziliának csinos, örökzöld fája, kerekded v. elliptikus levelekkel, sárga nagy virágokkal. Valamennyi része erős narkotikus mérgü. Fája kiállhatatlan szagu, vizbe dobva a halat elbódítja. Magva a leggyorsabban ható mérgek egyike. A C. lactoria Hamilt. (C. Manghas Gärtn., manghasfa), a Molukki-szigetek folyói és tengerpartja mellékén nő, gyakran embervastagságu fa, kérge és levele hashajtó, mérges és hánytató magvából olajat sajtolnak. Fája igen puha. A C. Odollam Hamilt. (szivfa) 5-8 m. magas fa Malabár mocsaras helyein és folyói mellékén. Gyümölcse ártalmatlan, de a magva bódító mérgü. Kérge meg a levele hashajtó. A C. Tanghin Hook. (C. venenifera Steud., Tanghinia Madagascariensis Pet. Th., méregfa) 9 m. magas fa Madagaszkáron. Citromalaku gyümölcsének a teje valamint a mag bele is nagyon mérges. Madagaszkáron a magvából készült italt mint istenitéletet a bűnösöknek adják (Gottesurtheilgift). A C. Thevetia L. (Th. nereifolii Juss.) 6 m. magas csinos fa Ny.-Indiában és D.-Amerikában, nagyon mérges maró tejnedvvel. Magvát kigyómarás ellen használják. Keményhéjas gyümölcsét az indus úgy használja mint az ahovaifáét.
l. Métely.