(ejtsd csezáre), 1. József, cavaliere di, ol. történetiró, szül. Nápolyban 1783., megh. u. o. 1856 ápr. 15. Vámigazgatói hivatalt viselt, de ez állásáról az 1827-iki mozgalomban való részvétele miatt elmozdították; 1848. rövid időn át Bari főintendánsa volt. Művei: Storia di Manfredi re di Sicilia (Nápoly 1837, 2 köt.) és Arrigo di Abbate (történelmi regény); ő szerkesztette az Il Progresso c lapot.
2. C. Károly, l. De Caesare.
régi város Horvát-Szlavonországban, Klanjec varasd vármegyei község mellett, az 511 m. magas Careva gora hegyen festőien fekszik; ma romokban hever.
1. Antal, olasz iró, szül. Verónában 1760 jan. 16., meghalt Ravennában 1828 okt. 1. 18 éves korában belépett a Fülöprendek kongregációjába s ez idő óta mint egyházi iró és mint nyelvész rendkivüli munkásságot fejtett ki. Ő volt az első, aki látván a XVII. sz. olasz prózájának pongyola és inkorrekt voltát, tudományos apparátussal és hathatós példával is a trecentisták nyelvéhez való visszatérést sürgette, s eként feje lett az olasz «puristák» iskolájának. Fordította Kempis Tamás könyvét Krisztus követéséről, Terentiust, Horatiust, megirta számos szentnek életrajzát stb. Kiadta a Crusca-szótárt, 30000 szóval gyarapítva azt s irt egy értekezést: Sopra lo stato presente della lingua italiana.
2. C. (il cavaliere d'Arpino) József; olasz festő, született Arpinóban kevéssel 1560 után, meghalt Rómában 1640-ben. 13 éves korában Rómába került. Először XIII. Gergely pápa részesítette megbizásokban és kitüntetésekben, VIII. Kelemen meg éppen lovaggá és a San Giovanni in Laterano igazgatójává emelte. Említésre méltók ábrázolásai a régi Róma történetéből a konzervátorok palotájának nagy termében; világosság, élénkség és a fölfogás bizonyos történelmi nagysága által kitünik a Horatiusok és Curiatiusok közötti harc. A külföldi képtárak közül a bécsi, drezdai, párisi és pétervári gyüjteményekben láthatók művei.
3. C. Sándor, tk. Cesati, Greco néven is ismeretes, olasz drágakő- és éremmetsző, milanói családból származott és 1550 körül élte virágkorát. Művei közül legjelesebbek: II. Henrik francia kírálynak arcképe kámeában, III. Pál pápát ábrázoló diszérem, melyről Michelangelo azt mondá: hogy a művészet benne tetőpontját érte el, III. Gyula pápa érme, Phokion kámeája stb2. Visconti szerint M. Lollius Alexander névvel jelzett legtöbb kő C. műve.
(ejtsd: csezarini) Julián, római bibornok a Caesariniek hires családjából, szül. 1398., megh. 1444. Fiatal korában már több tudományban alapos jártasságal birt, különösen a jogban, melyet egy ideig Padovában tanított is. V. Márton pápa 1426. bibornokká tette s a hussziták ellen küldte ki, majd az 1431. baseli zsinaton képviseltette vele magát. Ugyanezen évben Ferrarában a keleti egyház követőivel vitatkozott. Midőn a baseli zsinaton 1439-ben kitört az egyenetlenkedés és a baseli atyák Jenő pápa helyébe Amadé, savoyai herceget tették, Caesarini, mint Jenő hive felkereste I. Ulászló magyar királyt és megigérte neki, hogy az esetben, ha ő Jenő pápa hive lesz, kibékíti Erzsébettel, Albert király özvegyével. Noha Erzsébet csakhamar meghalt C. Ulászlóval nem szakította meg összeköttetéseit. Őt küldte Ulászló Bécsbe Frigyes császárhoz, hogy a török elleni szövetségre kérje, s midőn Ulászló 1444. Szegeden tiz évi békét kötött a törökkel, C. volt az, ki Ulászlót és a rendeket - Hunyadi ellenére - a béke megszegésére ösztönözte, s közvetve bár a várnai veszedelmet előidézte. Thuróczy szerint itt is veszett el a csata hevébén, mások szerint csónakon menekülni akarván a vizbe fult. V. ö. Vaszary Kolozs, A várnai csata. Magyarul Fraknói Vilmos irta meg C. életrajzát. (Egyháztörténetünk nagy alakjai.)
(ejtsd: csezarotti) Menyhért, olasz költő, szül. Padovában 1730 máj. 15., meghalt Salveggiano nevü jószágán 1808 nov. 3. 1758. a pádovai papnevelő tanára lett és már ekkor kezdett műfordításokkal foglalkozni, átültetve és a szemináriumi ifjusággal elő is adatva nehány Voltaire-féle szindarabot. Négy évvel azután Velencébe ment, ahol egy ott időző angol megismertette vele az épp akkor megjelent Macpherson-féle Ossiant, melynek lefordításával C. óriási feltünést keltett és nagy hatással volt kortársaira. Egyrészről utánozni kezdték a skót költő hangját, másrészről pedig C. rendkivül csengő és dallamos ötös jambusait, melyek mintaképül szolgáltak az olasz tragikusok nagy részének, köztük magának Alfierinak is. De C. nyelvujító is volt e műfordításában, számos uj frázist teremtve és az olasz dialektusokból gazdagítva az irodalmi nyelvet. Működésének elvei sokban hasonlítottak a mi Kazinczynkéhoz, akivel különben termékenység dolgában is versenyez. Igen sokat fordított a klasszikus irodalmakból is, átdolgozta Homérost, irt egy tankönyvet a görög irodalomról (Corso ragionato della lett. greca), bőven foglalkozott a nyelvfejlődés elméletével (Saggio sulla filosofia delle lingue applicata alla lingua ital.) költött eredeti verseket is stb. Összes munkái 40 kötetben jelentek meg (Pisa, Barbieri 1800-1813). V. ö. Mazzoni, bevezetés az 1882-iki C. kiad.; Zanella, a Paralleli letterari-ban.
Sándor, l. Caesari.
az a kemény (dur) hangnem melynek alaphangja ces; előjegyzése 7 b. Ezen hangnem lépcsője tehát igy hangzik: ces, des, es, fes, ges, as, b.
(ejtsd: csezena), járási székhely Forli olasz tartományban, a Savio partján, püspöki székhely (1881) 7646, a külvárosokat is beleszámítva 17201 lak., bor-, kender-, kén- és selyemtermeléssel; Malatesta Novello által 1452-ben alapított hires könyvtárral, amelyben több mint 4000 kéziratot őriznek. C. VI. és VII. Pius pápa szülővárosa. Az előbbinek szobra a városháza loggiajában áll. Közelében Madonna del Monte nevü szép templom látható. - C. a régiek Cesenaja, a középkorban független volt, majd Bolognához tartozott, későbben a Malatestáknek és a pápai államnak volt birtoka. VI. Sándor pápa Caesare Borgiának ajándékozta, aki haláláig volt birtokában. 1815 márc. 30. Murat itt az osztrákokat megverte.
(tkp Csezmicei) János, más néven Janus Pannonius; korának egyik legkiválóbb humanistája és költője, szül. Csezmicén. Szlavoniában 1434-ben, megh. Medoc várában 1472. Anyja Borbála, Vitéz Jánosnak, a nagyhirü váradi püspöknek nővére. Hat éves korában apja elhalván, a gyermek nevelését Vitéz János vette kezébe. 13 éves korában Olaszországba küldte, s Ferrara városában 11 évet töltött. Tanítója, a nagyhirü id. Guarino azt mondta róla, hogy hozzá hasonló kitünő tanítványa nem volt. A görög és latin nyelvet ugy beszélte már fiatal korában, mintha anyanyelve lett volna. Olaszországból hazakerülvén, Mátyás király őt titeli préposttá, majd 1460. pécsi püspökké tette. Fiatalsága miatt csak nehezen és Vitéz János erős közbevetésére erősítette meg a pápa ebben az állásában. Mátyás király tudós körének egyik disze volt s a király legbizalmasabb emberei közé tartozott. Rozgonyi Jánossal követségben járt a pápánál s 1469. Mátyás kisérője a csehek elleni hadjáratban. Egyike volt azoknak, kik 1471. Kázmér lengyel királyt hivták meg a magyar trónra; emiatt bátyjával Vitéz Jánossal együtt kiesett a király kegyéből. Midőn megtudta, hogy Mátyás Vitézt elfogatta, Horvátországba menekült, hova a király nem üldöztette, s itt is halt meg 38 éves korában a mese szerint a fölött érzett bánatában, hogy királyához hűtlen lett. Pécsett temették el. Nagy tudós és korának első elegia-költője. Elegiái, melyeket latin nyelven irt meg, e nemben a legkiválóbbak közé tartoznak. Az a mély érzés, melyet az elegia annyira megkövetel s bevégzett formatökély jellemzi azokat. Ő irta az első magyar nyelvtant is, mely azonban sajnos, elveszett. 1878. több kiadatlan művét találta meg Ábel Jenő a velencei sz. Márkkönyvtárban. (V. ö. munkáját: Adalékok a hamanizmus történetéhez Magyarországon, Budapest 1880). Az ifju Guarinus Baptista halálára a következő verset irta:
Pannonie decus, et nostri lux maxima secli;
Hic situs es, cunctis, Jane gemende bonis,
Te nemus Aonium, laceris te illusa capillis,
Te posita moestus flevit Apollo lyra.
Munkáit kiadta Teleki Sámuel gróf (Utrecht 1784). V. ö. Hegedüs I., Janus Pannonius és a humanisták (Beöthy Zsolt Képes Magyar Irodalom történetében, Budapest 1893, 90-100. l.).
(ejtsd: cseznola) Lajos, Palma di, gróf, olasz régiségtudós, szül. Torino mellett 1832. jul. 29. Alarino Palma di C. gróf hires filhellenista fia; a szárdiniai hadseregben szolgált, résztvett a krimi háboruban és Amerikának a déli államok ellen vivott harcaiban; e háboru folyamán dandárnok lett és 1869. mint amerikai konzul a Ciprus-szigeten ásatásokat eszközöltetett. Leleteit, melyek 1872. New-Yorkban mint C.-féle ciprusi régiségek voltak kiállítva, több szobor, lámpa váza, felirások, ékszerek, üveg- és bronztárgyak teszik. Kutatásainak eredményét 1877. adta közre: Cyprus, its ancient cities, tombs and temples (London 1877; Atlas, u. o. 1884., 3 köt.) cimen.