(ejtsd: santlóz 1. János Kolos Boldizsár Viktor de, francia államférfiu, szül. Montbrisonban 1787., megh. 1859 aug. 9. 1814. államügyész, 1815. Lyonban főállamügyész, 1829. pedig Grenobleban a kir. törvényszék elnöke lett. Mint képviselő eleinte a szabadelvü iránynak hódolt, de 1830. az antiliberális párthoz csatlakozott és ekkor főpecsétőr s igazságügyminiszter lett; rendeleteivel az 1830. forradalom kitörését idézte elő. A jul. 25-28. eseményekben már nem szerepelt, hanem futásban keresett menekvést, de ekközben elfogták és 1837-ig fogva tartották. Azóta visszavonultságban élt.
2. C. Régis, francia történetiró, szül. Montbrisonban (Loire), 1821 márc. 23., megh. Párisban, 1888 jan. 3. Művei: Le pere de La Chaise, confesseur de Louis XIV (1859); Marie Stuart, son proces et son exécution (1876); Le cardinal de Retz et l'affaire du chapeau (1878, 2 köt.); Le cardinal de Retz et ses missions diplomatiques á Rome (1879); Louis XIV et Marie Mancini (1880); Louis XVII, son enfance, sa prison et sa mort au Temple (1884); Portraits historiques (2. kiad. 1886). Kiadta végül Comines memoirejait (1881). V. ö. Histor. Zeitschr. XXVI. 354.
(ejtsd: santné), város Loire-Inférieure francia départementban, Nantes (l. o.) tőszomszédságában, (1891) 18086 lak., akik gránitbányászattal, hajóács mesterséggel, vasolvasztással, cukorfinomítással, halbesózással és konzervkészítéssel foglalkoznak.
(franc., ejtsd: santrel) a. m. éneklő hur, a vonós és pengető hangszerek legmagasabb hurjainak francia elnevezése. Igy nevezik különösen a hegedű e hurját.
(ejtsd: sántillyi), város Oise francia départementban, a Nonette partján, a C.-i erdő mellett, (1891) 4231 lak., jelentékeny kőfaragással, gomb-, gyapju- és pamutfonással, paszomántkészítéssel, 250 lóra való istállóval. A XVII. és XVIII. sz.-ban híresek voltak varrott csipkéi. A nagy forradalomban tönkre ment csipkeipar ujabb időben ismét föllendült. 1834 óta a C.-i mezőn (La Pélouse) nagyon látogatott lóversenyeket tartanak. C. híres azon uradalomról, pompás kastélyról és gyönyörű parkról, amely a Montmorency hercegeké, 1632 óta a Condé családé és 1830 óta az Aumale hercegeké volt. A valóban fejedelmi kastélyt a francia nagy forradalomban lerombolták. 1814-ben azonban megkezdték ujra építését, amelyet Aumale hercege 1872 után némileg módosított tervek szerint befejeztetett és egy nagy könyvtárral szerelt föl, melyet művészeti kincsekkel látott el; 1886. pedig halála esetére az Institut de France-nak ajándékozott.
(ejtsd: santonne), falu Vendée francia départementban, a Grand Lay partján, (1891) 4307 lak., szénbányászattal. A francia forradalmi csapatok és a vendéeiek itt ütköztek meg 1793 szeptember 5-én egymással és az utóbbiak győztek.
Fr. (növ.), l. Selyemmoszat.
Ernő francia atropologus szül. Lyonban 1843. Beutazta Görög-, Török-, és Oroszországot, a Kaukázust és Ausztriát. Jelenleg Lyonban az antropologia tanára. Munkái jó nagy része Études paléentologiques, ou Recherches geologico-archéologiques sur l'industrie et les moeurs de l'homme des temps anté-historiques dans le nord du Dauphiné et les environs de Lyon c. gyüjteményében jelent meg (Lyon 1867-1880). Oroszországi kutatásait Recherches anthropologiques dans le Caucase (Lyon 1885-87) c. alatt irta meg. A magy. tud. Akadémia 1881 máj. 19. választotta kültagjává.
(ejtsd: csentri) Francis sir, angol szobrász, szül. Jordanthorpeban (Derby) 1781. megh. 1842. Kezdetben kedvezőtlen anyagi viszonyokkal küzdött, majd 1810. III. György szobrával pályadijat nyert, a lichfieldi székesegyház számára készített alvó gyermekcsoporttal (1817) nagy hírnévre tett szert és később az angol szobrászatban uralkodó helyet foglalt el. Emlékszobrai közül Londonban áll Banks (1827, brit muzeum), sir John Malcolm (1837, Westminster-apátság), Pitt V. (Hannover square), VI. György (Trafalgar square), Wellington herceg (a Royal Exchange előtt), Bostonban Canning és Washington, Astonban Watt James szobra, stb. - V. ö. Jones, Sir Francis C. (London 1849); Memorials of. C. (u. o. 1851).
(ejtsd: sánzi) Antal Jenő Alfréd, francia tábornok, szül. Nouartban (Ardennes), 1823 márc. 18., megh. Châlonsban 1883 jan 4. 16 éves korában tengerészeti szolgálatba állott, 1840. egy tüzérezredhez lépett át, 1841-ben pedig a st: cyr-i katonai iskolába került. 1843. altiszt s 1851. százados lett s majdnem állandóan Afrikában szolgált. Az 1859. olasz hadjáratot mint zászlóaljparancsnok küzdötte végig, mely állásban a solferinoi csatában tünt ki; elismerésül alezredessé léptették elő, mely minőségében aztán a szir expedicióban vett részt. 1864. ezredes s 1868. Dandárparancsnok lett s Wimpffen tábornok alatt a dél-sziriai törzsek ellen vezetett hadjáratban kitett magáért. Az 1870. porosz hadüzenet hírére Párisba sietett, hol Leboeuf marsalltól parancsnokságot kért, de eredménytelenül. A szeptember 4-iki kormány azonban visszahívta Algériából és okt. 22. hadosztály parancsnokká léptette elő. Nov. 2. A 16. hadtest parancsnokává kineveztetvén, Aurelle tábornok főparancsnoksága alatt nov. 9. Coulmiers mellett a bajorok ellen, dec. 1. és 2. pedig Loigny mellett a mecklenburgi nagyherceg serege ellen harcolt. Midőn Gambetta Orléans bukása után a Loire-hadsereget két külön hadtestre osztotta, dec. 9. kelt rendeletével C.-t nevezte ki a második Loire-hadsereg főparancsnokává, mely állásban dec. 7-9. Beaugency körül a mecklenburgi nagyherceggel szemben szívós ellentállást fejtett ki. Azután hadseregének kiegészítése és ujjászervezése végett Le Mansba vonult vissza, a következő 1871. év január elején pedig 150000 emberre felszaporodott seregével Páris felmentésére indult. Útközben azonban Vendôme mellett, Frigyes Károly herceg C. előhadát, azután C.-t magát is megtámadta. Folytonos véres küzdelmek után C. Le Mansba kényszerült visszavonulni, melyet a jan. 11-12. szenvedett veszteségek után kénytelen volt feladni és Lavalba visszavonulni. Ennek dacára február havában a nemzetgyülés a háború folytatására bíztatta. A béke megkötése után ő is tagja lett a nemzetgyülésnek, melyben a balközépen foglalt helyet és különösen a hadsereg ujjászervezését és az uj katonai szolgálati törvény behozatalát sürgette. 1872 szept. 1. a 7. (tours-i) hadtest parancsnoka, 1873. pedig Algéria főkormányzója és egyuttal a 19. hadtest parancsnoka lett. C. azonban nem felelt meg a várakozásoknak, amennyiben a köztársasági párttoól sürgetett gyökeres reformoktól idegenkedett és ez okból 1879 febr. Szt.-Pétervárra küldték követnek. 1881. ezen állásról visszahívták és ekkor a 6. hadtest parancsnokságát bizták reá Châlonsban hol korán és váratlanul elhunyt. A franciák sokáig gyászolták a népszerü s vitéz tábornokot. La deuxieme armée de la Loire c. művében 1870-71. hadviselését igazolja, Páris 1871. 8. kiad. 1885. V. ö. Chuquet, Le général C. (Páris 1884). Villefranche, Hist. de générale C. (Páris 1890).
(Chaones), egyike ama három néptörzsnek, mely Epirus lakosságát képezte. Chaonia tartomány fő-helyei voltak Buthrotum, Phönice, Ilium. C. laktak más illir törzsek mellett Alsó-Itália déli felében is s a Kroton és Siris közt elterült földet ő róluk Choniának (Chaonia) nevezték.