(franc., ejtsd: sambr) a. m. kamara,. szoba. C. des députés, képviselőház; C. de commerce, kereskedelmi kamara. - C. ardente, annak a rendkivüli törvényszéknek neve, mely az inquizicióval vállvetve - különösen I. Ferenc (1535) és II. Henrik idejében - működött a hugenották és egyéb eretnekek kiirtásán. XIV. Lajos Brinvilliers marquise halála, alkalmából, a méregkeverők ellen állított fel ilyen törvényszéket, melyet Cours des poisons-nak neveztek s mely elé számos előkelő ember (többek között Luxembourg marsall is) került. Ez a törvényszék azonban csak három évig működött (1677-80) s Voisin kuruzslónak kivégzésével ért véget. V, ö. Loiseleur, Trois énigmes historiques (1882); Ravaisson, Archives de la Bastille (I-V). - C. des comptes a. m. főszámvevő kamara, számvevőszék. C. garnie, butorozott szoba. - C. introuvable, a. sehol sem található, azaz: a maga nemében páratlan kamara. Igy nevezte el XVIII. Lajos, hálából, az 1815-16. ülésező és .minden tekintetben szolgalelkü második kamarát; később azonban a név mint az ultraroyalisztikus kamarák gunyneve jött divatba.
(franc., ejtsd: sambr mi parti) névvel jelölték a párisi, roueni, toulousei, bordeauxi és grenoblei parlamentek kamaráit, melyek a III. Henrik király és a hugenották között 1576. kötött szerződés értelmében fele részben katolikusokból s fele részben reformátusokból állottak. E kamaráknak az volt a feladatuk,. hogy a katolikusok és reformátusok között fennforgó magánjogi perekben mint felebbezési biróságok döntsenek. XVIII. Lajos 1669. ill. 1679. megszüntette e kamarákat.
(ejtsd: sánbrié) Alice, svájci költőnő, szül. Neuf Chatelben 1861., megh. u. o. 1882. Formailag tökéletes és gondolatokban gazdag költeményeit Godet adta ki: An dela címen (Lausanne 1884); egy hátrahagyott regénye: Le chatelard de Beraix a Musée neuchâteloisban (1884) jelent meg.
(ejtsd: sánfor) Sebestyén Roch Miklós, francia iró, szül. Chermont mellett (Auvergne) 1740 ápr. 6-án, megh. (mint öngyikos) Párisban 1794 ápr. 13. Irói működését szatirikus komédiákkal kezdte: La jeune Indienne (1764); Le marchand de Smyrne (1770), aztán tragédiát irt: Mustapha et Zéangir (1776). Pensées, maximes, anecdotes-ei (Drezda 1803) mély megfigyelő tehetségéről, élesen ítélő szelleméről tanuskodnak. Irt. azonfelül: Dictionnaire dramatique (1776); Précis de l'art dramatique (1808) c. munkákat is. Műveit: Oeuvres c. Quinquené (Páris 1795, 4 köt.), Anguis. (u. o. 1824, 5 köt.) adták ki. Gyüjteményt (u. o. 1852) Houssaye adott belőlük.
(ejtsd: csemir) Frigyes, angol regényiró, szül. Londonban 1796., megh. Walthamban 1870 nov. 1. mint békebiró; azokhoz az angol irókhoz. tartozott, kik mint Cooper és Marryat, leginkább a tengerész-életről irtak. Művei: Life of a sailor (1832; 2. kiad. 1834); Beu Barce (1835); The Arethusa (1837); Jack Adams (1838); Tom Bowling (1841); Tresor Hastings (1841); Passion and principles (1842). Azonkivül folytatta James: Naval history-ját (1837); és szerzette a következőket:
A review of the French revolution of 1848 (1849) .és My travels: an unsentimental journey through France Switzerland and Italy (1855, 3 köt.).
(ejtsd: samijár) Mihály, francia miniszter, szül. 1651., megh. 1721. 1699. XIV. Lajos pénzügyminiszterré, 1701. hadügyminiszterré is kinevezte. Egyik állásának épp ugy nem tudott megfelelni mint a másiknak a fenyegető spanyol örökösödési háboru kettős, hatalmas feladatával .szemben tehetetlenül állott és az államháztartás is folyton hanyatlott alatta. 1708. elbocsátották szolgálatából.
(ejtsd: samiszó) Adalbert, tulajdonképen Lajos Károly Adelaide de C. de Boncourt, francia származásu német költő és természettudós szül. Boncourt várában a Champagne-ban 1781 jan. 30-án (vagy 27.), megh. Berlinben 1838 aug 21. A forradalom elől szüleivel 1790. Németalföldre vándorolt ki 1796. II. Frigyes Vilmos porosz király nejének apródja lett 1798. zászlótartó, 1801. hadnagy volt egy berlini ezredben. Midőn szülei visszatértek Franciaországba, C. Berlinben maradt. Itt Varnhagennel, Hitziggel és másokkal egy Musenalmanach-ot adott ki. 1805. részt vett a Weser melletti hadjáratban, Hamelnben elfogták, 1808. kilépett a porosz hadseregből .és Berlinben élt mindaddig mig 1810. Napoleonvilleba tanárnak nem hívtak meg. Tanári állásába vetett reményeiben csalódván, Staël asszonnyal Genfbe és Coppetbe ment és itt természetrajzzal és orvostantanulmányokkal kezdett foglalkozni. E tanulmányait 1812 ősze óta Berlinben folytatta és 1815-18. Kotzebue Ottót elkisérte a világ körüli utjára. Berlinbe visszatértekor a növénytani intézet őre, majd a királyi herbáriumok felvigyázója 1835. pedig a tudományos akadémia tagja lett. 1832 óta Schwabbal és Gaudyval szerkesztette a Deutscher Musenalmanach-ot, amely köré több tehetséges fiatal iró csoportosult. Halála után ötven évvel, 1888. Berlinben a Monbijoux-téren szobrot emeltek neki.
Mint természettudós C. Bemerkungen und Ansichten auf einer Entdeckungsreise unter Kotzebue (3 köt. Kotzebue Entdeckungsreise-jéből, Welmar 1821); Reise um die Welt c. népismei és földrajzi műveivel, több botanikai munkával, minő: Übersicht der nutzbarsten u. schädlichsten Gewächse, welche wild oder angebaut in Norddeutschland vorkommen (Berl. 1829) vált ki. Állattani művében: De animalibus quibusdam e classe vermium Linnaei etc. a Salpák nemzedékváltozását állapítja meg. Utolsó tudományos dolgozata a hawai nyelvvel foglalkozik, ami szintén bizonyítéka C rendkivüli nyelvtehetségének. De a természettudósnál sokkal nagyobb C.-ben a költő. Éltének szomorú sorsa, mely megrabolta őt szülőföldjétől és szülőitől nemes, de hideg természete kifejezésre jut műveiben is igy egyik legismertebb elbeszélélésben Péter Schlemihl-ben (1814), melyet idegen nyelvekre is lefordítottak. Franciára maga a költő fordította. De sok egyéb költeményén, balladáin, románcain is végig vonul bizonyos bánatos hang mely a melankólla hatásával van ránk. Kedvelt versformája a terzina, ebben az alakban irta hires románcait (Salas y Gomez) is. Költeményei legelőször Lipcsében 1831. jelentek meg (23. kiad., Berlin 1886; képes kiadás, u. o. 1874); két dalciklusát: a Frauen-Liebe und Leben-t (20. kiad., Lipcse 1891) és a Lebens-Lieder und -Bilder-t (8. kiad. u. 0 1888) Thumann K. illusztrálta. Művei (kiadta Hitzig. 6 köt., u. o. 1836-39; 6. kiad., Berlin 1874) életrajzát és leveleit is tartalmazzák. Ujabb kiadások Kurtz (1869) Hesekiel (1879); Koch (1882) Böttchertől (1890) jelentek meg.
(franc. ejtsd: sámoá) a. m. zerge, zergebőr. Átvitt értelemben bőrszínű, őzszínü. Rendesen fehér és sárga okker és kevés vörös festék összevegyítéséből keletkező szín.
Schultz Bip. (növ.) v. kamilla; l. Székfű.
(ejtsd: samoni) 1. 24 km. hosszu 1-3 km. széles ÉNy-ról DK-nek huzódó völgy Haute-Savoie francia départementban, amelyen kezdetétől a Martignybe átvezető Balme-hágóig az Arve foly keresztül. Ennek jobb partján az Aiguilles Rouges, meg a Brévent-hegy balján pedig a Mont Blanc emelkedik. Éghajláta zord; a tél októbertől májusig tart és a hőmérséklet nyáron is ritkán emelkedik a 20° fölé; azért is csak rozsot. zabot, burgonyát terem és kitünő mézet szolgáltat. Mióta (1741) Wyndham és Pococke nevü angolok természeti szépségeit megismertették és Saussure (1760), Bourrit (1775) stb. tudományos szempontból is átkutatták, Európa turistáinak találkozójává lett. A kirándulások célpontjai: az Arvéron-forrás, a Montanvers (1921 m.), a Mer de Glace, az Argentiere, a Bionnassay, a des Bois és des Bossons glecserek, a Chapeau (1549 m.) a Talefre-glecserből kimagasló Jardinszikla (2787 m.), a Flégere (1806 m.), amelyről csodás kilátás nyilik a Mont Blancra, a Brévent (2525 m.) és Buet (3109 m.) hegyek. A völgy lakói csaknem kizárólag a völgyet fölkereső idegenek után élnek. V. ö. J. L. Manget: C., le Mont Blanc etc. Itinéraire descriptif, Genf. - 2. C., falu a C. völgy főhelye melyet az 1090. itt alapított bencés kolostorrál Prieuré J. C.-nak is hivnak (1891) 2421 lak., kik jobbára vendéglátással, a Montblancot megmászó idegenek vezetésével foglalkoznak. Saussure természettudósnak 1887. itt szobrot emeltek.