(franc., ejtsd: sánzsán), szinjátékos selyem- v. fésüsgyapju-szövet mely szinjátékát a sárga és kék szin kölcsönös hatásának köszöni. Jellemzője, hogy az egyik fonal rendszere (p. a láncfonál) sárga v. sárgás árnyalatu (narancssárga, sárgászöld, sárgásbarna stb.), a másik fonalrendszere (p. a vetülék) pedig kék vagy kékes árnyalatu (ibolya, kékeszöld, kékesszürke stb.). A kötés módja nem jellemző s ezért ennél bármely alapkötés alkalmazható.
v. Kania, város Kréta szigetén.
(persa), l. Khánkáh.
(ejtsd: csenning), 1. Vilmos Ellery, amerikai teologus, szül. Newportban 1780 ápr. 7., megh. Benningtonban 1842 okt. 2. 1803. bostoni pedikátor lett s erélyesen küzdött a szt-háromsági dogma ellen. Számtalan értekezést irt a szociális és vallásos dolgokról különösen a börtön-, rabszolga- és bibliaterjesztési ügyekről. Predikációit rendkivül szerették. Ugy halt meg, mint az. amerikai unitáriusok feje. Munkái: On Havery (Bost. 1835); On self-culture (Lond. 1839); Lecture on war (u. o. 1839); összes művei (Works) 15-ik kiadásban 1856. jelentek meg Bostonban. V. ö. Rémusat: C., sa vie et ses oeuvres (Par. 1873); Channing W. H. Life of W. E. Ch. (Bost. 1880). Magyarul: Válogatott művei. Angolból ford. az unit. tanárok. Kolozsvár 1870-74.
2. Ch. Vilmos Ellery, amerikai költő, az előbbi öcccse, szül. Bostonban 1818 jun. 10. Több lapnál dolgozott, 1842. Concordban telepedett le s ott a Dial dolgozótársa lett. Művei: Poems (1843); The Woodman (Bost. 1849); Near home (1858); The Wanderer (1872); prózában: Conversation in Rome between an Artist, a Catholic, and a Critie (1847); Thoreau, the Poet-Naturalist (1874).
(franc. ejtsd: sánszon) a. m. ének, dal, a specifikus francia dal. Régente igy neveztek a franciák minden énekelhető költeményt, még az epikus jellemüeket is (mint a magyarban nóta. minden énekelt költemény); igy a régi francia költészetben chansons de geste volt a neve ama hosszabb epikus költeményeknek, melyekbe a trouverek a Nagy Károly mondakör hőseinek viselt dolgait foglalták s énekelve adták elő, mig a csak elszavalt vagy olvasásra szánt történetek romans vagy contes nevet viseltek. Mai értelmémében a C. bizonyos röpke dal, mely egy gondolatot elfogulatlan, derült hangon, elmés pointe-okkal kerek formában könnyed ujsággal fejez ki s pikáns és kedves dallamosságával gyors népsze rüségre tesz szert. A franciáknál mintegy a nép dalt helyettesíti, de mind költői, mind közönsége közt sokkal nagyobb szerepe van a művelt elemnek tárgyaiban és hangjában sokkal változatosabb, nemcsak szerelmi és egyéni, hanem olykor politikai tartalmu is, a közérzést tolmácsolhatja s lelkes szenvedélyes vagy gunyos jellemet ölthet. Ezért a C. történetében a francia nép koronkénti hangulata is visszatükröződik, és a legkiválóbb C.-költőnek, Bérangernek dalaiban a francia nemzeti szellem kristályosodott ki. - C. zenei tekintetéből l. Canzone.
(franc., ejtsd: sanszonett), kisebb dal, kedves v. komikus, sőt gyakran frivol tartalommal.
(franc., ejtsd: sán), ének; C. du départ, l. Chénier Marie Joseph de; chantant, énekelve, énekkel egybekötött; chanteur, énekes; chanteuse, énekesnő.
(franc., ejtsd: sántázs), halászás, melynél nagy lármát csapnak, a halaknak a hálóba hajtása céljából; továbbá a zsarolás megjelölése bizonyos titkok, valóságos vagy költött csufságok stb. nyilvánosság elé vitelével való fenyegetés által.
(ejtsd: santagrel) János, francia jogász, volt képviselő, szül. Sauxillangesban 1822 ápr. 14-én. Munkái: Traduction et explication des textes du Digeste (1855); Droit administratif theoretique et pratique (1856); Droit administratif, questionnaire résumé et supplement (1859); Commentaire du code Napoléon (1861); Précis d'instruction civique et d'administration commerciale (1890).
Johanna Fremiot de, a bold. Szűz látogatásáról elnevezett női szerzet első tagja, szül. Dijonban 1572 január 28., megh. 1641 dec. 13-án. Huszéves korában báró Chantalhoz ment nőül, kivel boldog családi életet élt. Férje halála után Dijonban megismerkedvén szalezi Szt. Ferenccel, mind nagyobb-nagyobb hajlamot érzett a zárdai élet iránt, úgy, hogy midőn Szt. Ferenc a fentebb megnevezett női szerzet megalapításán fáradozott, Johanna 1610. két más társnőjével az első volt, aki az uj szerzet ruháját és rendszabályait magára vette. VIII. Kelemen pápa 1767 szentté avatta, az anyaszentegyház aug. 21. üli emléknapját.