(ejtsd: csembersz), két county neve az É.-amerikai Egyesült-Államokban; az egyik Alabamában, 2232 km2 területtel, 17,560 lak., Lafayette főhellyel; a másik Texasban, 1500 lak., Wallisville főhellyel.
1. Efraim, angol iró, szül. Miltonban 1680 körül, meghalt Canonburg-Houseban, Islington mellett 1740 máj. 15. Ő volt az első kiadója egy művészeti és tudományos enciklopédiai szótárnak, a Cyclopaedia, or universal dictionary of arts and sciences (2 köt., London 1728; 5. kiad. 1746) c. munkának, amelybe a legtöbb cikkelyt is ő maga irta.
2. C. Vilmos, angol építő, szül. Stockholmban 1726 körül, megh. Bausachenban 1796 márc. 8. 1742. a svéd-keletindiai társulatba lépett és ennek révén Khinába került, hol az építészetet és műkertészetet tanulmányozta. Majd György angol trónörökös (a későbbi III. György angol király) rajztanítója lett. Utóbb a nyilvános épületek főellenőrévé nevezték ki. Legnevezetesebb építése a Jones J.-től megkezdett, Londonban levő Somersethouse kiterjesztése. Irásaiban eredménnyel szállt sikra a francia és az eddig divatozó angol kertészet ellen. Nevezetesebbek: Designs of Chinese buildings (London 1757); Treatise on civil architecture (u. o. 1759 és más ízben); Plans, elevations, section and perspectives of the garden and building at Kew in Surrey (u. o. 1763).
3. C. Vilmos és Róbert, az angol Chambers' Encyclopaedia kiadói, testvérek voltak; Vilmos szül. 1800 ápr. 16., megh. 1883 máj. 20; Róbert szül. 1802 jul. 10., megh. 1871. 1832. egyesítették üzletöket mely Edinburg elsőrangu kiadó üzletévé vált. Több folyóiratot, történelmi művet szerkesztettek és adtak ki s összeköttetésbe jutottak a leghíresb angol irókkal, többek közt Scott Walterrel. Kiadásaik közül nevezetesebbek: Exploits and anecdotes of the scottish gypses (uj kiadás 1886); Traditions of Edinburgh (1824); Histories of the rebellions of Scotland (1826); Bibliographical dictionary of eminent Scottmen (1832-35); Scottish ballads and songs (3 köt); Chambers' Edinburgh Journal Cyclopaedia of english litterature (1843-44); Life and works of Robert Burns (1857), a fent emlitett hírneves enciclopédia stb.
(ejtsd: csemberszbörg), város Pennsylvania É.-amerikai államban, Franklin countyban, a Potomac egyik mellékvizénél, (1890) 7863 lak. mezőgazdasági szerek készítésével. 1864 jul. 30. a konfederáltak fölégették.
(ejtsd: sambertén), szőllőhegy Vosne községben, Côte d'Or francia département dijoni arrondissementjában, innen szolgáltatják a C.-bort, mely a legfinomabb burgundi borok egyike.
(ejtsd: sámberi), egykoron a savoyai hercegségnek ma Savoie francia départementnak fővárosa és érseki székhely, a Dent de Nivolet (1523 m.) alatt elterülő, a Laisse ágai és az Albane által öntözött kies völgyben, a Bourget-tótól 10 km.-nyire (1891) 14,936, a közeli környékbelieket is beszámítva, 20,922 lak., nagy papnevelővel, kereskedelmi kamarával, 30,000 kötetből álló könyvtárral, művészeti, régészeti és természetrajzi muzeummal, több tudományos és jótékony egyesülettel; élénk óra-, kalap-, papir- és selyemiparral; szén-, bőr-, cementkereskedéssel, la Boisse nevü vasas fürdővel. A város tiszta utcáival, csinos házaival, régi erődítményei helyén alakított sétahelyeivel a Dent de Nivolet lejtőin amfiteátrumszerüen épített Lemenc nevü külvárosával nagyon barátságos képet nyujt. Kiválóbb épületei: a régi hercegi kastély, a gót székesegyház, az olasz izlésben épített Notre-Dame templom; a Lans nevü szökőkutat a város allegorikus alakja, egy másik szökőkutat pedig Boigne generálisnak, a város jóltevőjének szobra ékesíti. Közelében van a kies fekvésü les Charmettes kastély, Rousseau és Warens asszony egykori lakóhelye. 1288-1481. a savoyai hercegeknek volt székhelye. 1792. a franciák birtokába jutván, Mont Blanc département fővárosa volt. 1815. visszakapta Szardinia és 1860-ban Franciaország. 1892 szept. 3. megülte a város Carnot elnök jelenlétében Franciaországhoz való (első) csatolásának századik évfordulóját. - V. ö. Manno, Bibl. storica degli stati della monarchia di Savoia IV. köt. 262-312 (1892).
(Le-, ejtsd: lösambon-fözsroll), város Loire francia départementban, az Ondaine partján, (1891) 9016 lak., szénbányákkal, vasiparral.
(ejtsd: sámbor), falu Loir-et-Cher francia départementban, a Cosson partján, 446 lak. Hires 5500 ha. területet elfoglaló kastélya, amely 156 m. hosszu, 117 m. széles, 4 nagy és számos kis toronnyal, 440 szobával, illetőleg teremmel, amelyek közt föképen a kápolnát, az oratoriumot és az egyik lépcsőházat dicsérik. A kastélyt 1526-1538. I. Ferenc építtette Nepveu P., de. Blois és mások által; diszítésével Cousin, Goujon, Pilon foglalkoztak. V. Károlyt 1539. itt fogadta. Leszczynski Szaniszlónak, a szász marsallnak, a Polignac-családnak, Berthier marsallnak volt tulajdona. 1821. ennek özvegyétől 1.749,677 frankért, amit aláirások utján gyüjtöttek össze, megvették Bordeaux hercege számára; aki száműzetésében C. grófja címet vett föl. Ennek halála után a pármai és bardii Bourbon hercegek örökölték. V. ö. La Saussaye Le château de C. 1837, illusztrálva.
Henrik Károly Ferdinánd Mária Dieudonné de Artois, bordeauxi herceg, C.-i gróf, az 1820 febr. 13. meggyilkolt Berry herceg fia, szül. Párisban 1820 szept. 29., megh. Frohsdorfban (Bécs-Ujhely mellett) 1883 aug. 24. Miután várva-várt születése a Bourbon-dinasztiának további fennállását biztosította, a királypárti Franciaország mintegy a gondviselés adományának és csodagyermeknek tekintette. Midőn pedig a közvélemény a Richelieu-minisztérium azon tervét, hogy a nemzet «Franciaország gyermeke» számára a chambord-i kastélyt és uradalmát megvegye, ellenezte: a legitimista egyesületek vették azt meg és a keresztelő napján (1821 máj. 1.) felajánlották azt a hercegnek. A juliusi forradalom után X. Károly és az angoulemei herceg a kiskoru herceg javára elkésve ugyan lemondottak, de velök együtt neki is külföldre kellett távozni. Az akkor 10 éves ifjut Prágába vitték s oktatásával a jezsuitákat, továbbá d'Hautpoul és Latour-Maubourg legitimista tábornokokat bizták meg, míg a nevelést Damas báró végezte. E férfiak a herceget ultramontán és abszolutisztikus szellemben nevelték. X. Károly halála óta (1836 nov. 6.) a legitimisták C.-t ismerték el V. Henrik néven törvényes királynak. C. ezután beutazta Európának egy részét, miközben Angliában esés következtében egyik lábára megsántult. 1843-ban hódoló francia követséget fogadott s azóta várakozott a francia nép bűnbánó megtérésére, de a trón elfoglalására kisérletet nem tett. 1844-ben állandóan a kies Görzben telepedett le és az Angoulemei herceg halála után fölvette a C.-i gróf nevét. A Blacas hercegtől örökölt 5 millió franknyi vagyonból pedig fejedelmi udvart tartott. 1846 nov. 16. egybekelt Mária Terézia modenai hercegnővel (meghalt 1886. március 25.) és Frohsdorfba költözött. A legitimista párt 1848-ban, valamint a második császárság bukása után (1870) iparkodott Chambord-ot V. Henrik néven a francia trónra emelni, mely célból hivei az Orleanistákkal alkudozásokat folytattak, kiknek azt igérték, hogy C. gyermektelen elhunyta esetén trónját az Orleáns családra fogja hagyni. C. gróf maga azonban hiveinek ezen törekvéseit mindkét esetben meghiusította. Makacsul vonakodott ugyanis a fehér liliomcimert és zászlót a trikolorral felcserélni, mert még annak a látszatát is ki akarta kerülni, mintha a francia alkotmányt és a forradalmi vivmányokat hajlandó volna elismerni. Mindvégig és kizárólag a klerikális pártra támaszkodott és ezáltal trónraléptét lehetetlenné tette. C. korlátolt tehetségü, de amellett jószivü ember volt, ki a kényelmes és független főuri életet többre becsülte a francia trón bizonytalan örömeinél. Miután örökösök nélkül mult ki és a Bourbonok idősebb ága benne kihalt: a francia trónra emelt igényei az Orléans családra szálltak. Tetemeit Görzben helyeztek örök nyugalomra. V. ö. Nouvion et Landrodie, Le comte de C. (Páris 1886); Dubosc de Pesquidoux, Le comte de C. d'apres lui-meme (u. o. 1887); Correspondance de comte de C. 1841-1879 (Páris 1880); Manifestes et programmes politiqaes (1873); Comte de Falloux, Mémoires d'un royaliste (1888, 2 k.). C. halála után a legitimista párt majdnem teljesen felbomlott és jelenleg a monarkista pártnak legkisebb töredékét képezi.
a XVI. századbeli francia renaissance művészet, névszerint az a szeszélyes, fantasztikus ízlés, mellyel Nepveu Péter, másként Trinqueau építész I. Ferenc francia király alatt Chambord kastélyt építé és diszíté.
(franc., ejtsd: sambranl) a. m. ajtó- vagy ablakkeret, sámbrán.