Schönh. (állat), az orrmányos bogarak (Curculionide) családjának egyik neme, csápjai valamivel az orrmány közepe előtt izesülnek hétizü ostorral; nyakpajzsa szélesebb, mint amily hosszu; szárnyfedői csak kevéssel hosszabbak, mint a mekkorra mindkettőjüknek szélessége együttvéve csúcsuk háromszögüen keskenyedett; potrohjának vége fedetlen. Mintegy 175 európai faja ismeretes, amelyek közül csaknem 100 hazánkban is tenyészik. Virágokon tartózkodnak. Gyakoribb fajai a C. albo-maculata Herbst., egészen fekete, nyakpajzsa elől erősen befüződött fehér pikkelyes középvonallal, szárnyfedői fehér pikkelyekkel, 3,5-7 mm. hosszu. C. assimilis Payk. egyszinü fekete, 2-2,5 mm. hosszu, a káposztaféléken él és a rügyek meg virágok elrágásával kárt okoz: C. echii Fabr., alapszine fekete, hasa fehér, háta szürkésbarna, szárnyfedői fehéreszürkén pikkelyezettek, hossza 4-5 mm., az Echium vulgarén él. Gyakoriak még a C. quadrideus Panz., C. campestris Gyll., C. troglodytes Fabr. és C. sulcicollis .Payk.
(ejtsd: cseva, város Cuneo olasz tartományban, Mondovitól 21 km.-nyire, (1881) 5338 lakossal, agyagiparral és sajtkészítéssel. C. egykoron vár volt, amelyért franciák és spanyolok több izben küzdöttek. 1796 ápr. 17-én Augereau foglalta el, 1796. Grouchy sikertelenül ostromolta; 1800-ban azonban a franciák elfoglalták és erődítményeit lerombolták.
1. Tamás, olasz matematikus és költő, szül. Milánóban 1648 dec. 20., meghalt 1736. Jezsuita volt. Puer Jesus c. költeménye sok költői talentumra vall. De natura serum (Milánó 1669) c. értekezésében Newton gravitáció-tanát terjesztette Olaszországban. Opuscula mathematica (Milánó 1699) c. művében a szögmérést vizsgálja. Feltalált egy eszközt is a szögnek három részre osztására. Megirta Lemene olasz költő életrajzát (Milánó 1706).
2. C. János, az előbbinek testvére, élt a XVII. század közepe táján. Irt többféle matem. művet. De lineis se invicem secantibus statica constructio (1678); Hydrostatica (1728).
geometriai tétel melynek értelmében, ha ABC egy sikháromszög és 0 a sikjának egy tetszőleges pontja (mely a háromszögön kivül is fekhetik), akkor 3-3 nem egymás után következő oldalrész szorzatainak viszonya = -1
Vagyis: BP.CQ.AR. = -1E tétel Ceva Jánostól származik.
CP.AQ.BR.
Péter, spanyol államférfiu, szül. Santanderben 1761., megh. Szevillában 1838 máj. 29. Valladolidban tanult s a diplomáciai pályát mint lissaboni követségi titkár kezdte meg. Miután Godoynak a «békefejedelemnek» unokahugát vette nőül, külügyminiszter lett. A napoleoni harcok idejében az asturiai herceg pártján állt. Napoleon József meg akarván nyerni ezt a befolyásos embert, államtanácsossá tette; de C. a spanyol juntához csatlakozott, melynek megbizásából Londonba ment. Ott adta ki 1808. Spanyolország sorsáról szóló hires iratát, melyben Napoleonnak a királyi család iránt tanusított eljárását megbélyegezte. Magyarul: «Hiteles előadása a spanyol történeteknek az Aranjuezi nyughatatlanságoknak fellobbanásától fogva a Bajoni Juntának befejezéséig. Magyar-Országban, 1809 (Ny. n.)» VII. Ferdinánd a restauráció után az ország élére állítá C.-t, de midőn C. a királynak a portugál hercegnővel való házassága ellen nyilatkozott, Santanderbe száműzte. Utóbb ismét miniszter, azután meg követ lett Nápolyban és Bécsben. 1820. nyugalomba vonult.
(ejtsd: csevapovics) Gergely, horvát iró, szül. Bertelovcin, Pozsega várm. 1786 ápr. 23., megh. Budán 1830 ápr. 21. 1806. filozofiai doktor lett a pesti egyetemen, 1807. ferencrendi áldozár, 1821-1824 és 1827-1830. a ferencrendi Szt. Kapisztránról nevezett tartomány főnöke volt. Munkái: Josip sin Jakoba patriarke (József, Jakab patriárka fia). Dráma. Budán 1820; Synopticomemorialis catalogus observantis Minorum prov. S. Joann. a Capistrano. Budae 1823; Recensio observantis Minorum. Budae 1830; Leges municipales Franciscanae provinciae S. Joannis a Capistrano. Budae 1829.
(ejtsd: csev-) v. Zufallspitz, glecserekből kiemelkedő, magasságra nézve a harmadik hegycsúcs (3774 m.) az Orteli-Alpokban; gyönyörü kilátással. Megmászása a Martell-völgyből vagy Suldenből történik és nem jár különös nehézséggel.
(franciául Cevennes), Caesar Cevenna, v. Cebenna -ja, Plinius Gebenna, Gebennae v. Cebennae-ja és Strabon Cemmenon-ja, hegylánc Franciaország középső és D-i részeiben. Tágabb értelemben (v. ö. Brugniere: Orographie de l'Europe. Mém. de la Soc. de Géogr. 1830) a C.-en a Canal du Miditől a Canal du Centreig 500 km.-nyi hosszuságban elhuzódó hegyláncot értünk, amelynek egyes részei: a Montagnes-Noires (60 km.), az Espinousei-hegyek (40 km.), az Orbi-hegyek (40 km.), a Guarriguas (35 km.), a Gévaduan (30 km.), a Vivaraisi- (90 km.), a Lyonnais- (110 km.), a Beaujolaisi- (40 km.) és a Charolaisi-hegyek (60 km.). Szükebb, igazi értelemben a C. a Larzac-fensiktól a Loire forrásáig DNy-ról ÉK-nek huzódnak 160 km hosszuságban Hérault, Aveyron, Gard, Lozere, Ardeche és Haute-Loire départementokban (l. ezen cimeket). K. és D. felé meredek a lejtőjük. É. és Ny. felé fokozatosan ereszkednek le. Vizeik az Orb, Héraut Gard, Ceze, Ardeche, továbbá a Tarn, Lot, Allier és Loire felső részei Nagyobbára őskőzetekből állanak. Legmagasabb csúcsaik: az Aigoual (1567 m.), a Lozere (1702 m.) és a Mézenc (1754 m.). A C. a Földközi- és Atlanti-tenger közt vizválasztóul szolgálnak; a Földközi-tenger melléki meleg éghajlatot a limousini hüvöstől különítik el; bölcsői a félelmes mistralnak; sürítői a vizgőzöknek, amelyek az Ardeche, Ceze, Hérault stb. veszedelmes áradásait okozzák. A gyönyörü tájak, a mélyt szakadékok, a bizarr sziklák, a kristályvizü patakok természeti szépségekben is gazdagokká teszik.
l. Cejlon.
a. m. almandin (l. o.).